...mondtam az első kis kunkori életkezdeményeknek 😁

Vannak eredmények már most így a 4. napon is 🥳

A legdurvábban az argentin pillangófa akar élni, az konkrétan már 6-7 centis 😳, lehet, hogy le akarja igázni az emberiséget, vagy nem tudom, de konkrétan óránként nő fél centit, szóval ő már rendesen az élet útjára lépett, remélem rajta is marad és folytatja a megvadulást ilyen ütemben. A legdurvább, hogy 18-ból 18 mag hasít. Kicsit aggódom, hogy nem kéne-e már átültetni őket, mert most se túl sok fényt nem kapnak, se tápanyagot, a levélkéjükről már a legtöbbnél leesett a mag maradvány, így onnan nem jöhet tápanyag, a csíráztató közeg meg perlit és tőzeg keverék, így attól is nyugodtan éhen halhatnak. Ráadásul némelyiknek a gyökere is bazinagy, szinte semmi nem fedi.

A washingtonia robusta magokat ugye elfelejtettem megcsiszolni/megkarcolni, a papagájvirágot meg túlóvatoskodtam, ezért egy mm-t sem duzzadtak, így tegnapelőtt inkább kiturkáltam egyesével őket és megcsiszoltam körömreszelővel egy-egy folton mindet. Dunsztom nincs, hogy ennyire kellett-e vagy ez semmire sem volt elég, de jobban nem mertem. Ugyanezt tettem a brahea armata és a maurelli magokkal is. 

Ma reggelre a washikon is megjelent valami kis fehér pöcs, kb 1 mm, de egyértelműen a mag héja repedéséből jön 🤩

A washik közül egy delikvens szublimált, feloldódott, kimászott vagy kiette valamelyik kutya, így azoknak a száma 22-re csökkent.

A sivatagi rózsa magjai közül van, ami már 2-3 mm-es biszbaszt (így írják? 😆) növesztett, szóval azok is alakulnak ❤️.

A többieknél még nem várható semmilyen élet, úgyhogy azokat nem is csesztettem. Na jó, csesztettem, mert nem bírom ki, de a maurelli pl. az is lehet, hogy 3 hónapig sem mutat semmilyen életjelet, szóval teljesen felesleges vegzálni őket, de mint mondtam, én egy türelmetlen ember vagyok 😁.

Volt még egy kis nem túl vizes-e a csíráztató közeg kínom, de végül az új kedvenc kertészeti tanácsadóm, a chatGPT megmondta, mit kell nézni, így rájöttem, hogy de, túl vizes és leitattam papírtörlővel a felesleget. Amúgy egyre többször kapom aggasztó hazudgáláson, szóval egy kicsit megtört benne a bizalmam 😕.

A hőmérséklet állandó aggodalom tárgya, mert a padlófűtéssel csak 25 fokot tudok csinálni, az „esküszünk, hogy 2 nap alatt kiszállítjuk” melegítő takaró, amit sufnituningnak kitaláltam már egy hete "éppen érkezik".

Ezen kívül csatlakozott 2 – semennyire sem egzotikus, de annál szebb - növényke a projekthez, 2 pedig épp felkészül a hűtőben. Egyiknek se kell 25-32 fok a csíráztatáshoz, elég a szobahőmérséklet. 

8-as számú áldozatom a....

8. Mocsári hibiszkusz

 Ez egy észak-amerikai származású (keleti parti) évelő növény, ami imádja a napot és az agyonlocsolást és elég impozáns méretűre nő (1-1.5 m), emellett júliustól október végéig gigantikus virágai vannak, amik ugyan csak egy napig élnek, de minden nap hoz sok újat. Bírja a hideget, lefagy ugyan, de tőből kihajt újra, viszont csak május körül kezd el éledezni, ezért gondoltam, milyen jó lesz már most elkezdeni, hogy májusban már szép kis palántácskákat ültessek ki.

Mag csak akkor lesz, ha magunk végezzük el a beporzók dolgát pl. egy kis ecsettel vagy madártollal, különben csak a meg nem termékenyült magházak potyognak le. Nekem ez a beporozgatás olyan jól sikerült, hogy lett olyan 120 mag egy növényen, amit, mint kiderült 1. nem az ideális 4-10, hanem 20 fokon tartottam (de legalább sötétben) 2. ez iszonyatosan sok, de én nagyon okosan beáztattam mindet, onnan meg már nincs visszaút, így hiába lehet végre valamit a palántának is alkalmas csíráztató közegbe ültetni azonnal, iszonyat sűrűn kellett ültetnem őket elkerülendő, hogy egy 2-300 négyzetmétert elfoglaljon 🤣, így az átültetgetése egy jó kis három napos program lesz, ha egyáltalán kicsíráznak, ugyanis 3. meg kellett volna reszelgetni, de ezek kurv@kicsik és nagyon sokan is vannak, úgyhogy én nem reszelgettem, nem karcolgattam, reszelgesse meg karcolgassa az, akinek két anyja van.

Ennek fényében egyelőre nem nagy reményeket fűzök hozzá, de meglátjuk.

A fényt - ha egyáltalán eljutunk addig, hogy kell neki és nem egy jó nagy halom penészes, de marha kemény mag lesz az eredmény – 5000 Ft-os temus növénynevelő leddel fogom majd biztosítani, mert ez a lakás sajnos baromi sötét télen, két épkézláb ablakpárkány van, ami kap elég fényt, de a januári napfény ott is kevés lenne nekik.

Amúgy ilyen szép volt anyuka a nyáron 😍

Következő új alany pedig a ..

9. Csüngő lobélia (lobelia erinus pendula)

Ezt magamtól sose találtam volna ki, viszont a lidliben csíráztató tálcával meg közeggel együtt volt 400 forint, így nem tudtam otthagyni, itthon utána nézve meg rájöttem, hogy ez nagyon cuki ❤️. Mondjuk bevallom, ritkán szoktam meglátni egy virágot, és felüvölteni, hogy „Azta, de kurv@ronda vagy, na téged biztosan be nem tennélek a kertembe!”, szóval az én számból a szép virág az bármit is jelenthet, mint mondtam, előszeretettel hordok haza mindenféle mezei gazokat is kiásva 🤣. Annyit legalább már megtanultam, hogy megnézzem, nem valami invazív gyomnövény-e a kiszemelt (nem akarok beszélni az előzményekről).

Ennek mákszemnél is kisebb magja van, amit egyszerre adtak egy zacsiban, a közeg is egy katasztrófa volt, viszont legalább ki tudja, mióta volt a lidli leértékelt részlegén a 22 fokban, szóval annyira nagy reményeim azért itt sincsenek, főleg, hogy szerintem egy 2*2 centis helyre sikerült kiszórni mindent, a fele meg a kezemen maradt meg a körmöm alatt. Tényleg iszonyat pirinyók a magok.

Ha eléggé élni akar, ilyen lesz:

Ezen felül még 9 napig hideghatásnak vannak kitéve a következő 2 évelő virágocska alany:

10. Kék iringó

Őszintén erről már semmire se emlékszem, hogy miért vettem, de el lehet kezdeni január végén a szobában nevelni (főleg, ha van lámpa), így ő is ment a hűtőbe 2 hétre a webshop iránymutatása alapján. Most ahogy rákerestem, rájöttem, hogy azért tetszik, mert olyan űrlénykóró kinézete van, ráadásul kék is, amire mindig rá vagyok kattanva💙.

11. Illatos iszalag (clematis)

Nyáron vettem egy ilyet a lidliben, de ki is nyírtam szegényt rekordidő alatt, úgyhogy itt csorba esett a vélt tehetségemről alkotott hitemben, ami jóvátételre szorul 😅. Plusz nagyon sok olyan hely van a kertben, ahova felfelé futó növények kellenének, így az ilyenekre mindig vadászok. 2 hét hűtőzését tölti, egyszer pedig remélhetőleg ilyen lesz:

Télálló, állítólag relatíve strapabíró, meglátjuk 🤩 

November óta olyanokkal igyekszem a kertészkedésfüggőségemet kielégíteni, hogy pl. -3 fokban gyomlálok🤣, fejlámpában kutyakakit szedegetek este, szentségelve szedegetem a varjak által szétdobált diót, idebenn zaklatom a szobanövényeket teljesen szakmaiatlan és indokolatlan átültetésekkel és szaporításokkal (amúgy meglepően nagy sikerrel, szinte mindenki szebb és boldogabb lett tőle🌸), és gyalogsági ásóval járom a kutyákkal a határt, hogy a szántóföld mellett mahóniát keressek 😅. Ha látok egyet a szántóföld szélén (ami most elég könnyű, lévén, hogy ő örökzöld, de körülötte a borostyánon kívül már minden kopasz), csak előkapom a ridikülömből a kis gyalogsági ásómat és már viszem is 🤣. (Remélem ez nem illegális, ha mégis az lenne, *a blog természetesen csak a képzelet szüleménye😆).  Szóval már iszonyúan hiányzik a kertészkedés, de egyelőre semmit sem tudtam elkezdeni legalább idebenn csíráztatni.

Némelyik szobanövény ilyenekkel lep meg a teljesen unortodox átültetési, tápozási és teleltetési szokásaim indokolatlan jutalmaként:

Íme a szaporítási tébolyom eredménye 🤣 (Áldozataim pozsgafák, korallvirágok és aloék, meg egy rákvirág és egy monstera. Dunsztom sincs, mit fogok ennyi pozsgafával és aloéval csinálni 😄.)

Volt még egy vesszőből font ágyásszegély projektem is, de decemberben már kockára fagynak az ujjaim közben, azt meg nem lehet kesztyűben csinálni, pedig miután a 2 mogyoróbokrot csutkára visszavágtam a cél érdekében, kénytelen voltam új vesszőlelőhelyeket találni, így szintén a szántóföld széléről találtam vagy 4 olyan fajt, ami szintén alkalmas rá, ha nem is annyira, mint a mogyoró vessző. Van egy kis adrenalin is benne, hogy találkozom-e valakivel, aki majd teljesen hülyének néz, hogy reggel 7-kor egy rőzsekupaccal a hátamon, metszőollóval a kézben kutyát sétáltatok.

Amúgy szerintem szépek, mindig megkérdezik, hol lehet ilyet venni ☺️ 

Na szóval érezhető, hogy ezek azért nem annyira a legélvezetesebb kertészeti tevékenységek közé tartoznak 😀, így már tűkön ülve vártam a kis egzotikus növény magokat, amik közt van, ami 2 évig is csírázhat, így nyugodtan neki lehet fogni a csíráztatásuknak MOST 🤩.

Mondjuk, ha tudtam volna, hogy minimum 25 fok kell mindegyiknek a csírázáshoz, akkor vártam volna nyárig, de most már mindegy.

Az első lépés, hogy ne guglizzatok 5 órán át, mint én, hogy aztán a hétből a hatodik növénynél rájöjjetek, hogy ezeket az infókat a chatGPT amúgy táblázatba rendezve kidobja 7 másodperc alatt 🙈.

A magokat facebook csoportokból rendeltem, néhányat meg webshopból, most rájöttem, hogy amúgy a facebook csoportos random userek semmivel sem olcsóbbak (esetenként kifejezetten drágábbak), viszont lehet, hogy tök rosszul tárolták a magokat, vagy 10-20 éves magokat kapok, de hát ez van, most már ezt is tudom, remélem nem nyúltam nagyon mellé és nem fogok 150 órákat ölni soha ki nem csírázó 10 éves washingtonia robusta magok nevelésébe 😄.

Általában igaz mindenre, hogy először beáztatjuk a magokat. Na most én annyira vagyok kezdő, hogy azt se tudtam, hogy a beáztatás fényben vagy sötétben legyen és hány fokon, meg melyiknél hány órán keresztül, úgyhogy szerintem érthető az 5 óra guglizás 🤣. Amúgy a növény téma pont olyan, mint a kutyanevelés téma, egymillió egymásnak ellentmondó információ tengeréből kell kiválasztani a legszimpatikusabbat, viszont a chatGPT saját bevallása szerint kb. ugyanolyan szempontok szerint dönt ellentmondás esetén, mint én (oldal hitelessége, forrásmegjelölések, miből van a legtöbb egyezés, stb...), szóval, ha nem feltételezzük, hogy direkt ki akar b@szni velünk és ezért random dolgokat kamukázik, hogy feldobja az unalmas napjait, akkor jelentősen lerövidíthető a kutatómunka, és szívesen táblázatba is rendezi nekünk, ha megkérjük:

Néha amúgy mond hülyeséget, majd amikor erre felhívom a figyelmét, javítja magát és elnézést kér 😆. Hát kösz. Pl. közölte, hogy az argentin pillangófa, ami egy max 1.5 méteres cserje, szerinte 15 méteresre nő 😅. Minden esetre ennyi nekem belefér, ha meg nagyon aggaszt valami, rákeresek külön is. Én azért nem szoktam beleverni a kakijába az orrát, ki tudja, mikor fordul ellenünk, úgyhogy biztos, ami biztos, udvariasan kommunikálok vele 😄.

Itt szeretném jelezni, hogy természetesen írhatok egetverő baromságokat is, de azért ne kommenteljetek gonoszan, mert a jószándék vezet 😊 (meg az, hogy engem szórakoztat a projekt dokumentálása).

Ez pedig egy szuper cikk szerintem a témában a hasonlóan kezdőknek, amit érdemes (lett volna) az egész mission előtt elolvasni: http://palmaoazis.blogspot.com/2011/12/palma-magok-csiraztatasarol-altalaban.html

Mivel elég gyorsan kiderült, hogy az átlag szobahőmérséklet a legtöbb növénykémnek kevés lesz a csíráztatáshoz, gyorsan rendeltem egy usb-ről tölthető takarót 6000Ft-ért, tudom, hogy van erre a célra sokkal szakszerűbb megoldás, de 1. nem akarok sokat költeni, ki tudja, mekkora kudarcba fullad az újabb őrületem 😀, 2. ezen elég sok növény el fog férni abban az időszakban, amíg kell nekik az extra meleg, 3. dunsztom sincs a fűtőszálak, termosztátok, fűtőizzók kérdéskörről és az nem olyan szexi téma, ami után szívesen nyomozok órákon át. BTW eddig minden kertészeti tanáccsal kb úgy voltam, hogy iszonyat pontos és szigorú szabályok vannak, amiket én esetenként teljes mértében figyelmen kívül hagyok, vagy mert tróger vagyok, és sz@rok rá, jólvanazúgy! 🤣, vagy mert nem tudom megoldani a körülmények miatt, és mégis minden működik (legtöbbször).

Na és akkor nézzük a kis bébikéket, hogy miket indítottam el - remélhetőleg – az élet útján (és nem a rohadás és a halál felé🤣).

Előre szólok, a pálma és jó pár egzotikus növény nevelése nem türelmetleneknek való, vannak köztük igen ráérős típusok 😆. Mivel én egy iszonyat türelmetlen ember vagyok, általában egyszerre futtatok úgy 50 féle kerti projektet jó időben, szóval mindig van minek örülni, de azért az a gondolat elég frusztráló, hogy lesz, amiből csak 20 év múlva lesz mondjuk egy pálma formájú képződmény 😅.

Egyelőre az minden, amit tettem, hogy mindenkit beáztattam tegnap reggel, fajtánként külön befőttesüvegben (ez igazából nem tudom fontos-e, nekem az, mert így fel tudom címkézni), langyos vízbe, a padlófűtés felett a fürdőben a földön, lefedve, naponta cserélve a vizet. Sajnos ott sincs nekik az ideális 28 fok, de azért annyira nem érzem erősnek a szenvedélyt, hogy generáljak vele valami durva napelem által termelt áramkeret túllépést, úgyhogy marad így.

Akiket pedig elég volt 1.5 napot áztatni, azokat ma este beletettem a csíráztató közegbe, a 7 féléből 4-nek tudtam ma elindítani ezt a fázist, bár a takaró még nem jött meg, közvetlenül a padlón azért elég meleg van a fürdőben, fejmagasságban van 25 fok ebben az egy szobában jelenleg. Ennek a 4-nek a csíráztató közeg perlit-tőzeg 50-50% keveréke lett, a magokat legombaölőztem, majd alaposan megspricniztem őket vízzel és ment a tálcára a folpack. Ezt meg beletettem egy ikea dobozba, nehogy a kutyák kitúrják (imádják a virágföldet zabálni, a sziklakertről állandóan leeszik 😃). A többieket csak friss vízbe tettem, azok maradnak még holnapig az áztatás fázisban. Amit kellett a chatGPT szerint, azokat meg is karcoltam, mondjuk a papagájvirágé iszonyat kemény, azon nem sikerült szerintem elég mély karcolást ejteni, de nem akartam megsérteni se.

És akkor jöjjenek a növénykék, innen indulunk:

1. Washingtonia robusta

Ez egy Közép-amerikai pálma, télen sajnos takarni kell, de szerintem csodaszép, nekem valahogy ez képezi le a legjobban a fejemben élő pálma képet (meg a kókuszpálma, de azzal állítólag teljes időpocsékolás itthon küzdeni, előbb-utóbb mindenképp kihal, bármit is csinálsz), és elvileg gyerekjáték a csíráztatása, 2 hét után már leveleknek kell látszania😍. 1-2 évesen már egész növényke formájú, ami ilyen pálmás viszonylatban jónak számít 😆. (Kaptam kollégáktól olyan datolyapálmát fél éve, ami csak 1 levél volt és még mindig csak egy levél, ami kb 1 mm-t nő havonta, bár lehet az a projekt be is halt már, azért még reménykedek😄). 

Ebből van a legtöbb, 24 db. (Azt ne kérdezzétek, hogy mit fogok kb 15 pálmabébivel csinálni, majd ha tényleg ott tartunk, ez legyen a legnagyobb baj 😃)

Ők már elvileg csíráznak ma estétől 🤩. Bekarcolni rohadtul elfelejtettem, de állítólag nem létfontosságú.

2. Adenium obesum (sivatagi rózsa)

Ez ugyan nem pálma, de nagyon régóta csorgatom a nyálam rá. Sajnos ez sem bírja a hideget, de ez van, az egyik fűtetlen házrész már úgyis növényteleltető helyként funkcionál. Előtte konditerem volt, amit ennyire se használtam 10 fokban, szóval hasznosabb lett legalább 😅. Mondjuk neki minimum 15 kell, így télen szobanövény lesz majd. Annyi féle különböző igényű teleltetős növénykénk van már így is, hogy lassan kéne egy szoba, ami 10 fokos, egy, ami 15 és egy 18 fokos, plusz mindben kellene legyen mindenféle fényviszony😆.

A sivatagi rózsa egy pozsgás, ami ugyanakkor ilyen kis bonsai szerű, nagyon fura törzset növeszt. Arab migráncs. Eredeti élőhelyén több méterre is nőhet, de itthon ettől azért nem kell tartani (sajnos, mert elképesztően gyönyörű nagyban 😒). Ha megkap mindent, amire szüksége van, egész nyáron hozza a szebbnél-szebb virágait.

Ő is már a csíráztatóban van.

3. Wodyetia bifurcata (rókafarkú pálma)

A rókafarkú egy-ausztrál pálma. Relatíve gyorsan növekszik, állítólag könnyen alkalmazkodik és tényleg lenyűgözően szép. Nyilván nem bírja a hideget (papíron -2 fokig bírja), pedig mindig igyekszem magam visszafogni és nem csinálni még több téliesítő munkát magamnak, de mit lehet tenni, ha ezek a legszebbek mindig 😆?

Ennek egészen giga magja van, 2 darab van belőle:

Ez sem egy kapkodós fajta, sok türelem kell majd hozzá. Már áztatni is tovább kell, kemény, csonthéjas a mag, viszont ennek ellenére nem kell karcolni, csiszolni. Holnap fogom csak elkezdeni a csíráztatását.

4. Ensete ventricosum (maurelli, etióp banán, abesszin banán)

Ezért egész nyáron kampányoltam, de a párom szerint van már elég banánunk. Jó, de azok nem ilyen gyönyörű vörösek! Kivéve a red tiger, de az sem ennyire mutatós, mint a maurelli.

Hátránya, hogy ki kell majd ásni, ezt tényleg nem lehet hanyagul a földben hagyni, mint a basjót, hogy majd kihajt újra, mert a rizómája sem bírja a tartós hideget.

Ez sem pálma amúgy, sőt, nem is fa, mégis megnő itthon is több méteresre, ha kap elég vizet, tápot és párát. Nem tudom mennyire szapora, de a hétköznapibb banán rokonai (pl musa basjo) ontja a sarjakat, annál az 5 növényből lett olyan 20 az első évben.

5. Brahea armata (Sziklapálma, Mexikói kék pálma vagy Mexikói ezüstpálma)

A Brahea armata egy Mexikóból származó pálma, ez végre egy olyan, amit se takarni, se bevonszolni, se kiásni nem kell 🙏. Jól tűri a szárazságot, szereti a napfényes és félárnyékos helyet is, mondhatni univerzális. Egyelőre nálunk a tűző napfényből van sajnos még a legtöbb a kertben, szóval ez számomra jó hír mindig. Viszonylag lassú növekedésű, hidegtűrése -13 fok.

Amiért nekem nagyon tetszik az az, hogy kékes a levele, amiből még nem sok van a kertben, hacsak a 7,5 centi magas deres csenkeszeimet nem számoljuk. (Mentségem, hogy a képen sokkal nagyobbaknak tűntek és mivel elég drága volt, nem gondoltam, hogy van pofájuk ilyen kis mini fűcsomókat küldeni ennyiért 😆.)

8 darab magot rendeltem, de 9-et kaptam, mert az egyiknek kicsit sérült a burka. Azért nyilván azt se dobom ki, drukkolunk neki is 😊. Őt is áztatom még egy napig.

6. Papagájvirág (Strelitzia nicola)

Na ennek már a magja is egy igazi ripacs 🤣. Nem véletlen hívják paradicsommadár virágnak is. Elfelejtettem lefotózni, de ilyen kis szöszmöszös bóbitája van a magnak is, a virága meg egészen elképesztően szép és tényleg nagyon egzotikusan néz ki. Szobanövény vagy teleltetős, de mivel a tűző napot sem szereti, csak a reggelit és a késő délutánit, kétlem, hogy ki fogom hurcolni, bár egyes oldalak szerint 1 méteres virágai vannak, de szerintem azért attól itthon nem kell félni. Dél-afrikai származású és már a csíráztatóban van mind az 5 magocska.

7. Argentin pillangófa (Erythrostemon gilliesii)

Erre a párom hívta fel a figyelmem, mivel szépséges virága van, kisebb fává cseperedik csak és nem kell teleltetni 🙏. 18 db mag van, ezt hazai webáruházból rendeltem. 

A hüvelyesek családjába tartozó, lombhullató díszcserje. Argentína és Uruguay az őshazája és -12 fokig fagytűrő. A virágzata szuper látványos, de a levelei is nagyon szépek, páfrányszerűek. Érdekes, hogy ezt is szokták paradicsommadár virágnak is hívni.  

A magjait jól nem fotóztam le, de ilyen kis pucolt tökmag kinézetűek voltak. Ennek puhult egyedül meg olyan egyértelműen a magja, hogy a karcolásnál végre láttam, hogy miről van szó. Tényleg szépen elvált a legfelső réteg az alatta levőtől, úgyhogy most a kis résen dagadhat tovább, immár a csíráztatóban.

Holnap jön a maurelli, a brahea armata és a rókafarkú és akkor már mindenki a csíráztatás fázisba lépett 🤩

Úgy örülök, hogy ennyire rákattantam erre a növényőrületre, sz@rok rá, hogy nagymamás, ameddig ennyi örömet okoz ❤️

Egész jól alakul a „sitthalom és töve” projektünk ☺️. A molyhos madárhúr összeszedte magát, már terjed is, ritka cuki kis fehér virágos talajtakaró lesz egyszer belőle.

Megjelent magától (!) a hajnalka, amit imádok, én soha nem ültettem, de tavaly egyszer csak kinőtt a kert közepén levő „hová kéne ezt eltalicskázni?” földhalmon. Ehhez gyermekkori emlékek is fűznek, mert a gangos házban, ahol az V. kerületben laktunk, volt hajnalkánk a folyosón és a mai napig emlékszem, hogy hogyan szedegettük a magjait mindig a következő évre (sajnos egynyári). Tavaly a szemétdombon volt pink és lila is, kíváncsi vagyok, hogy milyen színűek lesznek ezek a most kinőttek, talán lesz fehér is közte🤩. Ráadásul pont oda nőttek ezek a kis cukik, ahol a leginkább kell, a takarandó házfal és a kannibál ketrec tövébe, néhányan meg magára a rézsűre, de azokat majd áttelepítem. Falra is fut, sőt, konkrétan van, amelyik a falból nőtt ki 😆, de nem árt a falnak, mint a borostyán. Nagyon hálás kis növényke, irtó gyorsan nő, mindenhol felüti a fejét és elég gyorsan és sokáig virágzik (igaz csak délelőtt), ráadásul a magamfajta kezdő kertésznek az is jó hír, hogy kb kinyírhatatlan. Tegnapelőtt találtam a kertben egy másik helyen is, kiszedtem, pucér gyökérrel egy kőre tettem, hogy majd elültetem a Blair Witch projekt tövébe, majd ezzel a lendülettel egy napra el is felejtettem. Totál halottnak tűnt, de azért elültettem, és láss csodát, már remekül van 😀.

Vettem még pár 900 ft-os picike örökzöldet is, azok is el vannak már ültetve a sittre 🤭, meg kaptam a szomszéd barátosnémtól Wisteriát, amit én csak hisztériának hívok, meg loncot, aminek brutálisan finom illatú a virága. Az egyik loncot leszámítva teljesen elszáradtak és tetszhalott állapotban vannak, de megnyugtatott, hogy magukhoz fognak térni. A nagy meténg remekül van, mióta nem erőltetem a fára mászást 🤣, kezd itt-ott gyökeret ereszteni a szára, igyekszem őket a kannibál ketrec tövébe terelni.

Ezen kívül 2 hete megérkeztek a trópusi növények, ami a párom mániája, nekem sincs bajom a dzsungel fanatizmusával, de igazság szerint vannak kétségeim, hogy annak, akinek a hajnalka a skilljeihez illő növény való-e banánfa meg kínai kenderpálma sokezerért, de egyelőre nem sikerült kinyírni őket, pedig szombat óta, mióta ki vannak ültetve csak a szélvihart és a napi 40 liter esőt kapják. Mindenki fagyálló egyébként, -10 fokig takarás nélkül is elvannak, kivéve az elefántfül, őt be kell majd vinni. Lett banánfa 2 féle, yukka 2 féle, kínai kenderpálma, legyezőpálma, japán szentfa🥰, elefántfül, valami fagyal és struccpáfrány. A banánfák állítólag másfél méteresek lesznek augusztusra 🤩.

Új lakó még két gyönyörű csillagfürt, amit a piacon vettem egy muskátlis hölgytől, és 2 kamcsatkai mézbogyó cserje, akik meg a leértékelt satnyák közt voltak az obiban és megsajnáltam őket, már most nagyon szépen helyrejöttek. Múlt héten rám ugrott még a lidliben ez a dipladénia, hirtelen felindulásból megvettem, de sajnos azt sem lehet kiültetni, nagyon érzékeny a hidegre, úgyhogy ő ilyen hosszúkás „cserépben” van, teleltetni kell majd, ráadásul mindenben kényes, kíváncsi vagyok, meddig bírja nálunk a túlélőshowt.

Mióta kitört rajtam a kertőrület, sehonnan nem tudok növénykék nélkül kijönni, minimum egy nyolcadik levendula kell, a bankszámlám ellen pedig - teljesen módosult tudatállapotba kerülten - súlyos merényletek követek el kertészeti webáruházakban és minden reggel gyomlálással indul a nap, de rengeteg örömet ad a kert.

A sziklakertiek (az első projektem) amúgy már meg vannak vadulva, a mentát lassan irtani kell, az oregánó és a tárkony mindenhova át akar nőni, alig lehet lebeszélni őket róla, a metélőhagyma virágzik, ez a kis mini chilli meg ilyen színekben ontja a kis paprikákat 🥰. Kinyílt a tűzliliom, de elég sokan nem virágoznak, akinek amúgy kéne, őket szerintem át fogom telepíteni máshova, mert itt nem ideális nekik.

A magaságyásban (az volt a második projekt) brutálisan megnőttek a paradicsomok, azokat újra kéne karózni, mert a majd’ 3 cm vastag ágaik kacskaringóznak mindenfelé, tele vannak már pirinyó zöld paradicsomokkal is és spontán felépültek vagy 4-5 féle egyszerre megjelent kórságból. Az újhagymákból hagymakrémleves lett 😋, nagyon sokan kezdtek lenni abban a kis ágyásban, kénytelen voltam szüretelni.

Imádom reggel végig járni a növénykéinket és gyomlálgatni, megbeszélni mindenkivel, hogy nőjön, legyen szép és egészséges, rácsodálkozni, hogy ki mennyit nőtt, lecsekkolni a rozsdafarkúakat, akiket én csak rézfaszúaknak hívok 🤣, meg megnézni, hogy elég csőr tátog-e a fészekben, aztán dühösen konstatálni, hogy a csiga felzabálta az épp csak kibújt virágot, vagy a bazsalikomot, a vakondnak nyilván a leander tövében kell kiszórnia a felesleges földet, a mályva tiszta tetű, és hogy megint le kéne nyírni mind az 1200 nm gazt, mert egy hét alatt 30 centit nőtt😆, mégis ez a legjobb hobbi. Szóval öreges vagy nem öreges, nekem változatlanul hatalmas fun kertészkedni 🥰.

Vannak ezek a rézsűk nálunk, mivel régen egy omladozó pince volt a kert közepén, amit nem bonthattunk el teljesen, mert ki tudja, a szomszéd éléskamrájának a falát nem az tartja-e, másrészt laknak rajta mogyoróbokrok, amikkel ugyan csak a baj van egyelőre, mert a termésük kukacos (a rágcsálók viszont így is szeretik), hatalmasra megnőttek (azt már orvosoltuk) és rengeteg zöldhulladékot termelnek, plusz oldalirányba is terjeszkednének, mint a fene, de azért mégiscsak élőlények, akiket nem akartunk kinyírni, így maradt itt egy ilyen dombocska, ami - mint kiderült - nagyobb arányban tartalmaz sittet, mint ezt a csudálatos homokos „földet”, de most már legalább a felső 20 centi kipucolásával sikerült nagyjából végeznem, így jöhetnek bele a növénykék: kék és zöld boróka, cukorsüvegfenyő és jön még mellé ez a cuki fehér virágú, szinte kék levelű növényke, a mohos madárhúr, ami elég igénytelen és egybefüggő takarót alkot.

Sajnos a teljes kertünk egyik határának több mint a fele a szomszéd omladozó építménykomplexumának a hátsó fala (tudjátok, a tipikus felállásban: kádár kocka, ahhoz hozzáépített második ház, ahhoz hozzáépített éléskamra, ahhoz hozzáépített ól 🥴, ebben a sorrendben romló esztétikai hatással), ami

1. baromi csúnya,

2. semmi végleges takarást nem lehet rá tenni, mert bármikor kitalálhatják, hogy felújítják, vagy eladják és esetleg az új tulaj akarja majd felújítani,

3. nincs rajta eresz, és hiába szorgalmaztuk, hogy legyen, mert néha kilyukasztja a parkoló kocsi tetejét egy leeső cserép (szerencsére a fejünket, vagy a kutyák fejét még nem lékelte meg egy sem), a dombocskában olyan 30 szétrohadt, törött cserép volt a 4 jól fejlett patkányfészek mellett, ráadásul van egy egybefüggő szétázott vájat a házfaltól 40 cm-re, ahol az eső a tetőről lezubog tőlük hozzánk, de sajnos nagyon úgy tűnik, hogy pont lesz@rják a problémát, mi meg nem akarjuk rongálni a viszonyt.

Így azt találtam ki, hogy egy ilyen kézzel készült mogyoróvessző rácsot csinálok elé, aminek a tövébe meténget ültetek, mert abból egy csomó elkezdett nőni a kertben magától, szerintem szép is, és mint kiderült, a sziklakertet nem csipázza. Ja, és ráadásul örökzöld és elég igénytelen is a kertészeti kvalitásaimnak megfelelve. 

El is kezdtem, félúton ugyan elfogyott a spárga és egy kicsit blair witch project jellegű is lett, de nekem tetszik 🥰. Egy baj van csak, hogy kiderült, hogy a meténg - amit akkurátusan mellé ültettem és rákötözgettem - egy talajtakaró növény és nem terjed felfelé, csak oldalirányba🤣, így ha nem tanítom meg fára mászni, sosem fogja befutni a tákolmányomat 😅. Maximum a tetejéről lógathatnám le, de kétlem, hogy ez a DIY rács elbírna 10-15 ráakasztott kaspót. Úgyhogy ma leszedem a bdsm felszerelést róla és hagyom a rézsűt benőni. De majd kapok nem soká loncot és még egy valami futónövényt, aminek elfelejtettem a nevét, de állítólag burjánzós típus és szép is.

Nálunk persze a meténgen kívül csak olyan futónövény van, ami kell a francnak, pl. ez a kiirthatatlan rohadék angyaltrombita, amit elmondhatatlanul utálok, plusz borostyán meg vadszőlő, amiket meg a franc sem akar hagyni még egy helyen elburjánzani, a régi kerítés takarásaként beérem velük bőven, ott is nehéz megoldani, hogy ne vegye át a vadszőlő az előkertekben is a hatalmat, ha két napig nem nézek rá, máris elkezdi a leándert fojtogatni, a földön gyökeret verni és hasonlók, ritka agresszív egy növény 😅.

Ezen kívül a kert végében is van két baromi nagy rézsűnk, mivel az előző tulajdonos letúratta bobcattal a kertet, nekünk viszont egyáltalán nem tetszett ez a sípálya design, így visszaállítottuk vízszintesre, emiatt viszont lett 2 jó hosszú, nagyon meredek lejtős rész, amit valamivel be kéne ültetni (miután kiszedegettem abból is a 20-30 köbméter sittet 🥴), de valami olyannal kellene, amiről fel lehet szedni a diót.

Szerencsére van egy iszonyatosan nagy diófánk, ami ugyan tök beteg, ezért a termése egyelőre ehetetlen (ameddig neki nem látunk rommá permetezni valami drónnal, vagy a fene tudja mivel, mert tényleg hatalmas), arra viszont remekül alkalmas, hogy a kutyáknak - akik nyilván ezt is felzabálják, mint mindent – egész évben biztosítsa a diómérgezés sanszát és hogy a környék rágcsálóit jól tápláltan tartsa, valamint a varjak szórakozását is lehetővé tegye a „dió ide-oda széthordása, eldobálása” című nemzeti sportjuk gyakolásával.

Erre még nincs ötletem, hogy mi kéne alá, valószínűleg a nyírt gyep lenne a dió megtalálása szempontjából a legjobb, de az, hogy én a kert végébe vonszolva az össze-vissza megtörő slagot napi háromszor öntözgessek, az kizárt, és a hegynek fölfelé vagy lefelé fűnyírás sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. (Igen, először egy öntözőrendszer kéne, tudom, de olyan árajánlatokat kaptunk rá, hogy egyelőre az nagyon nem realitás még.)

A maradék 50 méter omladozó házfalra meg azt találtam ki, hogy mivel az legalább vízszintes terepen van, csinálok ilyen 1.5 m hosszú, 30 cm széles, 30 cm magas virágládákat és abba beleszúrva, vagy a hátfalra erősítve valami nagyon könnyű anyagból (mondjuk bambuszból) egy ugyanilyen blair witch project hálót, amire futhatnak a növények, így ha valami karbantartás, felújítás, vagy ilyesmi van a házfalon, szépen arrébb tudjuk tenni a rácsot növényestül.

Ötletektől itt se kíméljen, akinek van. Mi a fenét kéne ide ültetni, ami alacsony, átlátható, szép és még meg is fogja a homokos földet? Ja és szereti az árnyékot, mert itt folyton az lesz. És még a diófa nem komposztálható levelét is fel lehet szedni róla. Mást nem kell tudnia, csak ennyit, ez igazán nem nagy kívánság 🤣.

Nagyon megszerettem mostanában a kertészkedést. Ez is ilyen 40+-os dolog lehet szerintem, mert korábban egyáltalán nem értettem, miért csinálnak ilyeneket az emberek. Viszont pontosan, ahogy betöltöttem a 40-et, elkezdtem én is, mert most már a ház egész vállalható, így kénytelenek lettünk a kertet is elkezdeni, plusz volt egy pár növényünk, amit már nagyon-nagyon el kellett ültetni, kaptam is párat a szomszédasszonykámtól, aki egyébként a vidékre költözés legnagyobb ajándéka számomra, konkrétan a legjobb barátom lett és szintén kertmániákus, ráadásul pont olyan, mint én, mindenből adni akar a számára kedves embereknek, így özönlenek tőle a kerti lakók.

Aki esetleg értelmes kertészeti tippekre vágyna, az itt abba is hagyhatja az olvasást, ugyanis én szerintem kb. mindent rosszul csinálok még, de vaktyúk is talál szemet alapon van, ami így is működik 😅.

Szóval egy szép napon elültettük az elültetni valót, és mivel onnantól locsolni kellett és a ház is kész lett kívülről is, nem volt több mentségem arra, hogy miért ne csináljam meg a sziklakerteket abból a kupac kőből, ami a kert közepére összehordva állt.

Rengeteg ilyen kövünk van, mert régen volt egy pirinyó pince, ami omladozott és a környék összes patkánya benne lakott, más funkciója nem volt, ezt elbontattuk, plusz itt is, ahogy sok magyar kertben, az összes eddigi tulajdonos úgy szabadult meg minden sittől (beleértve a vályog ólak alapjának használt sziklákat), hogy belepasszírozta a földbe 🙁. Sajnos néhol több a sitt a kertünkben, mint a „föld” (föld amúgy sincs igazán, itt irtó homokos a talaj, lévén egy szigeten lakunk a Dunán). Durva dolgok vannak a földben, bárhol is kezdek ásni, találtam már bazi nagy kutya csontvázat, rengeteg üvegszilánkot, műanyag fóliákat, kézi súlyzót, vaslemezt, 60 centis betontömböket, és vagy 3 patkót. 

Ahogy elkezdtem a sziklákat pakolgatni, kiderült, hogy egy teljes horrorfilmszereplő-gárda lakik a kövek alatt, tele volt egér- és patkányjárattal, pajorokkal, iszonyatosan sok pókkal, némelyik tényleg ijesztő méretű volt, azzal a prehisztorikus kinézetű elég félelmetes bogárral, aminek ilyen tatus teteje van (megtudtam a nevét, de azóta el is felejtettem), iszonyat mennyiségű meztelencsigával, földigilisztával, százlábúval és mindenféle ijesztő kinézetű cuccal.

Engem viszont itt már elkapott a gépszíj, és mint mindent, ezt is totál elmebeteg tempóban kezdtem el hozzá és 2 nap alatt építettem 2 sziklakertet, amire irtó büszke vagyok. Mindenfélét ültettem bele, ami kéznél volt, ahová meg nem jutott növényke, oda szobanövények kerültek kaspóban. Eleinte még behoztam őket éjszakára, mert még csípős hajnalok voltak, aztán meguntam a tortúrát, de így is csak 1-et sikerült kinyírni, őt se biztos, hogy örökre eltettem láb alól, még van remény, hogy feléled.

Szóval lett benne kb. minden, a tudatosságot teljes mértékben nélkülöző módon, most már minden lyuk foglalt, és most már látom, hogy mi az, ami itt nem boldog és ki kell szedni, és mi az, ami remekül van.

Igazából erről is csak képeket nézegettem inspirációnak, így a szakmaiságot is teljes mértékben nélkülözi a növények kiválasztása (is), inkább az hajtott, hogy mi az, ami van máshol a kertben, vagy kaptam a szomszédból, és mi az, ami van a lidliben 600-ért 😅.

Innen pedig nem volt megállás, jött a magaságyás, amit szintén minden tudás nélkül építettem, a bele való palánták 16 féle paradicsom-betegséggel 😅, 2 virágoskert-kezdemény, fácskák és madárvonzó projektek, amiből az egyik sajnos elég tragikus véget ért, a szomszéd macskái lemészárolták az egész balkáni gerle-bölcsit ☹️, azok se jönnek többet hozzánk szerintem költeni. 

Hát így áll most a sziklakert. Ja igen, szeretek bele ritka ízléstelen díszeket is vadászni, mindenkitől elnézést kérek, akibe több esztétikai érzés szorult, de szerintem viccesek 🤣.

Nem gondoltam volna, hogy kertészkedni ilyen öröm, minden nap ki lehet menni megnézni, hogy mi nőtt, mennyit nőtt, szereti-e azt a helyet, át kell-e ületetni. Mániákusan lesem a növényeket, bármerre is járok, és mindenhonnan kunyizom az új kiszemelteket, de pl. a lucernásban is képes vagyok találni valami szép kék óriásfüvet, amit el kell hozni. Semmilyen boltból nem tudok egy újabb növényke nélkül kijönni, és a kutyák is élvezik, hogy kinn vannak velem és lehet házat őrizni, gilisztába hemperegni, macskát üldözni, régi patkánylyukakat szagolatni, ásni, meg ilyenek. A kiásott tuskók helyét is nagy műgonddal tanulmányozzák. Nagyon sokat segítenek amúgy, mindig ott ásnak, ahol nem kéne, a tavalyi fűvesítés próbálkozást rommá pisálták, ahol többé nyilván semmi nem nő, valamint szeretik összetapicskolni a virágágyásokat is a 22 kilócskájukkal 🤣.

Az egyik magát is szívesen elülteti 😅

Lesz majd még szó magaságyásról, benne lakó növények állatorvosi ló nyavalyáiról, virágoskertről, murvázásról, és rézsűk beültetéséről. Tulajdonképpen én inkább kertépítek még, mint kertészkedek 😅, de nagyon élvezem, és mindennapi mozgásnak sem utolsó. Mostanában ez az egyik olyan hobbim, amitől naposabb a B oldal 🥰.

Bevezetőnek annyit, hogy mikor kitaláltuk, hogy most aztán nem várunk tovább és lesz, ami lesz, megvesszük a repjegyet, majdcsak összeszedjük addig a költőpénzt meg a szállást valahogy, akkor olyan videókon felbuzdulva tettük ezt, amik a covid és az infláció bedurvulása előtt készültek, vagy a covid alatt, de persze ezzel nem sokat foglalkoztunk, csak azt akartuk látni, hogy minden őrült olcsó és csak oda kéne jutni valahogy 🤣

Na hát ez nem egészen így van, a covid megdrágított mindent, nyilván mindenki szeretné a fájdalmas anyagi veszteségeit csökkenteni, és ott is van infláció, úgyhogy eléggé megnőttek az árak az elmúlt pár évben, de a legtöbb dolog még így is olcsóbb, mint itthon.

Repjegy

Először a repjegyen lepődtünk meg, ugyanis minden blogban azt mondták, hogy 3-400e két főnek oda-vissza, mi meg örültünk, hogy 2 átszállásosat találtunk 591.000-ért és ez még nem fedezte a teljes repjegy árat, mert kellett kettőnknek két Bangkok- Koh Samui jegy is oda-vissza, ami a legkegyetlenebb (és emiatt a legolcsóbb) hajnali időpontra foglalva volt összesen 88.000 Ft 🥴

Most, hogy a hazaérkezéssel járó kilátástalan lelki nyomorunkat repjegy nézegetéssel próbáljuk tompítani, tudnánk venni EVA air-es közvetlent 2025 februárra, ami Bécsből megy és 10 (!) óra alatt kinn van (hazafelé 11.5 óra), 600e alatt!!! Ez szerintem zseniális ennyiért, amikor októberben néztük a most februáriakat, már 1,2M volt ugyanez. Bécsbe persze ki kell jutni, de ki a francot érdekel, ha nem kell kétszer átszállni és 10 óra alatt meg lehet úszni ezt a borzalmas egy napos emberkínzást? Százszor inkább autózok akár 4 órát is, minthogy két extra kör check in - utasbiztonsági ellenőrzés – vámosok - beszállás – várakozás a buszon – várakozás a repcsi folyosón – majd várakozás leszálláskor ugyanott – várakozás leszállás után a buszon tortúrát végignyomjak.

Szállás

A szállásokat az agodán foglaltam, mert 1. olcsónak találtam a többihez képest 2. adtak mindenféle kedvezményt, 10-15%-okat, 3.rengeteg olyan szállás is volt, amit nem kell kifizetni, csak 2 nappal előtte, vagy aznap, és le is lehet mondani egy megadott határidőig ingyen. (Tudni kell, hogy nálunk mindig az indulás előtt két nappal szokott lábtörés, kutyagerincműtét vagy ilyesmi lenni, szóval nekünk fontos volt a lemondhatóság, legalább ebben, ha már a repjegyben nem lehetett, meg nem is voltunk biztosak benne, hogy nem találunk azoknál jobbakat, amiket találtunk.)

Itt egy 25e/2fő/éj lélektani határt gondoltam Koh Samuira és Koh Phanganra és mindkettőn találtunk jó szállást kevesebbért, de azért arra fel kell készülni, hogy amiket a vlogokban mutogattak fityingekért, azok megint erősen covid előtti / covid alatti árak voltak, annyira nem volt fancy egyik szállás se, mint amire számítottunk, hogy találunk ilyen áron.

Koh Phanganon 21e/2 fő/éj volt (Sand Terrace Beach Bungalows Koh Phangan), amiből a Balcsin mondjuk egy molyrágta kitömött vaddisznós 30 nm-es kádárkockát találtunk volna 5 km-re a parttól, amiben a nagyi is egyébként ott lakik és néha meg kéne sétáltatni (vagy frissen halt ki szegény belőle). Horvátországban szintén nincs ennyiért tengerparti, vagy olyan tengerparti, amihez nem kell kevlár búvárruha, hogy be tudj menni a vízbe, vagy nem úgy van a tengerparton, hogy egy 50 méteres szikla tetején van. (Amúgy sem vagyok oda Horvátországért, nekem eddig mindig ilyen jó, hát tengerpart, de hmmm... volt.)

Koh Samuin Ibis hotelben szálltunk meg (ibis Samui Bophut), abban bíztam, hogy nagyon borzasztó dolgokhoz egy ibis csak nem adja a nevét, ami amúgy jó taktika volt. 20e/2fő/éj-ért mindenben jó volt, bár nagyon nem a mi világunk ez a nagy szállodás, gyerekmedencés dolog, de az is tengerre néző volt, tengerparti, egyetlen baja volt a furcsa kínálatú, de amúgy vállalható reggelin kívül (egy féle felvágott volt pl., ami meleg volt 😳), az iszonyatosan, undorítóan, elképesztően büdös és foltos törülközők, amiből hiába kértem minden nap másikat, MINDIG ugyanolyan izzadt, de azért babar after shave-el bekent, 60-as keletnémet bácsi szagút kaptam, gyanús foltokkal. Szerintem, amit összeszedtek koszosként a mellettünk levőből, azt kaptuk meg mi tisztaként, vagy nem tudom, hogy lehetett mindig ugyanannak az embernek a szaga rajta 😅 Érdekesség, hogy a szálloda egy darab működő (?) mosógépét igénybe is vettük és abból is büdösebben és koszosabban jöttek ki a ruháink, mint ahogy betettük 🤣 Mindegy, legalább megtanultam egy 30*30-as kéztörlővel törölközni másodmagammal, az valamiért nem volt büdös 😅, plusz egy idő után a szintén nem büdös zuhany kilépőt is törölközésre használtam 😅 (Mi nem utaztunk sokat a szüleimmel kiskoromban, ha utaztunk is maximum a nagyiék nyaralójába, vagy valami poloskás mátrai hotelbe, utána meg a csóró fiatalságban örültünk a balatoni szocreál üdülőnek is, így először szállodai fürdőkilépővel egy munkahelyi úton találkoztam, ahol lelkesen használtam 2 napig, mire rájöttem, hogy kis láb piktogrammokba törlöm a fejem minden nap 😅)

Ezen kívül volt Bangkokban ugyanazon a helyen az első és az utolsó éjszakánk, ami 6e/2fő/éj volt és iszonyatosan szar 🤣, apartmannak se nevezném, az egy munkásszálló volt gyakorlatilag, meg Koh Phanganon sikerült úgy foglalnom szállást, hogy az utolsó éjszakáról nemes egyszerűséggel nem vettem tudomást, ezért amikor jött a mail egy nappal a vártnál korábban, hogy remélik, hogy jó volt és 12-ig kellene akkor kiköltözni, akkor eléggé meglepődtem 🤣 Mindegy, az agodán azonnal találtam egy 8.5 pont feletti szabad szállást a szigeten, ami életem legocsmányabb, leggusztustalanabb szállása volt deluxe seaside bungalow-ként hirdetve, drágábban, mint az összes többi szállás, pedig elvileg fél árra értékelték le 😅, de erről majd később írok egy külön posztot, megérdemli 🤣 Ráadásul 600 – 600 bath volt a taxi, hogy a cuccainkat arra az egy napra átvigyük oda, majd visszajussunk a hajókikötőbe és nyilván mindentől iszonyat messze volt (kivéve a szemétlerakótól), így tankolni is kellett még a robogóba emiatt.

Szóval összesen a szállás 2 főre, 14 éjszakára volt 261.700 Ft.

Egyéb kiadások

Az utasbiztosítás, amit gondolom nem kell senkit győzködni, hogy must have (főleg a közlekedési kultúra miatt), 2 főre, 16 napra 28.000 volt a netrisken. Nekem ez most nem térült meg először, általában szokott lenni valami izgalom mindig, amiért kórházi ellátásra szorulok 🤣, de hát azért biztosításnál jellemzően annak örül az ember, ha nem térült meg 😀

Egyéb díjak, ami persze nem mindenkinek, és nem minden alkalommal van: 6000 Ft volt útlevelem (csak az enyém járt le), 3500 Ft volt a nemzetközi jogsi és igazolványkép a páromnak (totál felesleges, a pinapingpong show is egymilliószor értelmesebb kiadás volt), benzinköltség a reptérre oda-vissza 5000 Ft, ez így összesen 14500 Ft volt. 

A repteres parkoló 16 napra 12.400 Ft volt, de így is sokkal olcsóbb, mint a reptéren parkolni, airport minibuszozni, vagy odataxizni a Dunakanyarból, viszont sokkal drágább, mint mondjuk Zuglóban leparkolni és onnan vonatozni majd reptérbuszozni, viszont lényegesen kényelmesebb is azt hiszem éjjel 3-kor nem is lett volna tömegközlekedés, de ez nem biztos, nálunk én vagyok a spúr, de nem kellett sokat győzködnie a páromnak, hogy a 2 db 23 kg-s meg a 2db 10-10 kilós gurulóssal ne akarjak tömegközlekedni.

Ezen kívül a reptereken elég sokat költöttünk. A repterek ugye repterek, ezért drágák 😅 Valamelyik félelmetesen drága, persze ott voltunk a legéhesebbek (München). Ez mindenhol így van sajnos és minden átszállásnál ettünk-ittunk, Abu Dhabiban patika is kellett. Szuvenireket nyilván nem ott vettünk, nem is értem, miért a reptéren vesz ilyet valaki (too much money in the bank?). Összesen reptereken 49.800 Ft-ot költöttünk, amit, ha inkább egyel kevesebb átszállásos gépre fordítottunk volna, sokkal kellemesebb lett volna, de nyilván ott is lett volna ingyen ivóvíz is, meg zabálni se muszáj annyit, mint amennyit mi szeretünk 😅

Kp felvételre rohadtul megvágtak minket, arra 14.200 Ft-ot költöttünk összesen, amit egy kis gondolkodással jelentősen csökkenthettünk volna, de még az én excel táblázós, grafomán listázós énem is csődöt mondott abban a káoszban, a revolut kártya meg késve érkezett meg. Amikor ki van írva, hogy 220 bath a kp felvét díja, és nincs kellemetlen meglepetés, az igaz a kinti atm üzemeltetőjére, de arra még rájön a saját bankod díja is (vagy csak szimplán hazudtak 😅), nem tudom, nem akarok ezen már pörögni, de legtöbbször 3800-at vontak le, persze hülyék voltunk, hogy ennyire nem tudtuk menedzselni a dolgot, nem kellett volna 5 alkalommal felvenni és lehetett volna többször (bár nem sokkal többször) kártyával fizetni is. Az árfolyamon már nem is merek elgondolkodni, mindegy, ez van, legközelebb okosabbak leszünk.

Ezeken felül összesen 693.400 Ft kp-t költöttünk el 16 nap alatt 😬, ami azért rendesen pofánvert most, ahogy összeadogattam. Ebben voltak belépők, pl. a bangkoki királyi palota 10e Ft volt 2 főre, volt még benne Magic Garden Samuin, egy csomó kisebb belépő (vízesés, ilyesmi), vagy olyan látványosságok, ahol parkolásért kellett fizetni, meg az elefánt rezervátum volt még 1000-1000 bath/fő. Pontosan nem tudom, mire mennyit, mert a legtöbbet csak kp-ban lehetett kifizetni.

Volt még ebben jó sok szuvenír, a pofátlanság határát súroló luxizásunk miatti bűntudatot tompítandó 😅, olyan 50.000 Ft értékben, volt benne 2 sim kártya (12.000 Ft), néhány ruha is, kalapok, pólók, övtáska, strandtáska, nyaklánc olyan 25.000 Ft értékben, volt benne pipere cucc is, sok szúnyogriasztó, tusfürdő, sampon, ilyesmi, ami kinn sem olcsóbb, de sajnos dunsztom sincs, ez mennyi volt, volt benne kb 8.000 Ft-nyi patika (nem olcsóbb kinn semmivel), volt benne robogó bérlés, ami Koh Phanganon 4 napra 1000 bath volt, Samuin 5 napra 1000 bath, tankolások (40 bath/l), taxizások, útdíjak, komp jegyek, grab, tuktuk 2-szer, halpedikűr (200 bath/fő/negyed óra), 2*2óra thai masszázs, 1 alkalom pedikűr 2 főnek, és elég sok sör, amit ugyan csak a párom ivott, de ő kettő helyett 😅 és mivel egy sör kb 60-90 bath, ami egyáltalán nem olcsó (a seven elevenben sem az), ez elég sokat hozzátett a kiadásokhoz és persze sokat ettünk és én pl. napi többször is a gyümölcs shake-eket ittam, ami 50 és 100 bath közt volt darabja, de iszonyú finom. (Viszont nem az egészség netovábbja, én úgy a negyedik napon jöttem rá, hogy valami sziruppal is felütik, de amúgy sem jellemző rájuk, hogy bármiből lenne cukormentes vagy édesített verzió.)

A nyers kókuszdió leve szerintem ritka ocsmány, az nagy csalódás volt (50-90 bath), de legalább arra nem költöttem napi 2000 Ft-ot 😅. Ettünk különlegességeket is, pl. bogarakat (egy picike tál 100 bath), vagy krokodilt, ami drága és úgy általában véve mindent összezabáltunk, amit megláttunk 🤣 Volt még benne borravaló, amit a legtöbb helyen nem várnak el, de mi adtunk, mert kedvesek voltak és biztos jelentős része ez is a megélhetésüknek, szóval azon sem spúroskodtunk. Puccos étteremben azt hiszem 4-szer voltunk, leginkább kényszerből és az ibis-es étterem rohadt drága volt, de nagyon messze volt minden és sokszor csak oda voltunk már képesek elvonszolni magunkat. Főleg Samuin kellett többet tankolni, ott nagyobbak a távolságok és baromi messze volt minden a szállástól.

Nem voltunk sem hajókiránduláson (elég rossz értékeléseket olvastam és nem olcsó, plusz majdnem mindegyik Koh Phangant is útba ejti, amit addigra már ismertünk), sem fire show-n (az nagy hiba volt, de addig tologattuk, ameddig már nem jött össze, amúgy nem fizetős, de az éttermek baromi drágák, amikből nézni lehet), sem quad-os dzsungeltúrán (elnézést, ha valakit ezzel megbántanék, de nem sok parasztabb dolgot tudok elképzelni, minthogy 30 turista vereti quadokon a dzsungel közepén), sem Bangkokban elég helyen (az utolsó napon már fél napot csak hevertünk a lepra szálláson, annyira ki voltunk purcanva), sem rooftop bárban (olyan 10e/fős belépőket találtunk csak, plusz ezt is a kipurcant napon kellett volna abszolválni, ezért lemondtunk róla), sem Fullmoon party-n (annyira nyuggerek vagyunk, hogy inkább az alvást választottuk, pedig tervben volt), sem ladyboy revün (amit én személy szerint nagyon bánok), és nem béreltünk kajakot (nagyon hullámzott hozzá), vagy jet ski-t (rohadt drága és nem is vonzott a gondolat) sem, így ezekkel még számoljon, aki tervez ilyesmit. Ja és a fél nyaraláson volt reggeli a szállás árában, ami ugyan elég szar volt, de „ingyenes”.

Tehát, ha valaki nem vesz szuvenírt és ruhákat és nem iszik minden nap söröket, koktélokat és 3-4 shake-et, jegeskávékat és társait, hanem beéri a vízzel, viszont egyáltalán nem csinál magának szendvicset és csak étteremben (főleg útszéliben, amúgy is az a legjobb) kajál, robogót bérel és mindent megnéz, amit szeretne, akkor szerintem olyan 15.000 Ft / fő/ nap elég, ami azért több, mint amire számítottunk, de tényleg ilyen egyszer élünk, majd otthon éhezünk, sz@rok rá hangulatban nyomtuk végig 😅 és sajnos félúton megjött a fizum, úgyhogy ott végleg elszabadultak az indulatok 😅Összehasonlítva pedig mondjuk egy balatoni nyaralással, ott biztosan nem jövünk ki ennyi költőpénzből, ha egész nap a strandon meg a sétálóutcákban eszünk. Még annyi, hogy Koh Phangan mindenben olcsóbb volt, már csak ezért is jobb szerintem, de lesz majd egy poszt Koh Samui vs. Koh Phangan témában.

Igazából amit bánok anyagi tekintetben az a sok reptéri evés-ivás, abban biztosan visszafogottabbak leszünk legközelebb, a kp felvétek díjai, ami nettó butaság volt, a taxizásnál lehettünk volna körültekintőbbek (pl. amikor a szállás bakim miatt 1200 bath elment csak a költözésre, vagy egyből hívhattunk volna grab-ot is első nap a dupla áras taxi helyett), kajáldákban is keresgélhettünk volna néha elszántabban olcsóbbat, alkudni se nagyon alkudtunk, nem tudom, én ahhoz beszari vagyok, ami jó nagy hiba, a szuvenírt lehetett volna olcsóbban venni, ha nem Bangkokra hagyjuk egy nagy részét a kamupiacra (ami igazából csak a pingpong show-k körítése volt és mindössze 2 sor, de ugye elbalfaszkodtuk a Chinatown-t és valójában Koh Phanganon voltak azok is a legolcsóbbak), és lehettünk volna önmegtartóztatóbbak a tengerparti helyeken az innivalókkal, de tényleg nem éreztük egyszer sem azt, hogy hiányt szenvednénk bármiben. Eleve van egy ilyen tücsök attitűd bennünk, hogy a nyaraláson nem fogunk tesco löncshúst enni, inkább eszünk otthon előtte meg utána 1 hónapig zacskós tésztát 😅, de természetesen lehet ezt jóval olcsóbban és sokkal nagyobb lábon is nyomni, nekünk így volt teljes az egész és sok dologban elég felkészületlenek voltunk, legközelebb ennél biztosan olcsóbban ússzuk meg, kivéve, ha Krabi-n, amit most kinéztünk több szimpatikus fizetős program vagy belépős hely lesz, vagy kiderül, hogy az sokkal drágább hely. 

Az összesent nem merem magamnak sem leírni 🫣, de szerintem nem is az a hasznos infó, ezekből úgyis mindenki ki tudja mazsolázni azt, ami neki fontos. 

Repjegy

 A jegyet mi a tripair-en lőttük, ár-érték arányban nem volt rossz, nekem az volt fontos, hogy a lehető legkevesebb ideig tartson, ez 20-21 óra volt és 3 átszállás. Van közvetlen járat is az EVA air-el Bécsből, de az pont kétszer ennyibe került és így sem volt olcsó, pedig októberben vettük a jegyet. Állítólag egy évvel előre vagy az indulás előtt 1 héttel érdemes venni, szóval ezt egy kicsit elbénáztuk, de ez van, tapasztalatlanok voltunk. Így volt oda-vissza 2 főre, összesen  2 kézipoggyásszal és 2db 23 kilós feladottal 591.000 Ft a Budapest-Bangkok.

Természetesen már most nézegetjük a jegyeket, kizárt, hogy egy egyszeri bakancslista pipára elég volt ennyi ebből az országból 🥰, csak jövőre Krabi lenne a cél, de hiába nézzük most egy évvel előre, mégsem látok még a legborzasztóbb 4-szer átszállós, 30órás borzalomból se 660e alatt, szóval remélem lesz még azért jobb áron (mondjuk amúgy se tudnánk most megvenni 🤣) 

Azt tapasztaltam, de kommenteljetek, ha tudtok jobbat, hogy sok ilyen repjegyüzér oldal van és nézegetni kell mind, mert nem mindegyik számol mindegyiknek a járataival, gondolom csak azokkal kalkulál, akikkel szerződése van, ezért én nézegettem kb 10 féle ilyet hetekig és nagyok a difik! Sőt, érdemes közvetlenül a légitársaságok oldalát is megnézni. A Bangkok-Koh Samui jegyet például a Bangkok air oldalán vettük és az teljesen fapados áron volt.

Parkolás a reptéren

Van egy csomó reptéri parkolásra létrejött cég Vecsésen, mi a „repteres parkoló” nevezetűnél parkoltunk, ami sokkal olcsóbb, mint közvetlenül a reptéren parkolni és odavisz 3 perc alatt egy minibusz (nincs várakozás se), meg el is hoz, amikor hazafelé jössz, szóval semmilyen kellemetlenséget nem jelentett itt megállni.

Check-in

A chekin-ek online történtek, de eléggé aggódtam miatta, mert mindenhol kért a felület közelezően kitöltendőként vízum számot, kibocsátó országot, stb, pedig Thaiföldre 30 napig vízummentesség van. (Az átszállási országokba nem kell vízum, akkor sem, amúgy kéne, persze mi nem is hagytuk el a reptereket, néha még a tranzitot se. )

Valahogy megcsináltam (útlevél adatokat írva a vízumhoz), de aztán az első poggyász feladásánál szóltam a lufthansás földi személyzetnek, akik elvileg mókoltak rajta valamit. Ülőhelyet variálni csak pénzért lehetett volna, így a Frankfurtba és az Abu Dhabiba menőn is jó szar helyünk volt, folyosó melletti, vagy szárny felett ablak melletti, de legalább egymás mellett. A business-re vagy legalább extra lábhelyre update iszonyú drága lett volna, pedig a visszaútra már komolyan foglalkoztatott, nagyon-nagyon rossz ennyit utazni, én összesen 1 órát tudtam aludni, aztán első nap egyből mentünk várost nézni Bangkokba, így sikerült egy ötvenpár órás nem alvást összehoznom, ami után megint csak 3 óra olt aludni, ami elég gyötrelmes volt, a harmadik napon már néha megszédültem, földrengést hallucináltam, meg ilyenek, nem ajánlom senkinek 🤣

Név a repjegyen

A repjegyekre amúgy a 2 keresztnevem egybe írták, ami miatt aggódtam, hogy nem fog egyezni az útlevéllel, de sehol nem okozott problémát, aztán rájöttem, hogy ez eddig mindig így is volt, amikor repültem, szóval hiába riogat az oldal, hogy ugyanaz szerepeljen a jegyen, mint az útlevélben, ezen nem kell aggódni.

Kényelem (na persze...🤣🤣🤣) a repülőn

Mi az Etihad air-el repültünk, az első járat Frankfurtba ment, amit a Lufthansa üzemeltetetett, ez kb két óra volt és iszonyú kényelmetlen. Tipikus fapados borzalom, kényelmetlen székek, semmi szórakozás, kaja se volt. Utána Etihad air-es járat volt Abu Dhabiba, onnan pedig szintén Etihad Bangkokba. Az átszállások közt 2-3 órák voltak, de kellett is ennyi, egyrészt dohányzásra kijelölt helyet nehéz volt sokszor találni, másrészt volt, ahol olyan messze volt a kapu, hogy még a reptér belső vonatjával is menni kellett 10 percet, harmadrészt meg ugyan adnak az Etihad-on kaját, de keveset, így általában enni is kellett idő az átszállásokkor, szóval jó volt, hogy volt ennyi idő, pedig egyik gép sem késett. Számomra amúgy az Etihad is szörnyű volt, talán egy hangyafasznyit nagyobb volt a lábhely, de pár óra után annyira szeretne az ember egyenesen feküdni és aludni, hogy a folyosóra lefekvés ötlete is átfut a agyán, mint teljesen vállalható opció 🤣, ami persze nem opció, a stewardesek folyamatosan tologatják azokat az Istenverte kocsikat, az emberek jönnek-mennek. Az Etihad air-en van lcd kijelzője mindenkinek, adnak fülest, kispárnát, plédet, füldugót, fogkefét, fogkrémet, vannak filmek, zene, játékok, de véleményem szerint semmi nem segít ilyen hosszú nyomorgáson. Kaját, inni adnak ingyen, egész jót, meleg ételként arab kaját.

Feladott poggyász

Amúgy így, hogy egy pakkban vettük meg a jegyet, ezek elvileg bevárják egymást és a csomagokat se kellett átvenni majd újra feladni, de ezt meg kell kérdezni az első feladáskor a reptéren, mert nem alap.

Ami elég kellemetlen, hogy csak 23 kg lehetett a feladott poggyász, én még éjjel 2-kor is méregettem a 2 csomagot, hogy ne legyen több egyikben se, de nem volt könnyű beleférni, pedig méretre kisebb volt a 2 nagy bőrönd, mint lehetett volna, lehet én voltam túlkészülve, sőt, biztos 🤣, pl. hajszárító még a legleprább bangkoki szálláson is volt.

Amit totálisan értelmetlen volt vinni:

• hajszárító (van mindenhol, de úgyis megszárad 5 perc alatt)
• sminkcuccok (1. úgyis le leszel égve, akkor is, ha 50 faktorossal kened magad, akkor is, ha csak árnyékban vagy😅, 2. abban a páratartalomban a vízálló szempillaspirál a maximum, aminek értelme van, 3. miután lebarnulsz, az alapozós arcod szürkének néz majd ki egy narancssárga testen, szóval azt se fogod használni😀)
• edzőscuccok (hiába volt konditerem, a partner cég vagy 5 km-re volt, vagy nagyon lepukkant volt a kondi részleg, ami viszont irtó menő volt, az egy tengerparti konditerem Koh Phanganon, ami nyitott volt és fából faragott súlyzók voltak 🤩, oda viszont fürdőruhában ment mindenki)
• szandálok, cipők, magassarkú (🤣🤣🤣) (ugyanabban a papucsban voltam végig)
• ékszerek (a harmadik nap után rájössz, hogy hámlik a fejed, kegyetlen a hajad és sminkelni sincs értelme, akkor meg már minek a bizsu 🤣)
• powerbank (minden reptéren lehetett mindent tölteni, csak én egyszer voltam Milánóban olyan reptéren, ahol egyáltalán nem volt konnektor, csak fizetős, ami persze kártyával nem ment, úgyhogy ez nagyon belém égett, miután 2 órán át azon aggódtam, hogy 4% elég lesz-e a boarding card qr kódjának a beolvasásához meg taxit hívni majd Budapesten és még egy sudokuzást se lehetett megkockáztatni telefonnal a gépen🤣)
• 5 féle fürdőruha (egy idő után rájöttem, hogy inkább egyet hordok, mert nem 5 féle mintájúra akarok égni)
• nemzetközi jogsi (lásd https://napos-b-oldal.blog.hu/2024/03/08/dolgok_amiktol_kar_volt_felni)
• kendő (nem érték be vele Bangkokban a tempomokban, megvetették a csudálatos fruit of the loom kaliberű alvós pólót 200 bath-ért)
• snorkel szett (amikor ilyen túrára mész, ott adnak, máshol meg bárhol próbáltuk, nem volt egy nagy élmény, a vízi élővilág kb olyan egzotikus volt, mint Horvátországban)
• 12 könyv, amiből 2-t vettem elő 1-1 órára, egyszerűen folyton menni kellett egy újabb beach-et felfedezni, egy újabb látványosságot megnézni, vagy a 2 méteres hullámokban ugrabugrálni, mint az 5 évesek 😀, nem jutott idő ilyenekre
• sakk és kártya ugyanezért tök felesleges volt, a gépen meg én annyira szenvedtem, hogy semmi nem segített volna rajta
• fejpárna a gépre (adnak kispárnát)

Legközelebb többet fogok vinni viszont napozás utáni krémből, mert az elég drága kinn, fejfájáscsillapítóból, mert valamiért nekem szinte végig kellett, meg gumimatracot, mert azt szinte sehol nem láttam, hogy árulnának és marha jó lett volna a matracon hullámozni.

A feladottba lehet tenni folyadékot, nagyobbat is, mint 100ml, viszont értékes műszaki cikket és bármi olyat, aminek van akksija a kézibe kell, ami meg asszem 7 kg lehetett itt, de szerencsére azt senki nem ellenőrizte. plusz volt rajta egy hátizsák is a fedélzetre szálláskor, amit szintén szabad vinni, sajnáltam is, hogy csak nekem volt, mert azt se méregette senki. Már itt is ezzel játszanak a lufthansán, hogy túlfoglalt a gép és elveszik a gurulós kézit, ha nincs szerencséd, de tőlünk szerencsére nem vették el. Gondolom ennek az a célja, hogy vedd meg a priority beszállást, akkor biztos nem nálad derül ki, hogy elfogytak a szék feletti helyek.

A feladott poggyászt sehol nem keverték el szerencsére, de azért érdemes úgy csomagolni, hogy a fontos dolgok a kéziben legyenek, pl. gyógyszerek. A feladósnak kitörték az egyik kerekét, de későn vettem észre, hazafelé meg nagyon fáradt voltam még ezt is intézni.

Telefon/internet

Ezen a fronton azt olvastuk, hogy egyből a reptéren érdemes venni sim kártyát, vettünk is 2 korlátlan netes 15 naposat, 800 bath-ért az elsőt, fél áron a másodikat, de kár volt, mert a koh samui reptéren fele annyi volt. Itt bárki hazudhatja, hogy ő a legjobb valamiben Thaiföldön🤣, ennek megfelelően elég szar az 5g-nek és „Thaiföld legjobb internet”-ének 😄 hazudott net, ami sokszor 3, 4 g, vagy csak szimplán nincs 🤣. Free wifi viszont mindenhol van, ráadásul jó erős (kivéve Ferihegyen🥴), szóval, ha nem fontos a folyamatos elérhetőség, meg is lehet spórolni ezt a kiadást. Ja és vigyetek magatokkal olyan sim fedél kinyitó pöcköt, mert hazaérve marha nehéz lesz a minibuszosnak szólni a thai számról, a thai internettel 😅

Reptéri árak, kp felvétel, bankkártyás fizetés, taxi és helyi über

A reptér amúgy bangkokban is drága, kp felvét atm-ből 220 bath díjjal, de ugyanannyi kb mindenhol, ahol később vettünk fel, és a visa tudtommal először euróra vált, aztán bathra, ami miatt kétszer is megvágnak a konverzión a marzzsal. Kávé is arany áron volt, víz is. Abu Dhabiban még drágább, 4000 Ft volt átszámítva egy haspuffadás elleni gyógyszer. A Meki, Burger king ott se drága amúgy az ottani árakhoz képest, de a bangoki reptéren kifejezetten drága volt az is, hazafél Münchenben meg 20e Ft-ért vettünk 2 csokit, 2 üdítőt és 2 legolcsóbb kis szendvicset, ami az előtte fél nappal evett 800 Ft-os bangkoki ebédhez képest nem esett jól 🤣

Bankkártyával fizetni sok helyen nem lehet, vagy csak 200 bath felett, vagy qr kóddal lehet csak, de ahhoz thai bankszámla kell, így leginkább kp-ztunk. Puccosabb helyeken lehet bankkártyával, terminálon fizetni. A pénzek mind szinte ugyanolyan színűek és mintájúak, elég nehéz megszokni őket. Jó lett volna a revolut kártya, de sajnos későn rendeltük meg és nem érkezett meg az indulásig.

Közlekedés

A reptéren taxit fogtunk, volt egy külön automata, ahol jegyet kellett húzni, majd a megfelelő számú taxist megtalálni, 800 bath volt a majdnem 1 órás út, ha útdíjjal mész, azt neked kell fizetni.

Bangkokban mi nem béreltünk robogót, tömegközlekedés ott van, de azt se használtuk erre az egy napra, amit 20.-án ott töltöttünk, se az utolsó napon, robogóbérlést Bangkokban inkább nem is ajánlanám, őrültebb a közlekedés, mint a nyaraló helyeken. A közúti közlekedésről már írtam bővebben itt: https://napos-b-oldal.blog.hu/2024/03/08/elso_nap_koh_phanganon_es_a_kultursokk

Miután a grab nevű helyi übert megtaláltuk, rájöttünk, hogy az sokkal olcsóbb, a reptérre kifelé már csak 400 bath volt az út. Le kell az appot tölteni, 5-ször használtuk, minden alkalom tök OK volt, ha útdíjasat útvonalat választasz, azt neked kell fizetni és próbálnak rádumálni, mert neki ugye az jobb, de az ár ugyanannyi, emiatt azért néha hazudgálnak😆, hogy úgy mennyivel lenne gyorsabb, de ha kedvesen elutasítod (mert látod a google maps-en, hogy ugyanannyi idő 😅), azt elfogadják. Nem szeretnek amúgy sem konfrontálódni, és tényleg kedvesek, még ha picit meg is akarnak vágni. Egy olyan sofőr volt, aki látványosan gyűlölt minket, hogy nem akartam 3 autópályadíjjal megfejelni az amúgy is drágának számító fuvardíját, de a szikrázó tekintetén és azon kívül, hogy csak kinyitotta a csomagtartót, feltehetőleg valami olyasmit mondva thai-ul, hogy „ vegyétek ki magatoknak, hogy rohadnátok meg” 🤣 és hogy nem köszönt el 😳, túl lehetett élni. Azt hiszem ő volt az egyetlen tuskó thai, akivel találkoztunk ☺️

Grab vagy tömegközlekedés se Samuin, se Koh Phanganon nincs, így ott csak a robogó, a lábad és a taxi marad. Azokon az utakon én biztosan nem bringáznék, de ha valaki profi hegyi kerékpáros, akkor hajrá 🤣

A taxi néha meglepően drága, nagyok a difik, és ennek ellenére volt, hogy elvittük az asszonyt is közben dolgozni, vagy a gyereket iskolába, beugrottunk a sofőr heti fű adagját megvenni egy weed shopba és hasonlók, a világ legnagyobb természetességével 🤣

A képek a reptéren készült Koh Samui-n, ez egy ilyen cuki pici reptér, nyitott, madarak fészkelnek a váróban és gekkók futkosnak a falon. Imádnivaló 🥰

Ennyit a hasznos infókról, legközelebb a szállásokról, agodáról és 2 borzasztóan rossz szállásválasztásról lesz szó, utána meg az evés-ivásról, aztán kénytelen leszek teljesen visszasüppedni a magyar valóságba és nem hiszem, hogy tudok majd ilyen izgalmasakat írni, de meglátjuk 😄 Lehet jobb is lesz majd abbahagyni, mert irtó időigényes ennyit írni, de annyira jó nosztalgiázni 🥹❤️

Koh Phanganon és Koh Samuin is van etikus elefánt menedék. Ez nagyon fontos, mert olyan elefánt simogatásra, elefánton utazásra vagy elefánt fürdetésre sosem jelentkeznék, ami 10 éve még teljesen bevett volt trópusi helyeken, de mára szerencsére már egyre több turista bojkottálja ezt az iparágat, ahogy a cirkuszban való szerepeltetésük is kezd szerencsére kihalni.

Koh Phanganon a Phangan Elephant Sanctuary-ben voltunk, aminek ez a honlapja:

https://phanganelephantsanctuary.org

Kettő nőstény elefántjuk van, az egyikük már öregecske, nincs foga sem 🥺 a korábbi rossz tartási körülmények miatt, a másikuk fiatalabb. Mindkettejüket úgy mentették meg, hogy megvásárolták olyan helyekről, ahol turisták szórakoztatására használták őket, az egyiküket Pattayából. Amúgy még ilyen kis öregecskén és agyonhasználtan is 2M Ft-ba kerültek átszámítva, így érthető, hogy ennek a nem rég nyílt menedéknek még csak ennyi elefántra volt pénze.

Volt egy harmadik is, de őt annyira túlhajszolták az előző tulajdonosai, hogy mire meg tudták vásárolni és végre révbe ért volna az élete, már rossz volt az állapota. A covid alatti „kihasználatlansága” idején láncon tartották, nem tudott eleget mozogni és elég táplálékot sem kapott, mozgásszervi betegsége elhatalmasodott rajta, nem tudták lábon tartani és végül el is kellett altatni 🥺

A legolcsóbb belépő 1000 bath, ezért egy 1 órás program jár, ez a „feeding program”, mi erre fizettünk be és szerintem elegendő volt, a másik 3000 bath és 3 óra, a „tour program”. Nagyon fontos, hogy a programnak nem része, hogy kajával rávegyék bármi olyanra, amihez nincs kedve, nem lovagol senki a hátukon, nincsenek napi 15 fürdőzésre rákényszerítve, ha akarnak fürdenek, ha nem, nem, és ami még nagyon szimpatikus volt, hogy elmondták, hogy ha nem akar most valamelyik enni, vagy fotózkodni, hanem alvonul, akkor ez van, nem kényszerítik őket semmire 🥰

Maga a menedék nagyon szép és kizárólag itt kaptuk textil táskába (és nem 3 vastag műanyag szatyorba) csomagolva a megvásárolt kézzel varrott hűtőmágnes szuvenírt, aminek a bevételét a menhelyen élő elefántokra fordítják 🥰. A program mellé ingyen üdítő, kávé, tea, nasi járt, aminek a csomagolását szelektíven gyűjtötték, ilyet szintén itt láttam először.

Ha szeretnétek a két óriást meglátogatni, először be kell jelentkezni, amikor mi voltunk, 2 nappal kellett előre foglalni időpontot, de mondta a gondozójuk, hogy a Fullmoon party környékén nagyobb a látogatószám.

A program így nézett ki: Először megismerkedtünk az idős elefánt nénivel, aki eszegetett, majd le lehetett egyesével fotózkodni vele. Mindent mondtak közben, hogy hogyan szabad, hol szabad megérinteni, előtte egy kis videót is megnézettek velünk, hogy mit ne csináljunk az elefántokkal, bár azon olyan evidenciák voltak, hogy pl. ne lopakodjunk mögé és ijesszük meg 😂 Vagy ne szívassuk azzal, hogy mégsem adjuk oda a kaját. Hát ki az a hülye, aki egy ekkora állattal ilyeneket megkockáztat? 😅

Itt mindenki végigfotózkodhatott a hölggyel, közben hasznos infókat tudtunk meg róluk, pl. ilyeneket, hogy napi 200 kg-t kell enniük ahhoz, hogy ne veszítsenek a súlyukból 😳. Utána átmentünk a fiatalabb elefánthoz, akit lehetett egyesével banánnal etetni. Az nagyon érdekes élmény, ahogy a kis nyálkás ormányával tök erősen ráfog a banánra és elveszi 😄Nagy zabagépek, azonnal betolnak mindent, egy ideig gyűjtögeti, aztán nekiáll rágni 😆. Ezután pedig megnézhettük a hihetetlen kidolgozott technikáját a kókuszdió és a pálmalevél evésre, az is nagyon szórakoztató volt, nekem nem volt semmi hiányérzetem, hogy miért nem lehet a hátukra ülni, vagy fürdeni velük, igazából eszembe sem jutott, hogy bármi ilyesmi emelné a hangulatot.

Itt egy videó arról, milyen szisztematikusan fejti le a leveleket 🥰

https://youtube.com/shorts/yE7wJ_vIQK0?feature=share

Utána visszamentünk a fogatlan kisöreghez (amúgy egy területen vannak, csak nem nagyon spanolnak), akit rendesen megerőltető a gondozóknak etetni, mert mivel nincs foga, csak speciálisan neki készült puha táplálékot ehet, ami a mi esetünkben főtt rizs és banán keveréke volt kézzel összegyurmázva kis golyókká.

Itt elkészítette mindenki a kis gombócokat és egyesével elé lehetett járulni megetetni őket. Velem annyira aranyos volt, hogy teljesen meghatódtam, a végén egy kicsit nekem is dőlt, amit senki mással nem csinált 😍 (Mondjuk az is lehet, hogy csak jelezte, hogy adjam már gyorsabban, ne ilyet tetű lassan 😅 a kaját, de én szeretek úgy gondolni rá, hogy én szimpatikus voltam neki 🤣)

Ezután lehetett még maradni nézegetni őket, nem az volt, hogy húzzatok innen, lejárt az egy óra, szóval tényleg nagyon kellemes program, aki szereti ezeket a szelíd óriásokat, ne hagyja ki. Nekem személy szerint elég volt az egy óra és az egyik legszebb élményem volt az út alatt.

Hasznos infó, hogy Koh Samuin is van elefánt menedék és az is ilyen áron van, ilyen programokkal, teljesen etikus ugyanígy. 

 Itt van még pár videó:

https://youtube.com/shorts/4bmz4ccgawE?feature=share

https://youtube.com/shorts/CpCneg9u9wA?feature=share

https://youtube.com/shorts/9HocOBJA4DY?feature=share

Az első élményem az állatvilággal Koh Phanganon az volt, hogy a hülye hangú madár mindenhol ott van, és elsőre baromi vicces hallgatni, ahogy eleinte csak adja azt a hülye hangot, aztán egyre jobban bepipul és a végén már magából totál kikelve rikácsol, ki tudja miért 🤣 Ha valaki tudja a nevét, legyen olyan kedves, hogy megírja, különben életem végéig barlangi jujumadárnak vagy szájba sz@rós madárnak fogom hívni 😄

Na szóval ezzel a madárral volt a második napon egy olyan afférom, hogy ültem a szállás tengerpartján az egy darab fa alatt és hallom, hogy egész közel nyomja ezt a nagyon idióta „énekét” és tökre megörültem, hogy na, végre meglátom a hanghoz tartozó háborodott madarat. Épp álmélkodva néztem felfelé tátott szájjal, hogy jajj de sazíííp ez a madár, amikoris észrevettem a kloákáját, ami pontosan a tátott szám felett volt 3 méterrel és épp kokettált velem, úgyhogy gyorsan arrébb ugrottam, így elkerülve, hogy konkrétan belesz@rjon a számba 😂 Utána már szájba sz@rós madárnak hívtuk. Köszönöm, hogy ettől a tehertől is megszabadulhattam általatok 🤣 

A következő tapasztalás a kóbor kutya helyzet volt, ami kutyaszerető embernek elsőre nagyon sokkoló. Sajnos elég borzasztó itt is az állatvédelmi helyzet. Rengeteg a kóbor kutya, macska, némelyiken hatalmas sebek vannak, amiket nem is értem, ilyen hőségben hogyan nem köpnek be a legyek, ritka látvány, de azért van látványosan rühes kutya is, némelyiknek 3 lába van, vagy a fél szája hiányzik, viszont jó húsban vannak és látványosan elégedettek. A chip elvileg itt is kötelező 2014 óta, de amikor bevezették, a 4500Ft-ra átszámított díjat nem akarta sok gazda kifizetni, így a kutyák tömegesen kerültek utcára, bár erről sok ellentétes infót találtam, de úgy tűnik, itt nem ilyen igazi páriakutyák vannak, mint Indiában mondjuk, hanem ezek kidobott, megunt kutyák, és azok leszármazottai.

Koh Phanganon egész jó amúgy a helyzet, mert van egy pár külföldi itt élő, aki civilként (https://www.facebook.com/PhanganAnimalCareForStrays) próbálkozik állatbarát helyiekkel karöltve, pl. a helyi kutyákat oltásra havonta begyűjtik, majd visszaengedik, ezért nincs is veszettség évek óta, ivartalanítani is szoktak időről-időre, a honlap szerint havi 30 alkalommal, kb. mint a macskáknál itthon, azzal a módszerrel, hogy utána vissza is engedik őket az utcára. Ilyenkor tetoválják a fülüket. A kutya közösségeket naponta végig járják, szinte mindenkit ismernek, etetnek, itatnak, de a helyiektől sem láttam olyat, hogy csúnyán bántak volna velük, kapnak enni, inni, pedig etetni tilos is elvileg őket 😭 és a legpuccosabb helyről sem zavarják el őket, sokszor a fancy tengerparti bár épületében pihengetnek, de Samuin is az Ibis hotelbe is bekísért egy kutyus minket, aki szeretett volna a szobába is bejönni 🥺

A robogós/autós forgalom nagy és kaotikus, ezért van néha gázolás (elég sok a felépül, de sánta vagy 3 lábú kutya is), valamint a szándékos mérgezés is, buddhizmus ide vagy oda. Folyton ott lebzselnek az étkezdék körül, és ha megkínálod, undorral fordul ki a szájából a garnéla farok 🤣 Egyszer egy sültkrumplit elfogadott az egyik, de arrébb vitte és elásta ínségesebb időkre. Ekkor a haverja odament, kiásta, undorral elfordította a fejét, majd lepisálta a krumplit. Szóval válogatnak, színhús alá nem adják 😆. Nem nagyon kunyiznak, illetve Samuin végig néztem egy olyan jelenetet, hogy a két kis haramia az éjszakai piacon szisztematikusan végigkunyerálta a sorokat, de nem pofátlanul, csak minden asztalra fel-felszagoltak (a levegőbe), ahol valami bíztató volt, ott szépen leültek és nézték a vacsorázó humánt 😅 A kacsahúsom lefitymálón utasították vissza 😆

Itt amúgy nem javasolt a talált állatot elvinni onnan, ahol találtuk, hacsak nem szorul állatorvosi ellátásra, mert általában jól alkalmazkodtak a kóborka élethez és megvan a kialakult szociális közegük, amiből ha kiszakítjuk őket, veszélybe sodorhatjuk a kutyát egy idegen kutyákból álló csapatban. Amúgy ritka jó arcok, tényleg, se balhét nem látni, se a visítozó gyerekekre nem mozdulnak rá, a részegeket is jól tolerálják, és sajnos a legnagyobb lelki nyugalommal, gyök kettővel ténferegnek az út közepén. Nem nagyon jönnek bratyizni, nem úgy néznek ki, mint akinek hiányozna az emberi simi, pedig a nagy részük kidobott kutya állítólag. Boldognak tűnnek. Némelyiknek persze fél szeme van, vagy hiányzik a szája egy része, de ha őszinte akarok lenni, inkább lennék itt kóbor kutya, mint egy magyar kennelben egy menhelyen esélytelenül életem végéig.

Ami iszonyúan szimpatikus, hogy volt egy kutyus, aki odaszokott a szállásunkra, este várt, éjjel az erkélyen aludt, simit kunyerált és szeretgetést, és kicsit sántikált. Ráírtam erre a Phangan Animal Care-re és kb azonnal visszaírtak, hogy küldjek videót, címet, kell-e sürgős orvosi ellátás, nézzem meg a tetoválását, szóval tényleg azonnal próbáltak segíteni. Később pedig mikor már tudtam, hogy megy ez, küldtem nekik lokációt két fiatal felnőtt szukához, akikben nem volt tetoválás, és írták is, hogy köszönik, felveszik őket az ivartalanítós listájukra. Biztosan több adományt kell amúgy beosztaniuk, mint egy magyar állatvédelmi szervezetnek a sok jómódú turista miatt, de ők sem kapnak egy fillér állami támogatást sem.

Itt van róla a videó, nagyon kedves kis állatka 😍

https://youtube.com/shorts/dfmXia1ZSRQ?feature=share   

Na de evezzünk vidámabb vizekre! Koh Phanganon találkoztam először monitor lizzarddal, ami egy varánusz fajta. A találkozás úgy nézett ki, hogy gyanútlanul álltam a robogó mellett a strand parkolójában, épp szomorúan néztem egy nagy szemétdombot, majd megláttam egy kb 120 centis varánuszt, aki felszabadultan guberál a szemétben 😄 Ez az az állatka, amiről betettem egy videó linket a kultúrsokk posztba, ami Godzilla él! címmel letartolta pár éve a netet, amin egy ilyenből egy két méteres példány besétál a seven elevenbe és felmászik a tartós tejek polcának tetejére 🤣

Utána megjelent a párja (?) is és ketten totál befenyítették a parkoló népét 🤣 Ha megindulnak, nagyon gyorsak tudnak lenni!

Őket sem tudtam ide feltölteni, de itt vannak a linkek, érdemes megnézni a róluk szóló videókat 😳

https://youtube.com/shorts/09wxnGQH-WU

https://youtu.be/yHpfZ2DFFgk

A szálláson meglepődve tapasztaltuk, hogy van egy lyuk a padlóban a WC mellett, amin kilátni a ház alá, na azt azonnal eldugaszoltuk, mielőtt valami kígyó beköltözik, később mondjuk rájöttünk, hogy az a seggmosó izéjük kicsepegésére van, de mivel abból 16 nap alatt nem láttam olyat, amihez hozzá mernék érni, mi csak potenciális kígyóbejáratnak láttuk 😅Megnyugodtunk, hogy ide ugyan nem jön kígyó, majd két nap múlva rájöttünk, hogy a fürdő ablak egyébként totál nyitott, két üveglap egymás mellett, azon egy anakonda is bejöhet, ha nagyon akar 😅, szóval kár volt azzal a kis lyukkal foglalkozni. Kígyó egyébként nincs sokféle Koh Phanganon az internet szerint, akik vannak, két mérgeskígyó faj (kobra), a dzsungelben élnek, az embert kerülik és van egy kókuszkígyó nevű, ami nem mérges, de olyanból sajnos csak elütöttet láttam 🥺

Pókból láttunk a dzsungel szélén félelmetesen nagyot és vannak még ezek az óriás százlábúak, meg az óriás csótányok és skorpiók, akiket csak nyárson láttunk 😅. Nekem nincs különösebb bajom a bogarakkal se, szóval ezektől sem tartottunk.

Van a szúnyog ugye, ami ellen jó azért védekezni, bár a malária veszély a Thai öbölben elvileg a nullához konvergál és van ez a homoklégy, ami igazából szúnyog és csíp. Egyszer megcsípett valami, amitől ijesztően feldagadt az ujjam, ott egy kicsit féltem, hogy tuti valami nagyon mérges evett belém és most fogok elpatkolni 🤣 de elmúlt egy nap alatt.

Bár Koh Samuit a majmok szigetének is hívják, sajnos a nyaralás alatt csak egyet láttunk, azt is Phanganon, ahogy egy oldalkocsis robogón utazott a gazdájával 😃 Késő volt, mire előkaptam a telefonom 🥹

Samuin vannak a tipik repülőpatkány galambok, pont olyanok, mint amik a Blaha aluljáróban laknak, szuper egzotikusak 😆 Annyi extrájuk van, hogy itt a társult gerlék nyakán ilyen kis minta van, plusz durván pofátlanul lopnak az asztalról mind, egyetemben az általam csak thai rigónak nevezett rigószerű magárral (mint kiderült, az ő neve pásztormejnó), aki járőröz az asztalok körül és néz bele az arcodba a fejét oldalra billegtetve, hogy „Kajád van? Adjál mán valamit enni tesó!”. Néhány országba betelepítették, ami olyan jól sikerült, hogy van, ahol első számú kártevőnek számít😃. Ilyen magabiztossággal mondjuk nem csodálom 🤣

Itt van egy videó az énekéről 🥰

https://youtube.com/shorts/6AGkBMQOdkE?feature=share

Rengeteg énekesmadár van, csodaszépek és gyönyörű az énekük, és elég szomorú látványt nyújtanak a kis bamusz kalitkáikban, ugyanis sok helyen házi kedvencként tartják őket, éttermekben, boltokban lógnak a vásárlók felett, és énekversenyeken is indítják őket időnként. Komolyan gondolkodtunk, hogy megkérdezzük, nem adnák-e el őket, de aztán nem akartunk ilyen Freddy Mercury megvenné a parlamentet nyugati pöcsök lenni, meg nem is tudjuk, nem nyírja-e ki őket valami 20 percen belül, ha visszaengedjük a természetbe, úgyhogy letettünk erről.

Szabadon is láttunk, hallottunk nagyon színes, különleges madarakat azért szerencsére 🥰

Az elefántok egy külön posztot érdemelnek, ők a kedvenceim és az volt a legcsodálatosabb találkozás a helyi állatvilággal, de lesz majd szó róluk 😍

Meg vannak ugye a kakasok, meg a tyúkok mindenhol, a kakasoknak ilyen kis mobil kalitkája van, félgömb alakú, és hát azért gyanítom, hogy az illegális kakasviadalok miatt van ennyi belőlük. Önsétáltató tyúkanyó kiscsirkékkel masírozva az úton meg szintén gyakori látvány.

És hát vannak ezek a kis gekkók, a kedvenceim 🥰, akik szinte átlátszóak, olyan meleg van, hogy hüllőként is csak éjszaka merészkednek elő és a házak falán szeretnek szaladgálni négyesével. Nagyon gyorsak ezek is, ha megijednek! Némelyik annyira átlátszó, hogy szinte a szerveit is lehet látni, ritka cukik amúgy, de félénkek, ezért csak ilyen rossz minőségű belenagyított képet tudtam lőni róluk. Még egy hasznos infó róluk: Néha a plafonon úgy döntenek, hogy levetik magukat a mélybe és ebben az sem akadályozza meg őket, ha te pont alattuk iszod a hajnali kávédat 😅 Ja és a pofátlanul tarháló thai rigó simán megeszi a kisebbeket.

Na ezzel a gekkóval esett meg az utolsó Koh Samui esténken, hogy valahogy bejött egy a fürdőbe. Még egy üvegpoharunk se volt, hogy a bogárkiköltöztetős módszerrel visszatessékeljük a kertbe, ráadásul baromi gyors, nem tudsz hozzá karnyújtási közelségbe kerülni, így egy darabig ötleteltünk, aztán arra jutottunk, hogy holnapig csukjuk a fürdő ajtót, aztán bízunk benne, hogy a takarító néni nagyon buddhista, és tudja, mit kell tenni. Gekkóka viszont közben felfedezte a fürdőt és végül a tükör előtt állapodott meg, ahol is kb. 25 percen át teljesen megbabonázva csodálta a saját tükörképét 😅 Nem tudom ez meddig tartott, mert utána már nem figyeltem, de eleinte féltem, hogy talán meg is támadja, vagy megpróbál párosodni vele🤣, de szerencsére nem került sor ilyenre. A sztori vége az lett, hogy természetesen a párom éjjel elfelejtette visszacsukni a fürdőt, így az önmagával szerelembe esős pózt nem tartotta ki gekkóka reggelig, a fürdőben nem találtuk meg, úgyhogy voltak azért félelmeim, hogy két nap múlva Budapesten fogom megtalálni a sminkcuccaim közt, de szerencsére egyik táskába sem költözött be 😃

1. A gyógyszerekről igazolást kell vinni, még a recept nélküliekről is, bár azt jobb nem is vinni, majd vesztek kinn.

Nekünk vannak receptre felírt gyógyszereink, plusz nem akartam azzal tölteni az időt az álmaim nyaralásán, hogy patikákban activityzem el, hogy megy a hasam, szóval vittem otthonról pár gyógyszert. Betartottam a tanácsot és elmentem a háziorvoshoz, aki több dolog miatt sem rejtette véka alá irántam tanúsított ellenszenvét. Egyrészt miért hozzá megyek és miért mond ilyen hülyeségeket a külképviselet, hogy ezt neki kell ilyen túlterhelten megírnia, és arról ne is álmodjak, hogy angolul írja meg, vagy azt a formanyomtatványt tölti ki, amit én vittem, mert arra neki nincs ideje. Másrészt megkérdezte, hogy hová megyek és mennyi időre és akkor már végképp szikrákat szórt a szeme 😆. Szóval adott csak a receprtesekről egy magyar sajtpapírt, na gondoltam, ennek a thai vámos biztosan örülni fog, emiatt elmentem még a szakorvoshoz is, aki már legalább angolul adta, de egy egy soros szöveg volt, ugyanezt eljátszottuk a párom igazolásaival is, úgyhogy egy bő nap elment rá.

Ehhez képest a kutyát nem érdekelte, hogy mi van a feladott vagy a kézi poggyászomban, ami gyógyszernek tűnik, pedig pánikbetegségre való gyógyszer is volt közte, ami ugye pszichotróp szer, kár volt olyanokat vizionálni, hogy a gagyi igazolásommal egy thai börtönben fogok életem végéig rohadni, hacsak ki nem végeznek a szelektív szerotoninvisszavétel gátlóm vagy a hajnövesztő vitaminom miatt 😅

Minden esetre, ha legközelebb megyek (tuti, hogy megyek még🥰), nem fogok egy napot elbaszni erre.

2. A dohányzás közterületen tilos, az e-cigit, Ikost bevinni is szigorúan tilos az országba, horror pénzbírság, de akár börtönbüntetés is járhat érte.

Mi az e-cigi miatt nagyon aggódtunk, mert mindenhol azt írják, hogy szigorúan tilos Thaiföldön, kb a heroinnal esik egy megítélés alá, ha elkapnak, súlyos pénzbírság, börtön is várhat rád, de ez teljesen alaptalannak bizonyult (Koh Samuin és Koh Phanganon legalábbis mindenképp). Egyrészt baromság, hogy nem cigiznek közterületen, kb mindenhol rágyújtanak a thai-ok és a turisták is, másrészt e-cigiznek is elég sokan, harmadrészt folyamatosan füveznek a turisták (lehet, hogy a thai-ok is, nem tudtam mindig, honnan jön állandóan a brutális fűszag 🤣 ). Annyira figyeltünk, hogy ne a királyi család képe alatt, meg nem buddhista templom előtt történjen a törvénysértés.

A fórumok szerint a strandon is szigorúan tilos a dohányzás, ez is baromság, legalábbis Koh Phanganon és Koh Samuin senkit nem érdekelt. Az éttermekben is lehet bagózni, e-cigizni, füveznek is sokan.

A külképviseletnek írtam e-mailt az indulás előtt, hogy látom a hivatalos állásfoglalást, de tényleg olyan komolyan kell ezt venni? Azt írták vissza, hogy elvileg szigorúan tilos, gyakorlatilag csak pár esetről hallottak más nációk tagjairól, szóval ne parázzuk túl.

Ennek megfelelően a kézipoggyászba tettük, likvidet meg félig ide, félig a feladósba, magában csak nem mondják meg, mi ez a listerine-szerű, kék, mentolos illatú folyadék 😅

Először ugye Ferihegyen volt a biztonsági ellenőrzés, ott nyilván senki le se szarta, itthon nem tilos, Frankfurtban se, Abu Dhabiban se, legközelebb ott kell csak aggódni miatta. Abu Dhabiban is tökéletesen leszarták, ahogyan a gyógyszereinket is, amiről senki nem kért semmilyen igazolást, tök felesleges volt. Bangkokban kifelé meg nincs semmilyen ellenőrzés. Röhögtünk is, hogy minek van ennyi hülye szabályuk (pl. élelmiszert nem lehet behozni, Buddha szobrot nem lehet kivinni), ha úgyse csekkolja senki 😆. Volt később egy belföldi járatunk is, február 21.-én Bangkokból Koh Phanganra, ott se érdekelte a kutyát se a kézipoggyászban az e-cigi, pedig ott ugye volt befelé utasbiztonsági ellenőrzés és a célpont is Thaiföldön volt. Hazafelé se volt sehol semmi gond vele, pedig oda is 4 utasbiztonsági ellenőrzésen kellett átesni.

Ja és mindkét szigeten árultak utcai árusok elf bart a rejtőzködés semmilyen jelét nem mutatva. Ami nagyon vicces volt, hogy mikor megmutattuk, hogy van már e-cigink, mindig nagyon megörültek neki, hogy mekkora 😅

3. Oltások

Először úgy voltam vele, hogy mi aztán minden ellen beoltatjuk magunkat, de aztán rájöttem, hogy az mennyi oltást, mekkora kiadást, és hány héttel ezelőtt meg (nem) kezdett rákészülést jelentett volna és letettem erről.

Oltás Thaiföldre nincs kötelező, ajánlott van jó sok, de irtó drága mindent beadatni és itt a thai öbölben nem is igazán kell semmi ezek közül. A malária is inkább északon para, ott se nagyon, a környező országokban gond, így a határ mentén nagyobb a veszély, de azért itt is van szúnyog és hiába kenegettük magunkat, így is csípnek, pedig a helyi, mérgező cuccal kenjük magunkat, ami az EU-ban állítólag tilos hatóanyagú is, mégis lett egy-egy csípés. Erről még nem tudok nyilatkozni, hogy elkaptuk-e, mert több hét a lappangási idő, de kétlem, hogy kifogtuk volna azt a 0,5% maláriás szúnyogot.

4. Útlevél letétbe, jogsi, köbcentik

Mindenhol óvva intettek attól, hogy a turista odaadja az útlevelet a robogó bérlésnél. Hát, ha nem adod oda, akkor good luck, Koh Phanganon legalábbis mindenhol azt kérték depositnak, így el is engedtük az ezen való aggódást és onnantól a párom útlevelének a fénymásolata volt a tárcájában, ha igazolni kellene magát (természetesen nem kellett😆). Máshol sehol nem akarták elkérni, csak a becsekkoláskor lefénymásolták szállásokon.

Koh Samuin már volt olyan robogós hely, ahol 3000 bath is lehetett a deposit, de inkább az útlevelet adtuk.

Bangkokban meg nem béreltünk robogót, szeretünk élni 😅.

A másik a köbcenti és jogsi kérdés, mert ugye az itthoni autós jogsival nem vezethetnél kint 125 cc robogót, annál kisebb viszont nem nagyon van, nem is tudna felmenni ezen a sok hegyi úton egy 50 cc-s motor két fővel. A jó hír, hogy sehol nem kérték a szintén fél napos időtöltéssel megszerzett nemzetközi jogsit (bármelyik kormányablakban intézhető, vinni kell igazolványképet és a magyar jogsit, azt hiszem 2000 Ft volt a díja), a rossz, hogyha baleset ér és nem volt olyan jogsid, ami arra az adott méretű motorra van, a biztosító elvileg nem fizet, ami szerintem nonszensz, mert rajtuk kívül a kutya le se szarja, hogy van-e jogsid, vagy mire van, nem egyszer láttunk 7-8 éves gyerekeket hármasával ülni robogókon és ahogy már írtam, a bukósisak mániánkkal is eléggé egyedülállók voltunk 😀

Robogó nélkül Koh Phanganon és Koh Samuin is meg vagy teljesen lőve, gyalog nagyok a távolságok, 5 perc alatt rommá égsz a napon, kegyetlen meleg, por van és a járdák sem mindig léteznek, a zebrán nem engednek át, egyszóval másodrangú polgár vagy, ha nincs a feneked alatt robogó. Autóbérléssel nem találkoztunk sehol, bár biztos van ilyen is, de őszintén abban jobban féltünk volna, hogy valakit elütünk.

A robogók amúgy működtek megbízhatóan, de a sok hegyi út miatt a fékje mindegyiknek katasztrófa, érdemes már a lejtő legtetején lassítani 😆

Volt amúgy olyan beach, ahová le se lehetett jutni robogóval, annyira földutas, meredek, salakos volt, ez a Bottle beach pl., ne legyetek kemények és üljetek át a taxi ponton a taxiba, jó pár embert láttunk nagyon kimerülve felfelé robogót tolni, mögötte a nagyon elcsigázott asszonnyal 😆

Még ami nekem szimpi volt, hogy maga a robogóbérlős kérte, hogy fotózzuk körbe a járgányt, semmi kellemetlenség nem volt ebből, ami viszont fura volt, hogy a szerződés mindenhol egy példány, az meg az övék. A végén összetépik, amikor visszaviszed.

A benzin nagyon olcsó és ezek nem is fogyasztanak sokat, ja és mindenhol árulják az út szélén is ilyen 1 literes whiskeys üvegekben 🤣 Mondanom se kell, amellett is dohányoznak 😅

Szerintem a bukósisakon nem érdemes vagánykodni, írtam már a kultúrsokk posztban, hogy milyen a közlekedés, nem kell kísérteni a sorsot.

Volt még egy sztorink, mi, a nagy robogó szakértők elvittük a masinát. A párom kb 20 éve ült ilyenen, én 25, vezetni sose vezettem, ő legalább valami görög nyaraláson vezette kétszer, akkor se utassal, ennek megfelelően egy nap után rohadt ciki helyzetbe is kerültünk 😅 Nem indult az a fránya robogó. Hívtam a számot, ahol egy fickó egyre dühösebben magyarázott valami olyat hogy sztán, párkinsztán! De nem értettük, mi baja (élőben is nagyon nehéz velük angolul kommunikálni, telefonon meg katasztrófa🤣). Végül odajött a szerencsétlen, levette az eldőlés elleni tartóról a robogót (bocsánat, nem vagyok egy műszaki zseni, fingom sincs, mi a neve, az a vas, amit kihajtasz, hogy ne dőljön el, magyarul a "párkinsztán" 🤣) , beindította és ment 🤣 Neeeeem, nem volt ciki 😅

5. Ne vigyél ruhát, úgyis fityingekért van

Mindenki azt mondja, hogy ne vigyél semmit, kint minden olcsó, de 1. nem azért megyek, hogy kínai piacok csótányos öltözőjében próbálgassam a ruhákat 42 fokban ahelyett, hogy a strandon legyek, vagy várost nézzek, 2. sajnos 2 éve meghíztam és nagyon nehezen találok olyan ruhát, amiben nem hányom le a tükröt 😅, 3. nem akarom ezzel cseszni az értékes időt.  Ráadásul ok, hogy a Chinatown-ban van minden, de ugyanazok a kínai vackok vannak, mint itthon, semmi különbség nincs, max annyi, hogy kicsit talán olcsóbb, a szalmakalap pl. 350 Bath volt, ami itthon még olcsóbb is szerintem utcai árusnál.

Koh Samuin voltak már igazi made in Thailand dolgok, meg a kötelező fullmoon party pólót persze megvettük, valóban nem voltak drágák, kb 200 bath volt, meg van az éjszakai piacon second hand is, ahol még olcsóbb (legalább ennyit tettem a környezetért), de mindenhol ugyanazt a 10 dolgot árulják, nadrágot pl. sokadik nekifutásra se találtam, pedig azért nem egy tonna madonna vagyok, "csak" 40-42-es kellett volna, de egy méretű minden, standard S-es lányoknak. Szóval aki érzékeny erre, inkább vigyen ruhát, úgyse nagyon van olyan légitársaság, ahol vehetsz csak hátizsákos jegyet, 20-23 kg feladott poggyász szerintem kb mindenhol a díj részét képezi, és amúgy hazafelé is kár aggódni a túlsúly miatt, mert nem kérnek érte egyáltalán sokat. 

6. Minden nagyon olcsó

Ez félig-meddig igaz, de azért az infláció és a kimaradt covid időszak bepótlása látszik az árakon. Koh Phangan olcsóbb volt, ami engem meglepett, oda nem megy repülő, mindent hajón kell behozni, így logikus lett volna, hogy drágább, mint Koh Samui, de Koh Samuin sokkal régebb óta élnek a turizmusból, több a puccos hely, kevés a kedves kis útszéli kajálda, ami van, az is drágább, így ott sokkal többet költöttünk. 

Egy helyi, egyszerű, húsos főétel Koh Phanganon olyan 60-80-100 bath rizzsel, tengeri herkentyűvel +20 bath kb, a kis kóla 50 bath, a sör 60-100 bath, a pia általában elég drága. A víz 10, a nagy víz a seven elevenben 10, a kókuszvíz kókuszdióban 50, a gyümölcs shake-ek 50-60 nem puccos helyen. A közvetlen tengerparti beach bárban persze minden drágább, de nem sokkal, Koh Phanganon legalábbis nem olyan nagy a difi, Koh Samuin már jóval nagyobb. 

Csapvizet természetesen szigorúan tilos inni, szóval vizet állandóan venni kell.

Mi élelmiszert nem nagyon vettünk, csak rágcsákat, innivalót seven elevenben. A magok magyar áron vannak, vagy kicsit drágábban, a chipszek, egészségtelen rágcsák olcsóbbak, a víz, üdítő, jeges kávé olcsóbb, mint itthon. A pipere cuccok elég drágák, naptej, napozás utáni krém pl 300 bath alatt nem volt és a "patika olcsó" is számunkra megdőlt, 450 bath volt egy szemcsepp.

A szállás mindkét szigeten 21-21 ezer Ft volt/éj 2 főre, mindkettő teljesen rendben volt. Volt még egy éjszakánk egy másik helyen Koh Phanganon, arról lesz egy külön poszt, annyira félelmetesen borzalmas volt 🤣, az is ugyanennyi volt, nem is értettem sem azt, hogy miért ennyi, sem azt, hogy hogy lehet ennyi jó értékelése. A bangkoki szállás egy rémálom volt, viszont csak 5000 Ft két főre egy éjszakára.

A robogó 200-250 bath/nap, a benzin 40 bath/liter.

A piacon a ruhákról már írtam, ami nagyon tetszett, azok a nagyon magas minőségű hamisítványok, vettem pl. egy the north face utánzat nagy övtáskát 500 bathért, meg a szuvenírek is szépek voltak és nem voltak drágák Koh Phanganon. 

A piacon sem drágábbak a kaják, vannak mindenféle nyársak, gőzgombócok, tengeri herkentyűk, én egy kicsit extrémebbre számítottam, de a skorpión, bogáron kívül, amivel csak Bangkokban találkoztunk, a legextrémebb a csiga és a krokodil volt, amit ettünk, pedig nagyon vadásztunk valami jó rántott kígyóra, vagy békacombra, ha már ilyen extrém dolgokat lehet Ázsiában enni 😆

Ennél több ilyen meglepőség most nem jut eszembe. Ha van kérdésetek, szívesen válaszolok ☺️