Nagyon megszerettem mostanában a kertészkedést. Ez is ilyen 40+-os dolog lehet szerintem, mert korábban egyáltalán nem értettem, miért csinálnak ilyeneket az emberek. Viszont pontosan, ahogy betöltöttem a 40-et, elkezdtem én is, mert most már a ház egész vállalható, így kénytelenek lettünk a kertet is elkezdeni, plusz volt egy pár növényünk, amit már nagyon-nagyon el kellett ültetni, kaptam is párat a szomszédasszonykámtól, aki egyébként a vidékre költözés legnagyobb ajándéka számomra, konkrétan a legjobb barátom lett és szintén kertmániákus, ráadásul pont olyan, mint én, mindenből adni akar a számára kedves embereknek, így özönlenek tőle a kerti lakók.

Aki esetleg értelmes kertészeti tippekre vágyna, az itt abba is hagyhatja az olvasást, ugyanis én szerintem kb. mindent rosszul csinálok még, de vaktyúk is talál szemet alapon van, ami így is működik 😅.

Szóval egy szép napon elültettük az elültetni valót, és mivel onnantól locsolni kellett és a ház is kész lett kívülről is, nem volt több mentségem arra, hogy miért ne csináljam meg a sziklakerteket abból a kupac kőből, ami a kert közepére összehordva állt.

Rengeteg ilyen kövünk van, mert régen volt egy pirinyó pince, ami omladozott és a környék összes patkánya benne lakott, más funkciója nem volt, ezt elbontattuk, plusz itt is, ahogy sok magyar kertben, az összes eddigi tulajdonos úgy szabadult meg minden sittől (beleértve a vályog ólak alapjának használt sziklákat), hogy belepasszírozta a földbe 🙁. Sajnos néhol több a sitt a kertünkben, mint a „föld” (föld amúgy sincs igazán, itt irtó homokos a talaj, lévén egy szigeten lakunk a Dunán). Durva dolgok vannak a földben, bárhol is kezdek ásni, találtam már bazi nagy kutya csontvázat, rengeteg üvegszilánkot, műanyag fóliákat, kézi súlyzót, vaslemezt, 60 centis betontömböket, és vagy 3 patkót. 

Ahogy elkezdtem a sziklákat pakolgatni, kiderült, hogy egy teljes horrorfilmszereplő-gárda lakik a kövek alatt, tele volt egér- és patkányjárattal, pajorokkal, iszonyatosan sok pókkal, némelyik tényleg ijesztő méretű volt, azzal a prehisztorikus kinézetű elég félelmetes bogárral, aminek ilyen tatus teteje van (megtudtam a nevét, de azóta el is felejtettem), iszonyat mennyiségű meztelencsigával, földigilisztával, százlábúval és mindenféle ijesztő kinézetű cuccal.

Engem viszont itt már elkapott a gépszíj, és mint mindent, ezt is totál elmebeteg tempóban kezdtem el hozzá és 2 nap alatt építettem 2 sziklakertet, amire irtó büszke vagyok. Mindenfélét ültettem bele, ami kéznél volt, ahová meg nem jutott növényke, oda szobanövények kerültek kaspóban. Eleinte még behoztam őket éjszakára, mert még csípős hajnalok voltak, aztán meguntam a tortúrát, de így is csak 1-et sikerült kinyírni, őt se biztos, hogy örökre eltettem láb alól, még van remény, hogy feléled.

Szóval lett benne kb. minden, a tudatosságot teljes mértékben nélkülöző módon, most már minden lyuk foglalt, és most már látom, hogy mi az, ami itt nem boldog és ki kell szedni, és mi az, ami remekül van.

Igazából erről is csak képeket nézegettem inspirációnak, így a szakmaiságot is teljes mértékben nélkülözi a növények kiválasztása (is), inkább az hajtott, hogy mi az, ami van máshol a kertben, vagy kaptam a szomszédból, és mi az, ami van a lidliben 600-ért 😅.

Innen pedig nem volt megállás, jött a magaságyás, amit szintén minden tudás nélkül építettem, a bele való palánták 16 féle paradicsom-betegséggel 😅, 2 virágoskert-kezdemény, fácskák és madárvonzó projektek, amiből az egyik sajnos elég tragikus véget ért, a szomszéd macskái lemészárolták az egész balkáni gerle-bölcsit ☹️, azok se jönnek többet hozzánk szerintem költeni. 

Hát így áll most a sziklakert. Ja igen, szeretek bele ritka ízléstelen díszeket is vadászni, mindenkitől elnézést kérek, akibe több esztétikai érzés szorult, de szerintem viccesek 🤣.

Nem gondoltam volna, hogy kertészkedni ilyen öröm, minden nap ki lehet menni megnézni, hogy mi nőtt, mennyit nőtt, szereti-e azt a helyet, át kell-e ületetni. Mániákusan lesem a növényeket, bármerre is járok, és mindenhonnan kunyizom az új kiszemelteket, de pl. a lucernásban is képes vagyok találni valami szép kék óriásfüvet, amit el kell hozni. Semmilyen boltból nem tudok egy újabb növényke nélkül kijönni, és a kutyák is élvezik, hogy kinn vannak velem és lehet házat őrizni, gilisztába hemperegni, macskát üldözni, régi patkánylyukakat szagolatni, ásni, meg ilyenek. A kiásott tuskók helyét is nagy műgonddal tanulmányozzák. Nagyon sokat segítenek amúgy, mindig ott ásnak, ahol nem kéne, a tavalyi fűvesítés próbálkozást rommá pisálták, ahol többé nyilván semmi nem nő, valamint szeretik összetapicskolni a virágágyásokat is a 22 kilócskájukkal 🤣.

Az egyik magát is szívesen elülteti 😅

Lesz majd még szó magaságyásról, benne lakó növények állatorvosi ló nyavalyáiról, virágoskertről, murvázásról, és rézsűk beültetéséről. Tulajdonképpen én inkább kertépítek még, mint kertészkedek 😅, de nagyon élvezem, és mindennapi mozgásnak sem utolsó. Mostanában ez az egyik olyan hobbim, amitől naposabb a B oldal 🥰.