Miután abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az út túloldalára kell csak átmenni a sziget (valószínűleg) legjobb strandjára, 3 napig csak henyéltünk a strandon, leszámítva egy kitérőt a legközelebbi Pearl beachre, de a 4. napon felkerekedtünk robogóval, hogy lássunk valami mást is a szigetből.

Tavaly írtam már róla, hogy a közlekedés itt baloldali és atom kaotikusnak tűnik, mégis biztonságban érzi magát az ember, de lehet, hogy ez csak a hely varázsa által keltett illúzió 😅. Egyik nap például végig néztem a szemközti erkélyről, ahogy a boltos hölgy az utca túloldalán bezár, majd a szokott módon elindul haza robogóval a kiskutyájával, lábánál a kutyával, de most nem volt hely a lábánál, így a kutya a világ legnagyobb természetességével tetette fel magát Gazdi elé az ülésre, majd tetette fel a mellső lábait a kormányra és – láthatóan a megszokottaknak megfelelően – így utazott 🤣

Nem ritka a teljes 4 fős családok látványa sem a robogókon, mama, papa, két kisgyerek, ahol a 3 éves is a kormányt fogja🤣 de olyat is láttunk, hogy 4 kisfiú ül egy robogón, ahol a legöregebb kb 8 éves forma vezetett 😅. A 3 fiatal thai lány egy hello kitty-s robogón pedig olyan hétköznapi látvány, hogy fel sem tűnik még az ilyen fogalmatlan farangoknak se, mint mi 🤣 

Mindemellett a sziget közepe ugye egy 750 m magas hegy, szóval a dőlésszögeket és a kanyarokat gondolom el tudjátok képzelni, ami egyrészt nagyon élvezetessé, másrészt nagyon veszélyessé teszi a közlekedést. Ahol még a thai-ok szerint is indokolt az extra tapadós bordó aszfaltréteg, na ott kell igazán aggódni 😅. Néhaol kiírják, hogy éles kanyar, vagy nagy meredekség, de nem tudom minek, szinte az úthálózat egésze ilyen 🤣

Egyébként a helyiek nagyon biztonságosan vezetnek, nem kapkodnak, nem igazán hajtanak 40- 50-nél többel és figyelnek, plusz dudával jelzik, ha valamire figyelned kell, pl. kanyarban a „vigyázz, jövök” jele is ez 🤣. Ha pedig a négyzetméterenként 3 kóbor kutya - akik vagy az út szélén, vagy az út közepén szundikálnak az 50 fokos aszfalton - egyike úgy dönt, hogy átgyalogol a legforgalmasabb úton, akkor van egy pici riadalom, leáll a forgalom, valaki kiszáll, átsegíti a túloldalra, majd folytatódhat tovább az élet. Esetenként majmok is útonállóskodnak 🙈 

Futó, vagy bármilyen hirtelen mozdulatot tevő kutyát egyébként nem nagyon látsz, gondolom az aszfalton aszalódás után nincs energiájuk szaladni. Olyan leszedáltnak tűnnek mind. Vannak helyek, ahol kifejezetten az út közepén szeretnek pihengetni, itt ki is van táblázva, hogy beware of the dog 🤣.

Néhol az is ki van írva, hogy elefántok is előugorhatnak 🤣

Majom is van amúgy néhol az út szélén, nem tudom, rájuk mennyire jellemző, hogy riadalmat okoznának. Macskákat út közelben nem nagyon láttam még, a gyalogosokat meg senki nem engedi át a zebrán se, néha egy kicsit sokáig tart átjutni, de ugyan lassan csordogál a forgalom, megszakítani, megállni nem szeretnek semmiért soha. Eddig necces helyzetet csak turista miatt láttam, ők ugyanis hozzák az otthoni vakmerő hülyeségeket magukkal, főleg, ha megittak előtte 4 changot meg elszívtak 2 vicces cigit. Pl. ha szeretnél egy kocsi előtt átjutni, aki lassít, akkor a paraszt turista simán kielőzi a robogóval és amikor azt hinnéd, tiszta a levegő, hirtelen megérkezik a kocsi mellől, hogy elüssön.

De általában ebben is az van, mint itt mindenben, hogy olyan, mintha baromi veszélyes lenne, de vagy nem az, vagy nem aggódsz rajta, mert átragad rád a helyiek „jólvanazúgy!” életérzése. A kirakodós boltokat pl. rendszeresen úgy zárják be egy (feltehetőleg) rögtön jövök táblával, ha dolgok van, hogy kiakasztanak egy műanyag láncot a frontra. De a starandon sem kell aggódni, hogy meglopnak, vagy az éttermekben, hogy összeszedsz valami fosós-hányós trópusi nyavalyát, hiába olyanok a körülmények, amilyenek.

Itt jegyezném meg, hogy ugyan sokan vagiznak robogón a külföldiek közül is bukósisak nélkül, szerintem nem éri meg a kockázat, ráadásul állítólag a rendőrök is kb ezt az egy szabályt tartatják be, bár bevallom, rendőrt én itt még egyszer sem láttam.

A robogó bérlés amúgy 250 bath egy napra (a legkisebb, 125 cc-s), és kb csak honda click létezik, amivel még sosem volt semmilyen műszaki problémánk, bár a fékje egyiknek sem a legjobb, mégsem az életveszélyesen rossz kategória. A benzin 45-50 bath egy whiskey-s üveg 😆, ezt mindenhol árulják az út mellett, persze vannak benzinkutak is, ott valamivel olcsóbb (33 bath/l). Az útlevelet letétbe kell helyezni, idén már ezen sem aggódtunk. Egy fotót előtte azért érdemes csinálni az útlevélről. Jogsit, nemzetközi jogsit nem kérnek sehol, tavaly megcsináltattuk, 2000 Ft amúgy kormányablakban, csak vinni kell egy igazolványképet, de mivel úgyse jó a B-s a 125cc-re, és úgyse kíváncsi az ég világon senki rá, sok értelme nincs 😃

Nem jellemzőek a visszaélések, persze mindig van egy kis izgalom, mi azért körbe szoktuk videózni a járgányt, mielőtt kivesszük, van, ahol erre bíztatnak is, nehogy kellemetlenül érezd magad miatta 🥹 (igen, ilyenek a thai-ok🥰). Telefontartót kérjetek, azt alapból nem adnak, de ha szólsz, mindenféle plusz díj nélkül felszerelik. A majmok állítólag szeretik lopni a slusszkulcsot (is), hogy léegyen cserealap kajára 😅,  így azt azért ne hagyjuk benne, bármilyen biztonságosnak is tűnik a közeg, bár idén már olyat kaptunk, amit be se kell dugni, csak legyen a közelben, amikor indítod a motort.

Szóval a 4. napon felkerekedtünk, és elindultunk a nyugati parton lefelé, hogy ezeket a célpontokat megnézzük:

Bang bao 

Először a nyugati part legdélebbi nevezetességét céloztuk meg, Bang bao-t, ami egy kikötőpiac, itt van a Koh Chang jelképét jelentő világítótorony is, előtte azonban megálltunk a Lonley Beach-en, hogy éhesek legyünk, mire a „halászfaluba” érkezünk, ahol minden tele van friss sea food-osokkal.

A sea foodról egyébként érdemes tudni, hogy tavaly eléggé meglepődtünk, hogy a többi ételhez képest milyen drága az igazi frissen fogott tengeri herkentyű. Amit a kedvenc kis kifőzdéinkben sea food néven beletesznek az ételekbe (felárért és a legtöbb helyen azért sokkal spórolósabb mennyiségben, mint a csirkét, a sertést vagy a marhát), az gyakran nem friss sea food, hanem mirelit garnéla, tintahal, esetleg polip.

A friss sea food „puccosabb” éttermekben érhető el és nem olcsó, persze így is olcsóbb, mint otthon. Mi imádjuk a tengeri herkentyűket, de azért nem akarjuk minden pénzünk ilyenekre költeni, így nem eszünk minden nap grillezett rákot meg halat, de egy halászfaluban azért csak nem csirke curry-t fogunk enni, úgyhogy a „halászfaluként” emlegetett kikötőpiacon egy - egyébként kínai - halasnál ettünk elég mesés panoráma mellett egy közepes adag tom yum levest 4 darab nagyobb grillezett rákocskával, rizzsel, egy nagy sörrel és egy nagy colával (amiből persze nem sikerült a zero-t itt sem megérteni, és mikor kib@szták elém a 1.5 literest az asztalra, akkor jöttünk rá, hogy a „nagy” cola az nem vicc 🤣) 1000 bath-ért.

Előtte kicsit strandoltunk a Lonley beach-en, ami mesebelien szép, türkiz tenger, fehér homok, buja növényzet, kicsit végre gyorsabban mélyülő víz és közeli szigetecskék a horizonton. Igazi bounty reklámos. A napágy ingyenes, az árak ugyanolyanok (kb 100 bath egy sör meg egy zero cola), a „wc” pedig supertrainspotting! 🤣 Azt külön le is videóztam, annyira horror, egy szeméttelepen átvergődsz egy belátásgátlóból eszkábált kajibába, ahol van egy lyuk, amin egy ráguggolós wc csésze van 🤣. Tipikusan az a hely, ahol egy varánusz picsánharap, ha nem nézel a lábad elé 😄. Elképesztő ez a szélsőségesség thaiföldön, ahogy az egyik legszebb beach mellett 20 méterrel ez van. Ez sajnos nagyon thai, bár ha nem lennének ilyenek, lehet, hogy még hiányozna is.

Amúgy a siam bay resort-on keresztül mentünk be. Itt minden szálláshely strandjára be lehet menni, mert a tenger mindenkié. Lenne mit tanulnia a NER lovagoknak tőlük a Balatonon. Senki nem néz ferde szemmel, hogy mi a fenét téblábolsz a szuperfancy szállodák beach-én. Annyi volt itt is kiírva, hogy a medencét légyszi ne használd, ha nem itt szálltál meg, meg hogy 6-ig lehet itt parkolni.

Miután megettük a seafood-ot a piacon, már elég késő volt, így a legnagyobb vízesés, a Klong Plu waterfall volt hátra, ami nyilván az esős évszakban a legszebb, de mivel elég nagy, ilyenkor sem szárad ki teljesen, és lehet benne fürdeni. 5-ig van nyitva és 200 bath a belépő.

Ja igen, azt nemírtam még, hogy a legelső nap sikerült megfáznunk a lekapcsolhatatlan klímától az első fergetegesen csodálatos szobában (amit azóta már másikra cseréltünk, de a szégyen még mindig nem vítt rá, hogy ennek leírjam a sztoriját 😁), úgyhogy először nekem lett brutál torokfájásom fejfájással és TBC-snek hangzó fulladozó köhögéssel, aztán egy napra rá a férjem is követett benne, így én ezen a napon voltam a legrosszabbul, percenként 100 zsepi használatával, valamint a talpamon a pearl beachen szerzett sebek is egyre rosszabbak lettek, gondolom nem a tífuszos csapvízben kellett volna mosni, de leragasztani semmi értelme, ha meg bekenem tetránnal, úgyis leázik, ezért a vízeséshez vezető kb 400 méter sziklás dzsungel út sem esett a legjobban, de azért hősiesen igyekeztem jó pofát vágni mindenhez, meg hát a dzsungel eléggé megdöbbentően gyönyörű, úgyhogy annyira azért nem is kellett megerőltetni magam. Ezekkel a vízesésekkel úgy vagyunk, hogy egyet láttál mindent láttad, de azért ez a Kong Plu ez tényleg elég menő méretű, az alján meg egy jó nagy tó van, amiben kb 50-en fürödtek épp. Én kihagytam, de a férjemnek tetszett, tele van hallal, akik ingyen lábpedikűrt is nyújtanak egy kis bőr eszegetésért cserébe 😁.

Általában minden látványosságnál levesznek egy kicsit a thai-ok, de nem pofátlanul sokkal, 200 bath-os belépőket elkérnek minden természeti kincsnél kb, itt is 200 bath volt a belépő, és ez volt eddig az egyetlen olyan, ahol a szemetelést mintha tényleg kezelnék. (Ahol meg nincs belépő, ott sokszor parklolási díj van, de ilyen 10 bath-okra kell csak gondolni. A napágy a white sand beach-en 50 bath a hotelünknél, de máshol meg pl. elég fogyasztani, vagy lée se ülhetsz, ha nem az adott hotel vendége vagy, szóval változó, de nem lehúzós sehol.)

A vízesés felé félúton egy majom csapat is átvonult előttünk a fák koronájában, az elég nagy élmény volt 🥰🐒.

Ezután jött volna a Pearl beach, ahol ugye lehet snorkelezni, de ezt már láttuk, és a talpamon levő sebek miatt, amit a buzi kavicsokról a kagylókba csúszkálással itt szereztem, egyáltalán nem vágytam újra ide. Ha sziklákon akarok kínlódni, medúzába meg sünbe lépni, meg kagylókkal szétvágatni a lábam, akkor Horvátországig is elég elmennem, ott is meg tudom oldani 🤣, szóval én készséggel megvártam a következő sznorkelezéssel a hajókirándulást, amire később mentünk, de az majd egy következő poszt témája lesz, mert az egy hihetetlenül jó nap volt 🤩.

Megnéztük még a Bang bao viewpontot és beültünk az itteni bar-ba, ami elég szép látványt nyújtott a tengerre.

Kimaradt még ezen az oldlon a Klong prao beach és a Kai Bae beach, ezekre kellett egy nap még.

Pár nappal később visszamentünk még a nyugati parton pár kimaradt látványosságot megnézni. 

A Klong prao beachre a Sol beach-nél mentünk le, nekem nagyon nem volt szimpi, hiába, nőnek az igények, ahogy egyre több fantasztikusan szép strandot látunk 😄. Itt egy mangróvés mocsáron tákolt hídon jutottunk a nagyon széles, nyilván itt is fehér homokos és itt is türkiz színű tenger partjára, de a napágyakra elég barátságtalanul ki volt írva, hogy csak a resort vendégeinek és valahogy a hangulata sem tetszett, plusz minden tele volt hungarocell golyókkal, ami elég lelombozó volt. El lehetett volna gyalogolni a pálmafás végébe észak felé, de nem volt kedvünk, így visszaszálltunk a robogóra és jött a következő úticél, a Kai bae beach.

Majdnem itt lett szállásunk, de az utolsó pillanatban a white sand beach mellett döntöttünk, és milyen jól tettük! Nyilván ez se volt csúnya, itt se volt rusnya a tenger, se a homok, se a tamanu fák vagy a kókuszpálmák, vagy a három méterenként felkötött hinta, de pl. a partot nem takarították annyira, tele volt minden hínárral, nem volt annyi bár se és egy része sziklás is volt. Egy kicsit maradtunk, megállapítottuk, hogy nincs szabad két személyes kajak így azt elengedjük, majd az egyetlen bárban nem ettünk, mert ahogy leültünk, nekiálltak flexelni 😁, így kifelé vettük az irányt. Amúgy innen több kis szigetre is könnyedén át lehet kajakozni, ami állítólag nagy élmény. Nem tudom, én megvagyok enélkül is 🤣.

Kifelé viszont elég meglepő élményben volt részünk, ugyanis belebotlottunk két elefántba, akiket lehoztak a gondozóik fürdeni. Nem hiszem, hogy üzleti céllal, mert ugyan mindenki fotózkodott velük, pénzt nem szedtek senkitől, de tudni kell, hogy Koh Changon csak etikátlan elefántbiznisz van, trekking, ahol 120 kiklós turistákat ültetnek szegényeknek a hátára, fürdetés, amiből negyed ennyire se lenne alapból igényük és láncos láb 😔. Szóval Koh Phangannal ellentétben, ahol az etikus elefántmenhely nagyon szép élmény volt (írtam is róla korábban)itt kihagyjuk az elefántozást, nem támogatunk olyan vállalkozást, ami kizsákmányolja ezeket a csodálatos állatokat. Egy pár fotót lőttem, majd mentünk tovább.

Láttunk még 2 szép helyet a nyugati parton, itt érdemes megállni, az egyik a Mountain view nevű túlárazott fancy kávézó, ahonnan minden irányba pazar a panoráma, a másik pedig egy olyan resort (Drifters Anchor), ahová csak úgy felmentünk a hegyre az útról, egy nagyon szép dzsungeles lépcsőn/emelkedőn úgy 10 perc mászással, majd ittunk egy kávét abban a kis édenkertben, ahol a szállásokat és a bárt kialakították. Sajnos a nevét sikerült nem megjegyezni és mivel vagy 5 napja írom ezt a posztot, már elég nehéz felidézni azt is, hogy a térképen hol keressem 😄.

Van még a Wat Khlong Phrao, amit meg lehetett volna nézni, meg a Chai chet beach, de ezzel a másfél nappal kb ki is maxoltuk a nyugati partot, pedig nagyon ráérősen nyomtuk.

A Lonley beach szerintem a legszebb a látottak közül, de ha összességében nézzük az infrastruktúrát, népsűrűséget, bárokat, kajáldákat és a tőlünk való távolságunkat, valamint a mesés dzsungel „falat”, ami a tengerből elénk tárul, akkor a White sand beach strand verhetetlen a szigeten, így elég nagy mázlink van, hogy végül ide foglaltunk szállást, így 4 nap robogó bérléssel és túl sok utazgatásra fordított idő nélkül megúsztuk. (Ha a kis szigeteket is hozzá vesszük, akkor van szebb, de az majd eg másik poszt támája lesz).

Amúgy a Lonley beach felé a robogózás át az erdőn fantasztikus élmény, ki ne hagyjátok 🥰