Az argentin pillangófa kezdeményeket át kellett ültetni az 5. nap végén, mert gyakorlatilag kimásztak a 7-8 centis farkincájukkal a kis 3-4 centi vastag csíráztató közegből és nyeklettek-nyaklottak össze-vissza, így nem igazán volt más választásom. Majdnem mindről leesett a magnak a héja is, és bár a sziklevélből is nyerhet elvileg tápanyagot, azért aggasztott, hogy ilyen diétás közegben vannak, meg hát tényleg nem volt más választásom, szinte kivetették magukat a tőzeg-perlit keverékből. Úgy látszik, ezek ilyen életrevaló artista magoncok 😅

1/4 rész perlit, 1/4 rész tőzeg, 2/4 rész virágföld lett az ültető közeg, mindegyik kapott saját cserepet, majd jól meglocsoltam és a lakás legfényesebb pontjára tettem mind a 18 palántácskát, de emellé még teljes spektrumú led világítást is kaptak napi 12 órára és kikerültek a temu takaró alól a 21-23 fokos konyhapultra, most már természetesen fóliázás nélkül, de jó nedves földbe, ami megint kapott egy kis gombaölőt is (mondjuk bordói lét, ami – mint kiderült – pont nem az ideális erre a célra, de azóta már vettem amistart, ami legalább majd jó lesz az innen-onnan összebugázott mahóniák liszthartmat fertőzésére is).

Első átültetett napukon szerintem sokkot kaptak, mert senki nem nőtt semmit. Aztán ugyanolyan tempóban folytatták, tegnap már megjelentek a kis páfrány szerű igazi levél kezdemények is, nagyon cukik 🥹. Van egy, ami mindig is pici volt, azért fejlődget, de szerintem ő nem lesz elég életrevaló, és van egy, ami az átültetés óta látványosan szarul van, szerintem neki kampó szegénynek, de még várom a csodát. A többiek nagyon durván tolják, minden reggel rácsodálkozom, hogy mennyit nőttek tegnap óta 🤩 

A másik, ami még úgy tűnik, gyorsan fog izgalmasabb fázisba fordulni, az a sivatagi rózsa.

Ennél a 4.-5. napon kezdett el látszani némelyik magnak a kis farkincája, a többiek csak dagadásnak indultak. Itt elég sokat dilemmáztam, hogy kapjon vagy ne kapjon fényt, mert elvileg neki kell az is a csírázáshoz, végülis nem nagyon takartam be őket, de csak a természetes fényt kapták, ami a kicsi, északi fürdő ablakon bejön, lámpázni direkt nem mertem. Mára 10-ből 6 egyértelműen palánta fázisba lépett, így kijöttek a fürdőből a 21-23 fokos konyhapultra a led alá, remélem a pillangófák növekedési morálja is átragad rájuk 😊

A washingtonia robusta is határozottan készülődik, 1-2 mm-es kis izébigyók már vannak jó pár magon (ideje lenne megtanulnom a szakkifejezéseket😆), amik úgy az 5. napon jelentek meg és nagyon lassan, de biztosan nőnek. Ezek szerint elegendő volt ennyire megcsiszolni őket, bár ennyi maggal már nyugodtan kipróbálhattam volna, gyorsabb-e a folyamat, ha bátrabban reszelem. Itt van, aki mélyebben van, csak azért nem látszik még a mini farkinca, de nem akartam ennél jobban vegzálni őket.

Amúgy a 6. napon végre megérkezett a temu ágymelegítő, ami eleinte nagyon megnyugtató volt, így nem kellett a padlófűtés vezérlője előtt naponta négyszer szentségelnem, hogy „De miért 23 fok, az Isten áldjon már meg? 32-ra vagy felcsavarva, szedjed már össze magad!”. A törülközőszárító egy éve feladta a harcot és hát látszik, milyen motivált vagyok, mert eddig halogattam a garancia ügyintézést, de mivel most a növénykéknek kell, nem várhatott tovább 🤣. Az lesz majd a megnyugtató végleges megoldás, mert ettől a temustól azért egy kicsit fo*ok, hogy ránk gyújtja a házat, ráadásul szerintem túl meleget csinált, főleg, hogy teljesen belebugyoláltam őket, így a maurelli magok egyikén meg is jelent egy ilyen vattaszerű gomba. Szerencsére a mag lemosás, bordóilé befújás megállította, de nem tudom, mennyi kárt tettem a magokban a túl magas (?) hőmérséklettel. Nagyon kéne valami talajhőmérő. Most már csak az lakik a matracon, akinek muszáj: a rókafarkú, a brahea armata, a papagájvirág és a washi, de már csak közepes fokozaton, kitakarva és a penész miatt ma szellőznek is inkább.

A papagájvirágra, a rókafarkúra, és a maurellire minden nap ráhallucinálok mindenféle gyököcskéket, de aztán kiderül, hogy az csak a perlit 🤣, de igazából tök OK egyelőre, ha nincs túl sok változás, ezeknek 1-3 hónap a csírázása. A papagájvirágnál még annyi van, hogy folyik a magokból valami fehér lé, ami elvileg normális, sőt jó jel. 

Van még a csüngő lobélia, ami a 399 Ft-jával egyelőre az élet leghalványabb jelét se mutatja, meg a mocsári hibiszkusz, ami határozottan készülődik 🤩. Itt is vannak már pár milliméteres farkincák. 

A hűtőzősöket (clematis és kék iringó) lehet, hogy pár nappal korábban kiszedem és bekerülnek a csíráztató közegbe, mert most van rá időm, hét közepén meg nincs. Meg mert rohadt türelmetlen vagyok 🤣.

Hát így állunk most, egyelőre teljesen jól megy minden, remélem így is marad, egyedül az aggaszt egy kicsit, hogy mintha túl gyorsan menne a történet, és hát az sem jó, akkor nem lesznek elég stramm növénykék.