Vannak ezek a rézsűk nálunk, mivel régen egy omladozó pince volt a kert közepén, amit nem bonthattunk el teljesen, mert ki tudja, a szomszéd éléskamrájának a falát nem az tartja-e, másrészt laknak rajta mogyoróbokrok, amikkel ugyan csak a baj van egyelőre, mert a termésük kukacos (a rágcsálók viszont így is szeretik), hatalmasra megnőttek (azt már orvosoltuk) és rengeteg zöldhulladékot termelnek, plusz oldalirányba is terjeszkednének, mint a fene, de azért mégiscsak élőlények, akiket nem akartunk kinyírni, így maradt itt egy ilyen dombocska, ami - mint kiderült - nagyobb arányban tartalmaz sittet, mint ezt a csudálatos homokos „földet”, de most már legalább a felső 20 centi kipucolásával sikerült nagyjából végeznem, így jöhetnek bele a növénykék: kék és zöld boróka, cukorsüvegfenyő és jön még mellé ez a cuki fehér virágú, szinte kék levelű növényke, a mohos madárhúr, ami elég igénytelen és egybefüggő takarót alkot.

Sajnos a teljes kertünk egyik határának több mint a fele a szomszéd omladozó építménykomplexumának a hátsó fala (tudjátok, a tipikus felállásban: kádár kocka, ahhoz hozzáépített második ház, ahhoz hozzáépített éléskamra, ahhoz hozzáépített ól 🥴, ebben a sorrendben romló esztétikai hatással), ami

1. baromi csúnya,

2. semmi végleges takarást nem lehet rá tenni, mert bármikor kitalálhatják, hogy felújítják, vagy eladják és esetleg az új tulaj akarja majd felújítani,

3. nincs rajta eresz, és hiába szorgalmaztuk, hogy legyen, mert néha kilyukasztja a parkoló kocsi tetejét egy leeső cserép (szerencsére a fejünket, vagy a kutyák fejét még nem lékelte meg egy sem), a dombocskában olyan 30 szétrohadt, törött cserép volt a 4 jól fejlett patkányfészek mellett, ráadásul van egy egybefüggő szétázott vájat a házfaltól 40 cm-re, ahol az eső a tetőről lezubog tőlük hozzánk, de sajnos nagyon úgy tűnik, hogy pont lesz@rják a problémát, mi meg nem akarjuk rongálni a viszonyt.

Így azt találtam ki, hogy egy ilyen kézzel készült mogyoróvessző rácsot csinálok elé, aminek a tövébe meténget ültetek, mert abból egy csomó elkezdett nőni a kertben magától, szerintem szép is, és mint kiderült, a sziklakertet nem csipázza. Ja, és ráadásul örökzöld és elég igénytelen is a kertészeti kvalitásaimnak megfelelve. 

El is kezdtem, félúton ugyan elfogyott a spárga és egy kicsit blair witch project jellegű is lett, de nekem tetszik 🥰. Egy baj van csak, hogy kiderült, hogy a meténg - amit akkurátusan mellé ültettem és rákötözgettem - egy talajtakaró növény és nem terjed felfelé, csak oldalirányba🤣, így ha nem tanítom meg fára mászni, sosem fogja befutni a tákolmányomat 😅. Maximum a tetejéről lógathatnám le, de kétlem, hogy ez a DIY rács elbírna 10-15 ráakasztott kaspót. Úgyhogy ma leszedem a bdsm felszerelést róla és hagyom a rézsűt benőni. De majd kapok nem soká loncot és még egy valami futónövényt, aminek elfelejtettem a nevét, de állítólag burjánzós típus és szép is.

Nálunk persze a meténgen kívül csak olyan futónövény van, ami kell a francnak, pl. ez a kiirthatatlan rohadék angyaltrombita, amit elmondhatatlanul utálok, plusz borostyán meg vadszőlő, amiket meg a franc sem akar hagyni még egy helyen elburjánzani, a régi kerítés takarásaként beérem velük bőven, ott is nehéz megoldani, hogy ne vegye át a vadszőlő az előkertekben is a hatalmat, ha két napig nem nézek rá, máris elkezdi a leándert fojtogatni, a földön gyökeret verni és hasonlók, ritka agresszív egy növény 😅.

Ezen kívül a kert végében is van két baromi nagy rézsűnk, mivel az előző tulajdonos letúratta bobcattal a kertet, nekünk viszont egyáltalán nem tetszett ez a sípálya design, így visszaállítottuk vízszintesre, emiatt viszont lett 2 jó hosszú, nagyon meredek lejtős rész, amit valamivel be kéne ültetni (miután kiszedegettem abból is a 20-30 köbméter sittet 🥴), de valami olyannal kellene, amiről fel lehet szedni a diót.

Szerencsére van egy iszonyatosan nagy diófánk, ami ugyan tök beteg, ezért a termése egyelőre ehetetlen (ameddig neki nem látunk rommá permetezni valami drónnal, vagy a fene tudja mivel, mert tényleg hatalmas), arra viszont remekül alkalmas, hogy a kutyáknak - akik nyilván ezt is felzabálják, mint mindent – egész évben biztosítsa a diómérgezés sanszát és hogy a környék rágcsálóit jól tápláltan tartsa, valamint a varjak szórakozását is lehetővé tegye a „dió ide-oda széthordása, eldobálása” című nemzeti sportjuk gyakolásával.

Erre még nincs ötletem, hogy mi kéne alá, valószínűleg a nyírt gyep lenne a dió megtalálása szempontjából a legjobb, de az, hogy én a kert végébe vonszolva az össze-vissza megtörő slagot napi háromszor öntözgessek, az kizárt, és a hegynek fölfelé vagy lefelé fűnyírás sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. (Igen, először egy öntözőrendszer kéne, tudom, de olyan árajánlatokat kaptunk rá, hogy egyelőre az nagyon nem realitás még.)

A maradék 50 méter omladozó házfalra meg azt találtam ki, hogy mivel az legalább vízszintes terepen van, csinálok ilyen 1.5 m hosszú, 30 cm széles, 30 cm magas virágládákat és abba beleszúrva, vagy a hátfalra erősítve valami nagyon könnyű anyagból (mondjuk bambuszból) egy ugyanilyen blair witch project hálót, amire futhatnak a növények, így ha valami karbantartás, felújítás, vagy ilyesmi van a házfalon, szépen arrébb tudjuk tenni a rácsot növényestül.

Ötletektől itt se kíméljen, akinek van. Mi a fenét kéne ide ültetni, ami alacsony, átlátható, szép és még meg is fogja a homokos földet? Ja és szereti az árnyékot, mert itt folyton az lesz. És még a diófa nem komposztálható levelét is fel lehet szedni róla. Mást nem kell tudnia, csak ennyit, ez igazán nem nagy kívánság 🤣.