1. Balzsamos golgotavirág (Passiflora foetida)

 Ő nagyon szépen keleget ki, eddig 22 magból 16 növényke lett, mind szépek, egészségesek, hozzák az első igazi leveleket. Tegnap volt két hete, hogy az előzetesen 3 napig áztatott magokat elültettem. Hamarosan külön is kell ültetni őket is.

Van egy olyan dilemmám ezekkel a futónövényekkel, hogy ha már palántaként futni akarnak, akkor azt hogy oldom meg? Be tudok szúrni egy pálcikát, de hogy fogom azokat a végleges helyükön majd a végleges futópályájukra állítani? Letekerem a pálcikáról?

 

2. Tamanufa (Calophyllum inophyllum) és
3. Indiai mandulafa (Terminalia catappa)

 Ezek közül egyik sem mutat még életjelet. A tamanu minimum 2 hónap, mire kicsírázik a gugli szerint, az indiai mandula 3-6 hónap alatt.

Itt mindig is volt bennem szintén egy kínzó kérdés, miszerint ezeknek a növényeknek ez a gyümölcshús által bevont magja ez már a csíráztatható magja, vagy le kéne szedni róla még a héját is, mint a mangónál. Erre választ adott a következő cikk:

https://rngr.net/npn/propagation/protocols/clusiaceae-calophyllum-2410

Így ma ünnepélyesen feltörtem a tamanu magját és úgy tettem vissza az ültetőközegbe. Az egyiket kicsit sikerült megroppantani, szerintem annak kampó is lett, de amúgy mindkettő jól nézett ki belül, friss török mogyoróra emlékeztetnek a kemény héjon belüli magok.

Amúgy ez az oldal iszonyú hasznos és eléggé tudományosan megbízhatónak, színvonalasnak is tűnik:

https://rngr.net/npn/propagation/protocols

Eszerint egyébként az indiai manduláról is le kéne szedni a burkot, de mivel korábban is gyanús volt már ez nekem és sok volt belőle, egyet már megpróbáltam és tök ugyanolyan homogén állagú a mag belülről is, hiába vágom szét. Most vagy nem érett meg, vagy nem tudom mi volt ennek az oka, de nem mertem újabbakat feláldozni az ügy érdekében, végülis úgy voltam vele, hogy ha minden OK a maggal, így is ki fog csírázni, csak hosszabb idő alatt, a természetben sem jön senki, hogy fokhagymanyomóval megroppantsa őket. De aztán rájöttem, hogy nem bírok magammal és megint elkezdtem egyet kaszabolni, és láss csodát: ebben tényleg van belül még egy magnak tűnő dolog. A többivel nem csináltam ezt meg, meglátjuk.

4. Tengeri hibiszkusz (Hibiscus tiliaceus)

Ennek az ültetőközegéből 3 növény is előbújt, de mind máshogy néz ki 🤣. A leggyanúsabb egy mocsári hibiszkusz szikleveleire emlékeztető levelekkel kibújt növényke, a többiek szerintem túl kicsik és csenevészek ahhoz, hogy egy fának a magoncai legyenek, de lehet, hogy ez teljesen irreleváns még ilyen korban. Mára pedig egy 4. is előbújt, aki szintén a mocsári hibiszkusz szikleveles állapotára emlékeztet, úgyhogy gyanús, hogy ezek az első tengeri hibiszkusz palánták 🤩

Az újonnan meglelt oldal szerint 2-4 hét alatt csírázik ki, szóval ezzel is időben vagyunk, bár én ugye jó vastag héjjal vártam a csodát eddig.

5. Pillangóborsó (Clitoria ternatea) – kék és fehér

Ezek a legsikeresebbnek ígérkezők közt vannak. Nagyon gyorsan kibújtak és szépen fejlődnek, sokan már az igazi leveleiket hozzák. Érdekes módon a kéknél rosszabb az arány, pedig azok a magok jobban néztek ki, eddig 20 magból 7 növényke bújt elő. A fehérnél 10 magból ugyanígy 7, ami kétszer olyan jó arány, bár ők lassabban fejlődnek, nincs is még igazi palántácska formájuk.

Belőlük beindítottam pár újabb magot, amit korábban nem ültettem el, mert vártam, hogy a kollégák igényt tartanak-e rájuk, 6 db és 5 db maradt meg, akik tegnap ültetőközegbe kerültek.

6. Clitoria virginiana / centrosema virginianum

Ők is gyorsan kikeltek, de aggasztóan vékonykák és magasak továbbra is. Nem tudom, hogy lesz ezekből életerős futónövény, egyelőre csak a rossz emlékű csüngő lobéliára hajazó növényke csoport, akik egy erősebb vízfújástól is kifekszenek.

7. Operculina turpethum / Ipomoea turpethum

Szintén nagyon sikeresnek értékelem eddig, 8 magból 4 kelt ki, akik erősek, egészségesek, növögetnek szépen. Át is ültettem őket cserépbe, ami nagyon jó ötlet volt, mert már össze-vissza gubancolódott a gyökerük. Sajnos azóta a 4-ből 3-nak elkezdett száradni a sziklevele, nem tudom, hogy azért, mert kinyírtam őket, vagy annyira fejlődésre kapcsolt a tápanyagdús virágföldben, hogy nem szorul már rá a sziklevélben levő munícióra. Minden esetre a párából már tegnap kiköltöztek, ma pedig átjönnek a konyhába, amin kisüt a nap (21 fok, igazi fény déli és DNY-i ablakpárkányokon, kevés pára, nedves virágföld).

8. Leucaena leucocephala (árvamimóza?)

 Őket csak 28.-án ültettem el, így egy kicsit le vannak maradva a többiekhez képest, de tegnap reggelre kibújt az első 😍. Mivel hüvelyes, csodálkozom, hogy ilyen ráérős, de végülis ha egy kikelt, nem lehet olyan rossz dolga. 

9. Wodyetia bifurcata (rókafarkú pálma)

Itt ugye még semmire sem számítok, ugyanis egy és is lehet, mire kicsíráznak (ilyen brutál kemény maghéjjal nem is csodálom mondjuk), viszont a januárban ültetettek egyikében – nem akarom elkiabálni, de – valami történik. Az a fele, ahol majd valami kinövést várunk egyértelműen lukas lett és belül fehérlik valami 🤩 Ugyan a mag oldalán növesztettem már fehérlő dolgot (penészt 🤣), ez szerintem jó jel, főleg, hogy nem is büdös sem a mag, sem az ültető közeg🥰

 

10. Aranygyümölcspálma (Areca-pálma, bambuszpálma, lepkepálma, Areca lutescens, vagy Dypsis lutescens, Chrysalicocarpus lutescens)

 Asszem végül 8 ilyet ültettem el, de nem jegyzeteltem elég lelkesen és kezdem elveszteni a fonalat így a 40. fajhoz közeledve idén 🤣 Életjelet még nem mutat, ami tök OK.

11. Scaevola taccada (beach naupaka, marron manióka vagy indiai legyezővirág)

20 darab ilyen maggal várom a fejleményeket, de egyelőre semmi. Elvileg 45 nap kell kb a csírázáshoz.

Egyszer talán ilyen lesz, csak homok meg tenger nélkül 😅

12. Illatos csavarpálma (Pandanus tectorius)

Ezeken se látok még életjelet, de ez is tök OK még. 

13. Selyemvirágfa vagy selyemmirtusz (Lagerstroemia indica)

Ezek azok, amiket az út szélén találtam és egyáltalán nem magnak néznek ki, úgyhogy hatalmas öröm volt ma reggel rájönni, hogy az egyik kikelt 😍🐣

(Ja igen, meanwhile ezeket is beáztattam és elültettem a szokott közegbe, felette tákolt temu nevelő ledszalaggal agyonragasztott tetővel és magas párában, olyan 25 fokon olyan 1.5 hete)

14. Celosia

Kikelegettek, de nagyon csüngő lobélia balsikerre emlékeztetően. Cérnavékonyak, magasak, pedig kaptak ledet rendesen. Tegnap óta a konyhában vannak ők is, párkányon, meglátjuk.

Hát így állunk, őszintén szólva én ekkora kelési arányra se számítottam, persze az a jó a palántanevelésben, hogy még úgy 5millió megpróbáltatási szintlépést kell túlélniük, szóval nem tudom miért örülök ennyire a magok kikelésének 😅. Ott van még az átültetés vagy 3-szor, a párából kiszokztatás, a melegről kiszoktatás, a kertbe kiszoktatás, a tűző napra kiszoktatás, a kiültetés kaspóba, a locsolási igények, napfény igények kitapasztalása, a számára egzotikus magyar kártevők túlélése, a teleltetés, majd az újra kiszoktatás és akkor már talán lehet mondani, hogy sínen van🤣.

 

És vannak újdonságok is, amik valszeg szintén Thaiföldről származnak, de nem az én lelkemen szárad a behozataluk 😃: mangómag 2 db (2. nap óta csíráznak), colocasia esculenta gumók FB csoportból véve (6 darab, gyönyörűen növesztik a gyökerüket, olyan 1 hetesek), és úton van (a trópusi Dániából😅) egy csomó pink china (fagytűrő gumójú colocasia esculenta), egy pár maurelli bébi (nem tudtam kivárni 😅) és néhány picike tetrapanax, aki végre tényleg gyorsan nő, legalábbis a tavaly ültetett nagyon belehúzott már tavaly.

Itt van a végére pár kép, hogy milynek lesznek, mert az „előtte” állapotuk még nem olyan nagyon látványos 🤣

 

 

Hát ezek a világjáró magocskák minden elvárást felülmúltak. A 9. napon így állunk:

A balzsamos golgotavirágok már pár centis kis növénykeként léteznek. Ami nagyon ciki, hogy a kollégáknak is elültettem külön dobozba 6-6 magot, és az egyikben semmi élet nincs még, a másikban meg 2 darab van még csak egyelőre föld felett a hatból. Ennyit számítana, hogy az enyémek az enyémek, és így talán jobban szeretem őket? 🥹 Na nem vagyok egy ilyen ezoterikus beállítottságú, de a körülményeik pontosan ugyanolyanok🧐. Most áttettem a lemaradtakat fény alá, hátha kell nekik, végülis kétlem, hogy Thaiföldön a szögesdrótkerítés tövében túl sok takarás jutna nekik a perzselő nap elől, szóval feltehetőleg ők fényre csírázók, bár a sajátok sötétben keltek ki perfektül. 

Ilyen lesz, ha nagy lesz 😍

Most, 9 naposan ilyenek:

Amik viszont teljesen meg vannak vadulva és a reggeli és az esti rájuk nézés közt 1 centiket nőnek, azok a clitoria ternateák (a kék és a fehér is), és az operculina turpethum. Minden nap át kell rendeznem a növénybölcsi kalyibavárosomat, olyan gyorsan változik benne az élet.

A fura magú fehérek is kelnek, de lassabban. Úgyhogy úgy tűnik, az éretlen mag is jó esetében, bár - nem tudom amiatt van-e - de ők kisebbek, lassabban kelnek és kevesebb is bújt még elő.

Egyszer majd ilyen szépek lesznek remélhetőleg 🤞

Most pedig ilyen kis szép, életerős bébik, már némelyik az első igazi leveleit hozza 😍

Az operculina turpethumokban van a legnagyobb invazív világuralomra törő ambíció, bár.a sziklevelei alapján a plantnet szerint valami egészen más növény, én tudom, hogy honnan szedtem, szóval kétlem, hogy más lesz belőle.

Ha nem kevertem valamit össze, akkor ilyen lesz:

A centrosema virginianum meg kel ugyan, de eléggé emlékeztet a balul elsült csüngő lobélia projektre, akik szintén gyorsan megnőttek 3 centis kis vékonyka izékké, majd azóta is ebben az állapotban vegetálnak. Ilyen lesz, ha minden jól megy:

Én nem tudom ebből a cérnavékony kis növényből hogyan lesz mindenkit megfojtó invazív vadállat, de reménykedek azért.

Ha egyszer megnő, ilyen szép lesz:

A tengeri hibiszkusz helyén kibújt 3 valami, de mindhárom máshogy néz ki, szóval lehetnek ők Taigetoszról ledobált (magyarul az ültetőközegét magostul újrafelhasznált) mocsári hibiszkuszok, random gaz a virágföldből, a miniatűr magjaival mindenhol megjelenő csüngő lobéliák, de akár egy újabb szulák is, aki hallott róla, hogy van itt egy ilyen háborodott, aki a sövényszulákot spricnizgeti, lámpázza, meg karózza 🤣

Most ilyen (jobbra):

És remélem ilyen lesz:

 

A celózia is csinál valamit határozottan, csak még nem tudom, hogy ő így penészedik, vagy ennyi kis mini gyökere van🤣. Fotózáshoz mikroszkóp kéne, szóval nem tudom megmutatni. Ja igen, őt később ültettem, lett hely az új fények alatt, ahogy a murvafürt magokat (?) és az árvamimózát is elkezdtem csíráztatni. 

Ha egyszer megnő, ilyen lesz:

 

Akiknek még nem is kell mozdulnia, azok nem mozdulnak: tamanu, indiai mandula, csavarpálma, rókafarkú pálma, és a ma elültetett aranygyümölcspálma magok. A scaevola taccada viszont fura, hogy még nem mutat életjelet, amiatt aggódom. 

Összességében eddig szuperül megy minden 💪

(erőteljes botanikai érdeklődésű eb)

 

Ma 7 hete vágtam bele az első generációval, úgyhogy nézzük, ki hogy áll 🤩

Essünk túl először is a balul elsülteken🙈.

Pár napja pont büszke fotókat akartam lőni a szépségeimről, de elkövettem azt a hibát, hogy kimentem pisilni, és eközben az új ideiglenes befogadott kutyusunk úgy döntött, most már megnézni közelebbről, hogy mit piszmogok én azon az asztalon, amivel a fél (amúgy nagyon instabil kalyibaváros dizájnú) rendszert leborította, így a bazsalikomok, a - nagy nehezen 3 kikelt - saját magos füzérajak próbálkozásos 2 tálca és a tök jól alakult kék iringók tömege, valamint az árvalányhaj és a bársonyos kakukkszegfű palántákat tartalmazó tálcák arccal a földön landoltak. Meg persze mi más, mint a clematis, amivel én úgy látszik már sose leszek jóban, amúgy is szánalmas 2 darab bírt kibújni 1 hónap alatt, de annak is annyi lett ezzel a mutatvánnyal.

Az árvalányhajnak szerintem kampó, a füzérajaknak nyilvánvalóan, a clematisnak is, de a bazsalikomokból és a kék iringókból maradt elég sok életben, szerintem őket sikerült megmenteni.

(Fahéj- és citromillatú bazsalikomok a földrengés után 2 nappal)

(Árvalányhaj és bársonyos kakukkszegfű a földrengés után 2 nappal)

(kék iringó a földrengés után 2 nappal)

Azért még őrizgetem, fény ugyan nem sok jut neki, de úgy nyugtatgatom magam, hogy fényt minek kapjon most, hogy egy fia zöld nem lóg ki az ambiciózus méretű dobozába szórt ültetőközegből? Ilyenek, hogy fényre csírázik-e szintén nem releváns kérdések már, mivel a k. kicsi magját nyilván nem válogattam ki a virágföld-tőzeg-perlit (alján agyaggolyó volt eredetileg🙈) kupacból a földön, csak összesöpörtem és visszatettem a dobozba, szóval lehet, hogy most az alján rohadnak 6-7 centi mélyen és a büdös életben nem tudják onnan kiküzdeni magukat akkor se, ha nem rohadnak be. Hallottam olyanról, hogy ilyenkor is érdemes még hideghatásnak kitenni, szóval ha nem indul be a héten, kiteszem a hidegbe, hátha attól felébred.

Amúgy a gazdikereső, botanikai érdeklődéssel megáldott kiskutyának ilyen a fizimiskája, szóval gondolhatjátok, micsoda súlyos büntetést kapott 🤣🤣🙈. Amúgy is nyilván agyon szoktam büntetgetni az állatokat, de ilyen fejjel meg végképp 🤣. Nem ő tehet szegényke róla, hogy még ilyen kis maugli, és nem tudja, hogy nem mászunk fel mindenhova.

Emellett én is kinyírtam még korábban a 4 sivatagi rózsából egyet (levertem🥺), egy meg teljesen satnya volt és sárga, egy mm-t nem nőtt egy ideje, így ő komposztként folytatja az életét. Úgyhogy sivatagi rózsából már csak 2 van, ami a 10-ből egy elég gyenge arány, remélem ezeket már sikerül életben tartani. Annyira kicsik, hogy képtelen vagyok normális képet lőni róluk. Olyan 4 centisek az egyik, 3 a másik. De hoznak új leveleket.

A 2 rókafarkú pálma egyik magján egy egy centis fehér penész fogadott, lemostam, leamistaroztam, új közegbe raktam, de nem fűzök nagy reményeket hozzájuk már.

A brahea armata és a maurelli nem mutat semmilyen életjelet, bár ezek sem voltak a legjobban, mikor hazajöttem, nem tudom, hogy lehet valami egyszerre poshadt szagú és száraz, de nekik sikerült 😅, így kaptak amistart és új közeget és még mindig reménykedem a csodában.

A maradék egy papagájvirág mag is berohadt. Fogalmam sincs, mit csinálok rosszul. Túl nedves? Túl meleg? Minden nap szellőztettem, és a barátnőm is szellőztette minden nap, aki vigyázott a kutyákra meg a növényekre, szóval rejtély. Én erre most megharagudtam és nem próbálkozom vele többet. Thaiföldön próbáltam magot szerezni, de ugyan papagájvirág eszméletlen sok van és csodaszépek, magot egyiken sem találtam. Talán nem volt még szezonja. 

A csüngő lobélia, amit 399 Ft-ért vettem a lidliben átültetés után (persze nem darabonként, hanem az egész tőzeggel, amiben volt) sem lett szebb. Pont ugyanolyan mini szerencsétlenek. Áttettem a konyhaablakba, talán meleg nekik a trópusi növénybölcsi. Vagy EKKORA gyökeret növesztenek 😅. De valószínűbb, hogy a 22 fokos lidliben eltöltött 4-5 hónap nem hiányzott volna nekik.

És akkor jöjjenek a bíztatóbbak ❤️

A mocsári hibiszkuszt a mérsékelten sikeres, de azért reménykeltő kategóriába sorolnám és ha a maradékot most már sikerül életben tartani, ennyivel is boldog leszek a kertben, mivel elég kegyetlen Taigetoszról ledobást követően 8-an maradtak, plusz random más helyeken kinőtt még 3 (vagy valami tök más, de hasonlít, még nem tudom). Ugye ennek berágtam a ki nem kelt (általam elb@szott) magjaira, de azóta is ültettem abba közegbe, vagy szórtam belőle valakinek a tetejére utánpótlásként, így a legváratlanabb helyeken bukkannak elő 😄. Ma néztem, hogy lesz egy 10. is az egyik pillangófa (nevezzük csak nagyképűen így 🤣) tövében.

Volt kettő, amin ámuldoztam, hogy ezek micsoda mutáns óriás mocsáriak, de azokról kiderült, hogy valami hajnalka szerű futónövény 🤣. Ahogy ismerem magam, két szuperinvazív szulákpalánta 🙈, akik maguk sem értik, hogy micsoda gondoskodásban van részük😅, de még nem mertem kihajítani őket, hátha hajnalka. Meg amúgy olyan szépek, hogy lehet akkor is megtartom, ha szulák, úgyis tök gazos a kert, pár szulák már nem oszt nem szoroz. Ők lesznek a világ legápoltabb sövényszulákjai 🤣

A washingtonia robusták nagyon szépen alakulnak, lassan 8 hetesek és már a második levelet hozzák 🥹. Már csak 50 év és szép nagy pálmák lesznek 🤣. Egyelőre tápozni nem merem őket, alultól még kapnak meleget és minden nap spricnivel vízet. Eddig ők tűnnek a legnagyobb sikersztorinak, csak egy olyan van, akinek szerintem a gyökerét megsérthettem átültetéskor, mert ő megállt. A többiek csodásan néznek ki. Egy furcsasaág van, ma kinőtt az egyik tövében egy kis gombácska. Nem akarok zsigerből kiirtani mindent, ami nem steril virágföldbe ültetett magonc, de azért egy kicsit aggaszt. Mondjuk nem értem, milyen gomba az, ami imádja a tűző napot 😄

Az argentin pillangófa talán sikeresnek értékelhető, nőnek, bokrosodnak, egy baj van csak, hogy nyeklenek jobbra-balra, szerintem kevés nekik a led. Remélem ezt a felnyurgulást jóvá lehet majd tenni, ha kapnak végre elég igazi napfényt. A 18 magból 15 növényke él és virul, 2-en alacsonyabbak, de azok se satnyák, valakin már szárad el a sziklevél. Megkaróztam őket, hogy ne kúszónövénynek nézzenek ki 🙈. Kiderült, hogy a saslik pálcika és a ruhacsipesz pontosan erre lett teremtve 😅

Hát így állunk most. Ma belekezdek a harmadik generációba, mert megjöttek a temus lámpák 🤩 Hétvégén meg már jön a tavasz, szóval lesz rendes fény is és el lehet kezdeni a nem túl meleget kedvelőket is ültetgetni, előnevelni.

Pár napja jöttünk haza Thaiföldről, ami nekem az ország minden csodájával együtt idén - a frissen kibontakozott növénymániámmal - már egy botanikai álmélkodássorozat is volt. Mintha egy trópusi arborétum lenne az egész ország 🤩

 

(Jackfruit vagy jákafa, a szegény ember "hús"-a)

Magokat nem igazán lehet hazahozni, valami "traces" rendszerbe kéne beregisztrálni őket és elvileg sem a magyar, sem a thai vámosok nem hagyják, de hát ugye a blogban leírt minden olyan tevékenység, ami illegális, természetesen a képzelet szüleménye 🤣 

 

(Broméliák egy aprócska cycas tövében)

Ebben az elméleti történetben földmaradvány azért nem maradt semmin, nem szeretném Európa fél növényvilágát kiirtani valami mindenre rezisztens növényi vírussal vagy trópusi atkafajjal, szóval akármilyen csábító volt a colocasiák gumóinak hazahozása, addig azért nem süllyedtem. Így is majdnem megharaptattam magam egy csapat majommal, a 12 majom óta meg tudjuk, hogy az nem feltétlenül jó ötlet másokra nézve sem 😅

Valószínűleg elég érdekesen nézhettem ki, ahogy csodálattal hüledezek az út széli, gazos, retkes szemétdombok mellett a szögesdrótra felfutó futónövényeik előtt, ahogy fotókat lövök és kb úgy simogatom a – nagyjából a helyi parlagfű szerepét betöltő gazokat, mintha a kiirthatatlan számba menő, invazív golgotavirágok, hajnalkák és társai a világ legkülönlegesebb növényei lennének, de hát kinek mi az egzotikum ugye 😅.

(Ezek a taro-k az autópálya mellett nőnek, mint gaz 😅 )

(tipikus trópusi futónövény magjának lelőhelye 😅)

(félig-meddig már szinte szándékosan nevelt taro 😃 - viszonylag ritka látvány)

Lehet amúgy, hogy vannak olyan thai-ok, akik kelet-európai növényeket gyűjtenek és próbálják a papsajtot meg a tyúkhúrt életben tartani a thai klímán, valamint szakáruházakban vérehulló fecskefüveket és kutyatejet vesznek fél havi fizujukért, amiről tippeket cserének facebook csoportokban, hogy ki milyen légkondis, lesötétített üvegházban próbálja életben tartani, vagy kicsíráztatni a magját 🤣.

(3 méteres cikászka)

Szóval minden, de tényleg minden tele van random a földből kinövő 6-7 méteres banán”fákkal”, rajta fürtökben lógó 8-10 kiló banánokkal, pampafüvekkel, elefántfülekkel, alocasiákkal, colocasiákkal, pálmákkal, yukkákkal, gigantikus utazók pálmájával (ami amúgy nem is pálma, hanem a papagájvirág egy rokona), a legtöbb tipikus szobanövényünkkel, egykori szocreál lakások kötelező diffenbachiájával, zöldikéjével, futókájával és monsterájával, és ezen kívül kb minden olyannal, amiből itthon egy jó fizuval is csak miniket engedhetsz meg magadnak 😅 és azt is téliesítheted 3-szor annyiért, ha beköszönt a 10 fokos tél 

(pindurka utazók pálmája, később aztán már láttunk kétszer ekkorákat is)

(gigantikus fa a dzsungel szélén, tövében a miniatűr hangyaemberrel 🤣)

És hát minden mutáns méretű és hihetetlen szín kavalkádban pompázó, meg persze itt az is virágzik és termést hoz, aminél otthon örülsz, ha életben tudod tartani.

(banánocska virága és még éretlen termése)

 

 

(illatos csavarpálma)

(random útszéli papaya)

 

(benzinkút kert)

Láttam egy csomó variega, vagy milyen ilyen pigmenthiányos kontyvirágfélét, amikből 5 centis példányok kerülnek itthon sokezerbe, de azok még itt is sokszor külön cserépben voltak az étterem mellett 😄. (Kivéve amikor random, a temészetben láttam ilyen mutásnokat 😄). És néhányon látszott, hogy ugyan porszáraz a földjük, a tojáshéjat azért rászórják a tövére, szóval gondozni is gondozta az üzlet tulajdonosa egyik-másik növényt.

(random vari kontyvirágféle)

Sok növénynél viszont az van, hogy tudják, hogy egy kicsit tompítja a harmadik világbeli üzletsor látványát néhány cserepes növény 😅, ezért elültetik cserépbe is az útszéli gazként növő kontyvirágféléket, kicseszik a 600 fokos betonra, majd b@sznak meglocsolni őket és amikor kipusztul, a következő sarkon kiásnak egy másikat a szemétdomb mellől, és a helyére teszik, hadd örüljön a turist 😄

(ő már láthatóan nagy becsben tartott, saját kocsikerék kaspója is van 😅)

Vannak helyek viszont (főleg resortok kertjei és meglepő módon benzinkutak köré épült autópálya melletti stop shopok, ahol valóban locsolnak, növényt gondoznak, meg ilyenek, ott is csodaszép kertek voltak, haldokló növények nélkül. Ezekben vannak olyan növények is, amit máshol nem látni, pl. láttunk egy pár gigantikus bismarkia nobilist, de az vagy drága Thaiföldön is, vagy nem érzi ott annyira jól magát, mert elég keveset láttunk, pedig fenségesen néznek ki ekkorában (is).

 

(apróbb fajta bismarkia nobiliska)

(resort kert)

 

(benzinkút kertje 😄)

 

(Szintén benyakút kert, esküszöm, azok voltak a legszebbek, lehet legközelebb csak az első benzinkútig megyek 🤣. Középen a vörös az bromélia)

 

Egyébként nagyon sok nem őshonos trópusi vagy mediterrán növényük is van és látszik, hogy ezek egy része már elvadulva is bekerült a rendszerbe, pl. a rókafarkú pálma mindenhol nő kb, pedig az ugye ausztrál származású és nem is olyan régen indult világhódító útra.

(semennyire se őshonos sivatagi rózsa)

 

(mediterrán murvafürt is rengeteg van)

És akkor térjünk át azokra, akiknek a magjait sikerült – ebben a hipotetikus történetben 😅- megszerezni, őket fogom bevonni a csíra projektembe, meglátjuk mit sikerül a kicsit sem ideális páratartalom és a magyar nyár kombójával kihozni belőlük.

 

(tipikus beach növényzet: tamanu, kókusz, tengeri hibiszkusz)

 

Ha esetleg bárkinek van ötlete, hogy mi a magyar neve valamelyik növénykének, vagy esetleg tapasztalata van bármelyikkel kapcsolatban, megköszönöm kommentben a kiokosítást 🤓

 

 

1. Balzsamos golgotavirág (Passiflora foetida)

Erről a növénykéről pont nem sokat lehet olvasni, de ami egyértelmű: Ez egy futónövény, Thaiföldön invazív gaz, mint egy csomó nagyon szép növényke, de nyilván otthon azért nem kell tartani a brutális pára és az állandó 20 fok feletti hőmérséklet hiányában attól, hogy ellepi a kertet. Lehet vele próbálkozni itthon, de teleltetni kell. Három szem mini kis sárga színű érett gyümölcsöt találtam, amiből olyan 50 mag jött ki, gyakorlatilag minimális gyümölcshús mellett egy nagy nyálkás, ragadós magtok a gyömölcse. Meg kellett ugyan küzdenem jó pár óriáshangyával érte, és keresztül kellett simogatnom magam egy útonálló, indokolatlanul kedves, pucsító, tüzelő macskán a gyümölcsig🐈, de sikerült begyűjteni 🤣

Ez egy évelő futónövény. nem kell neki sok víz (amikor már kifejlődött, akkor kell locsolni, ha a földje száraz), de természetesen a tűző napot igényli. 10 fokig bírja kinn.

Sok féle golgotavirág van amúgy, a legismertebb a maracuja, passiógyümölcs, de ez nem az, ennek kicsike a termése, mint egy koktélparadicsom. A virága nagyon űrlény szerintem, a termése még inkább, főleg, ameddig nem teljesen érett és egy - először zöld, majd piros szív szerű - gyümölcsöt ölel körbe egy mini töviskoszorú szerű képződmény, gondolom ezért golgotavirág, mert pont úgy néz ki, mint a bibliai ihletésű képeken Jézus szíve töviskoszorúval körbetekerve. Mondjuk amit én szedtem, az pont narancssárga volt, de teljesen érettnek tűnt. Ezt nagyon frissen érdemes ültetni és elvileg 5-45 nap alatt csírázik ki. Ismerve a magberohasztási skilljeimet, örülnék, ha nem 45 napig tartana.

Érdekes módon jó neki a hideghatás csíráztatás előtt, amit teljesen nem értek, szubtrópusi körülmények közt ez hogy lehet jó neki és a természetben hogy kap ilyet, de több forrás szerint is meg lehet hűtőzni csíráztatás előtt.

Elvileg van amúgy télálló verziója is, de ez csak a sima útszéli gaz típus, szóval a teleltetés érdekes lesz. Izgatottan várom, mi lesz a magokból. 3 napot áztak langyos vízben a temus ágymelegítőből eszkábált bunkerben, ma pedig tőzeg és perlit keverékébe kerültek és mentek vissza a melegbe. Elég sok mag úszik a víz tetején, nem tudom, ezeknél ez probléma-e, mert Thaiföldön rengeteg növénynek az a terjedési startégiája, hogy úszikáltatja magát a tengerrel, vagy esős évszakban a hömpölygő esővízzel, aztán odasodródik valahová és ott szépen kinő. 

2. Tamanufa (Calophyllum inophyllum) és

3. Indiai mandulafa (Terminalia catappa)

4 féle növény van, ami mindenhol, de tényleg mindenhol van a tengerparon Koh Changon: a tamanufa, az indiai mandulafa, a kókuszpálma és a tengeri hibiszkusz.

A tamanufára és az indiai mandulafára amúgy csak az utolsó napokban jöttem rá, hogy nem ugyanaz a növény 🙈, amikor a magokat szedtem, mert az egyiknek valóban mandula formájú gyümölcse van, a másiknak viszont egy kerek kis gömb, de a levelük elrendezése, formája, a fa formája és a gyümölcs illata is nagyon hasonló, bár bevallom, én valahogy a levelek alapján történő megkülönböztetésre hasonló növényeknél valamiért - még, vagy ez valami állandó fogyatékosságom - teljesen vak vagyok.

(indiai mandulafa)

Mindkettő szép nagy fává cseperedik megfelelő körülmények közt, de itthon nyilván teleltetni kell, így szobanövényként vagy dézsában tartható és ha az a nem várt helyzet állna elő, hogy kezd túl nagyra nőni, akkor metszéssel korlátozni kell majd a méretét is.

„A Calophyllum inophyllum erős, közvetlen napfényt igényel, és meleg, párás körülmények között virágzik. A folyamatosan nedves talajt részesíti előnyben, ezért a nedvesség fenntartása érdekében rendszeresen öntözni kell. A fa közepes és magas hőmérsékleten és magas páratartalom mellett nő a legjobban. A rendszeres metszés szükséges alakjának és egészségének megőrzéséhez.”

 

(tamanu virága)

Szerintem a páratartalom biztosítása lesz a legnehezebb minden új kis növénykémnél, ezek mind nagyon szeretik ezt a thai dunsztot, amit otthon elég nehéz lenne modellezni, ha nem üvegházban tartom őket, márpedig nekem olyanom 1. nincs, és 2. nem is szeretnék olyan növényt, amit állandó jelleggel abban kell tartani. Ezek ráadásul sokszor a sós párát is csípik, amit végképp nem fogok tudni biztosítani nekik.

 (indiai mandulafa levele)

Kókuszdiót ezért sem hoztam, mert az állítólag mindenkinél kihal itthon pár év után, nem lehet egyszerűen modellezni a számára ideális feltételeket. Meg nem akartam a fél kézipoggyászt betölteni vele 😅

(Kókuszpálma mindenhol van, kb az is olyan, mint nálunk a gaz😆. Puccosabb helyeken leveregetik a kókuszdiót, hogy ne lékelje meg senkinek a koponyáját))

Szóval a tamanufa a szépségiparban is ismert, meg persze mint minden thai növény, ez is gyógyhatásáról is híres. Szerintem mind ő, mind az indiai mandulafa csodaszép, gyönyörű nagy leveleik vannak, az indiai mandulának még a virága is szép és – a tengerparton legalábbis - folyamatosan hullajtja a csodálatosan szép piros leveleit. A tamanunak viaszos, kemény levelei vannak, olyasmi, mint a babérmeggyé, csak nagyobb, de ugyanúgy csillag alakban nő, mint az indiai manduláé.

Érdekes, hogy kb akármilyen növénynek olvastam utána, amivel Thaiföldön találkoztam, hasmenés és vérhas ellen mindegyik jó 😆. Azért tudja a Jóisten, hogy hol mire lesz szükség 😁.

Mindkettőnek erős, teljes napsütés kell, meleg és magas páratartalom és természetesen elég sok víz, nyilván jó vízelvezetésű talajban.

(Valaki olvasott már BTW olyat bármiről, hogy nem a jó vízelvezetésű talajt szereti, hanem imádja, ha a gyökerei egy agyagos üregben rohadnak, alacsony tápértékű földdel összemosott 3 hetes poshadt sárban? 🤔)

Az ideális hőmérséklet mindkettőnek 20-40 fok közötti, de elvileg 10 fokig bírják a hideget.

Ezek a magok 4 napot áztak langyos vízben az illatos csavarpálma és a rókafarkú magokkal együtt, mert nagyon kemény magjuk van.

A tamanu magok közül az egyik úszott, a másik lesüllyedt, fene se tudja, melyik lesz az életképes.

Aztatás után mindketten tőzeg-perlit keverékbe kerültek, lefóliázva, lramistarozva, a temus ágymelegítőből eszkábált meleg bunkiba (elvileg 28-30 fokon csírázik).

 

4. Tengeri hibiszkusz (Hibiscus tiliaceus)

Ebből rengeteg magot sikerült gyűjteni a parton és találtam is róla infót hazai csoportokban, miszerint 10 fok alatt már teleltetős és nem lehetetlen misszió, bár nyilván neki is sok pára kell, sok víz és meleg nyáron.

Eladó magot is találtam egy oldalon, ahol ezt írják: „Trópusi éghajlatú területeken igen elterjed, örökzöld cserje vagy kisebb fa. Szürke kérge rücskös, igen mutatós. Sima, kerekded, bőrnemű leveleinek fonákja szőrözött. Nyáron nyíló magános virágai fehérek vagy sárgák, torkuk vörös vagy barna. Só-és szárazságtűrők. A hibiszkusz fajok többsége rosszul viseli a szárazságot, a fagyot pedig még kevésbé. Napos helyre, tápanyagban gazdag nedves talajba ültessük. A hibiszkuszt a virágzást követően metsszük vissza. A magokat 1-2 napig langyos, szobahőmérsékletű vízben áztassuk. Az elvetéshez használjunk tőzeget, palántaföldet vagy mosott homok és föld 1 : 2 arányú keverékét. Ezt a mixet rakhatjuk műanyag dobozba, vagy közvetlenül cserépbe is. Ezt nedvesítsük be, de ne álljon benne a víz. A magokat 2 cm-re vagy nagyobb távolságra helyezzük el egymástól és fedjük be annyi földdel, hogy 2x olyan magas legyen, mint a mag átmérője. Majd takarjuk be üveggel vagy műanyag fóliával, hogy magas legyen a páratartalom. Ezután helyezzük meleg helyre, (esetleg radiátorra, fűtőtestre - de vigyázzunk nehogy túlmelegedjen, károsodjanak a gyökerei!) és a földjét ne hagyjuk kiszáradni! A trópusi fajok a 28-30 °C körüli hőmérsékletet kedvelik. Az első levélkék megjelenése után, óvatosan emeljük ki a növényt és egyenként ültessük át megfelelő nagyságú cserépbe. A magot ne távolítsuk el a növényről, ez pár hét múlva leesik róla. Biztosítsuk a jó vízelvezetésű közeget (2 rész kerti föld, 1 rész homok). Ne hagyjuk kiszáradni a földjét! A legoptimálisabb, ha a talaj hőmérséklete még egy darabig olyan magas, mint amilyen a csírázás ideje alatt volt. Később a növekedés beindultával, ezt fokozatosan csökkenthetjük. Lássuk el címkével és állítsuk őket bőséges fénybe, de ne a tűző napra! Szükség szerint tápoldatozzuk.”

Úgyhogy az általánosnak tűnő elvet követve megy 2 napra langyos vízbe, aztán tőzeg-perlit keverékbe a temus ágymelegítő takaróra, majd ha sikerül kinöveszteni, akkor nyáron a kertbe dézsába, majd télen be a lakásba, feltehetőleg lámpával majd.

 

5. Pillangóborsó (Clitoria ternatea) – kék és fehér

Van ez a 2 vicces – ám lássuk be, találó – nevű, szintén egy elhanyagolt kerítésről szedett kúszónövény, amiből kéket és fehéret is sikerült szereznem. Remélem a fehér is működni fog, mert annak a zöldbab kinézetű magháza még nem volt elég száraz, és a kis babocskák is olyan tarkabab külleműek benne, ellenben a kékével, amiben perfekt kis sötétbarna minibabok voltak.

Természetesen ez is gyógynövény és mi másra lenne jó, mint nőgyógyászati fertőzésekre 🤣. Ezen kívül állítólag táplálja a bőrt és a hajat, artritisz esetén pedig ajánlott a fájdalom csökkentése érdekében fogyasztani a teáját. Meg még másik ezer dologra használja a természetgyógyászat, a kék virágából készült tea meg – meglepő módon – kék.

 

Van belőle ugye fehér és kék is. A fehér nem tudom, hogy jó-e bármire, de őszintén szólva én beérem azzal, ha szép lesz.

Magok csíráztatásával elvileg remekül szaporítható, 23-29 fokos nedves közegben (áztatás után). Találtam magyar webshopban is eladó magot, ott ezt írják róla:

„Gyors növekedésű trópusi fajta, amely csodálatos kék virágokat hoz. Ideális választás lehet pergolák vagy lugasok fedésére, évelő is lehet teleltetve. Hajlékony szárai 1,8–2,4 méter magasra kúsznak fel, és a kertben látványos, kék színükkel szemet gyönyörködtetnek. Ez a növény nemcsak dekoratív, hanem a virágok és termések fogyasztására is alkalmas, így sokoldalú választás lehet a kertben.”

Majd meglátjuk, mennyi magot hoz nálam, mert ha ez is olyan, mint a hajnalka (ami amúgy úgy tudom, szintén lehetne évelő, ha bárki teleltetné), és ez is megnő 3 hét alatt tök jó méretre, akkor nem fogom teleltetni, hanem minden évben újra vetem.

Ő is ment 2 napra langyos vízbe, aztán tőzeg-perlit keverékbe a temus ágymelegítő takaróra. 

 

6. Clitoria virginiana / centrosema virginianum

Már megint egy puncivirág 😄. Ő is fut, ő is a szögesdrótról van és ő is nagyon szép. Halványlila. Magyar nevet vagy magyar nyelvű keresési eredményt nem találtam rá. Sokkal kisebb a magja, mint a rokonainak, egy kicsit el is vagyok bizonytalanodva, hogy ezek jók lesznek-e bármire, mert maga a növény tökre hasonló, ezek a magok viszont sokkal minibbek. 

Ő is ment 2 napra langyos vízbe, aztán tőzeg-perlit keverékbe, leamistarozva a temus ágymelegítő takaróra.

 

Amúgy ennek ez volt a lelőhelye, ahol épp két felelőtlenre nyaralt turista pudlijának a hajnali légyottjába trollkodtam bele, bár nem igazán zavartatták magukat. Mondanám, hogy ez annyira thai, de zek tuti nem thai kutyák, kicsik is, fajtajellegűek is, azok meg mind ilyen dingó és szabolcsi putrisori kutya keverékének néznek ki 😅. Ebből a két kutyusból is érdekes szerelemgyerekek lesznek mondjuk, bolognese szőrű csivava, vagy pucér bolognese 🤣

7. Operculina turpethum / Ipomoea turpethum

 Ő egy újabb futónövény, eléggé hasonlít az itthon is népszerű klasszik hajnalkára (rokonok is elvileg), de fehér a virága és nagyobb a virág is, a magtok is, a magok is, bár ahogy írtam Thaiföldön minden mutáns méretű, legyen az növény vagy állat 😅. Csak az emberek picik 😄.

Eszméletlen sok van amúgy belőle kinn, de nem volt még annyira mag szezon még, így nem sikerült túl sokat szerezni róla, ahogy a feltehetően rokon lila, tengerparti verziójáról se (Ipomoea pes-caprae), ott mondjuk az elég kevés nullát jelent 😅, de mentségemre legyen mondva, hogy tipikusan olyan helyekre kellett volna bemenni a lila rokonért, ahol minden mozdulatomra 50 gyík rebbent szét és minden mérgeskígyó harapástól megóvni szándékozó turisztikai cikk óva int attól, hogy ilyen helyeken random aljnövényzetben turkáljon az ember 🤣. Fontosak a magok persze, de azért egy kígyóharapást nem vállaltam be érte 😆.

(a kígyós rokon)

(szögesdrót hajnalka 😅)

 

Hát róla nem sok infó van, úgyhogy az lesz, mint a többiekkel, melegben csíráztatom áztatás után, aztán meglátjuk, itthon hoz-e magot, annak függvényében fogom teleltetni. Két nap áztatás után mentek tőzeg-perlitbe, amistarral lefújva, fóliázott dobozba a temu bunkinba.

8. Leucaena leucocephala (árvamimóza?)

Ez az abszolút gyom mindenhol, a legnyomorultabb betonvájatból is kinő, rengeteg van belőle, itthon viszont nekem kincs lesz, ha hajlandó lesz majd kicsírázni.

Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült jól azonosítani, mert 40 féle hasonló van kb a neten, de talán ez az árvamimózának hívott akácféle, ami amúgy nem tűnik mimózának., legalábbis nem húzta a levelét össze, amikor megérintettem (ezért árva?), és a 100 leginvazívabb faj listáján is szerepel, amitől itthon azért nem kell különösebben aggódni, mert csak 5 fokig bírja kinn, szóval ő is teleltetős lesz.

A magokból 6-ot tartottam meg magamnak, őket majd beáztatom 2-3 napra, de félek, hogy nem lesz ennyi fényem és helyem és mivel ezek eléggé életképes kis magoknak tűnnek, egyelőre várok a csíraprojekt megkezdésével.

A múlt héten egyébként rendeltem új lámpákat és led szalagokat szintén a fityinges verzióból a temuról, mert egyre inkább látom, hogy kevés a fény, azokat nagyon várom már.

 

9. Wodyetia bifurcata (rókafarkú pálma)

(nem az én képem, ezekből valahogy olyan sok volt, hogy elfelejtettem fotózni)

 

Ilyennel ugye 2 darabbal itthon is próbálkozom már vagy 2 hónapja, eddig a bepenészesedés minden, amit fel tudok mutatni, úgyhogy most kellett az utánpótlás, bár a penészeseket is próbáltam lekezelni és folytatni.Ő az első generációban is szerepelt ugye, itt a leírása, amit akkor írtam:

„A rókafarkú egy-ausztrál pálma. Relatíve gyorsan növekszik, állítólag könnyen alkalmazkodik és tényleg lenyűgözően szép. Nyilván nem bírja a hideget (papíron -2 fokig bírja), pedig mindig igyekszem magam visszafogni és nem csinálni még több téliesítő munkát magamnak, de mit lehet tenni, ha ezek a legszebbek mindig 😆?”

Ennek egészen giga magja van és hónapokig is eltarthat a csírázása. Áztatni kell vagy 3 napig, elvileg rendesen meg is lehetne reszelgetni, de nem merem, mert a maurellik is szerintem a túl lelkes csiszolgatásomtól akarnak folyton berohadni.

A képen a piros a mag, még gyümölcshúsos formában. Kíváncsi vagyok, ez életképesebb lesz-e, mint a ki tudja mennyi idős FB-ról rendeltek. Azért azokról sem mondtam le, csak 2 hétig nem én vigyáztam rájuk, óhatatlanul változtak a körülményeik, ez a fehér bolyhos penész a tetején ez teljesen új probléma, eddig nem volt bajuk, csak csírázni nem akartak, de az ugye sok hónap is lehet náluk. Meglátjuk.

Ők 4 napig áztak, majd mentek tőzeg-perlit keverékbe, párába, melegbe.

 

10. Aranygyümölcspálma (Areca-pálma, bambuszpálma, lepkepálma, Areca lutescens, vagy Chrysalicocarpus lutescens)

Ő egy itthon is ismert szobapálma, Thaiföldön rengeteg van belőle, de nem vagyok biztos benne, hogy jó magokat szereztem, mert már a földön hevertek egy elszáradt ággal egyetemben, mindenhol máshol viszont csak éretleneket láttam magán a fán sok méter magasan, szóval ehhez nem fűzök nagyon sok reményt. Csoportokban szoktak nőni (vagy úgy ültetik), nagyon impozánsan néznek ki. Ki tudja amúgy, milyen öreg és szottyadt lehet a mag, mert van, ami évekig életképes, szóval még az is lehet, hogy kicsíráznak.

(nem saját fotó, erről valahogy nem sikerült rendes képet lőni, és nem is ilyen dúsak a thai verziók)

Sok-sok infó van róla a neten, pl. az oázis oldalán:

https://oazis.hu/tudnivalok-tippek/palmak-areca-az-aranygyumolcspalma/

A magokból 6-ot tartottam meg magamnak, a többieket elajándékoztam, őket majd beáztatom 2-3 napra, de félek, hogy nem lesz ennyi fényem és helyem és mivel ezek már úgyse fiatalok, egyelőre várok a csíraprojekt megkezdésével.

 

11. Scaevola taccada (beach naupaka, marron manióka vagy indiai legyezővirág)

Ővelük elvadulva találkozni a tengerparton, rengeteg van belőlük és csak itthon jöttem rá, hogy a pluméria magként szedett mag is ilyenről van 😅🙈. Nagyon impozáns növény és nagyon hasonlít a plumériára a formája, a levelei, de a virága egészen más és mint megtudtam, a magja is 🤣

Magyarul nagyon kevés az infó róla, ezeket találtam:

„A hawaii-i dűnék legjellemzőbb növénye a dallamos, polinéz nevű naupaka kahakai (Scaevola taccada). A magyarul legyezővirágnak nevezett növény apró, fehér szirmú virágokat növeszt, ame- lyekből azután kis, fehér bogyók fejlődnek a vastag, húsos levelek tövében.”

„Ebben a környezetben él a marron manióka vagy indiai legyezővirág [Scaevola taccada, syn. S. sericea, legyezővirágfélék (Goodeniaceae)] is; e cserjeszerű növény helyenként kiterjedt zöld bársonyként borítja a parti dűnék oldalait.”

Az angol nyelvű találatok meg olyan régiókból származnak, ahol megélnek ők a természetben, így ez teljesen kísérleti jelleggel ment (20 db) a langyos vízbe ázni 2 napra, majd a szokott tőzeg-perlit, amistar fújás, doboz, fólia, temu bunki kombóba.

Angol nyelven semmi meglepőt nem találtam, a magokat áztatni kell, majd tipikus csíráztatós közegben várni, hogy kikeljenek.  

(scaevola taccada gyümölcse)

12. Illatos csavarpálma (Pandanus tectorius)

Vele a második napon találkoztam Thaiföldön teljesen elvadulva és rögtön ámulatba ejtett. Először is ez ott olyan 4-6 méter magas és 10 méter széles, brutálisan gyönyörű, nagy narancssárga terméstől duzzadó növény számtalan „bóbitával” és szerteágazó törzzsel. A levelei széle tüskés.

A magjai (?) viszont zavarbaejtőek, a tipikus példája annak a fejvakargatásnak, amivel sokszor ácsorogtam az ilynek felett kinn. Most akkor ez a gyümölcs? Ebben van a mag? Ezt szét kell szedni? Elég száraz? Hogy fogom ezt csíráztatni? Miért nem esik szét? Nem elég értett? Szóval teljes a fogalmatlanságom, de azért beáztattam a hazaérkezés másnapján így egybe, mert egyet megpróbátam szétszedni, de nem lehetett, hiába néz ki sok magnak együtt.

Hosszas kutakodás után angolul találtam róla sok mindent, de leginkább ettől a képtől világosodtam meg:

 

Mondjuk most hogy így látom, lehet, hogy én marha pici magokat szereztem, vagy a fenti képen szereplő embernek nagyon kicsi a keze 😃

Szóval nem kell vele semmit csinálni, ezt így egyben kell csíráztatni ☺️

Nagyon megörültem, hogy itthon is tartják szobanövényként, állítólag relatíve igénytelen és nagyon sok róla az infó a mi éghajlatunkról is. Nyilván a szobában nem lesz termése, de én beérem a szépséges leveleivel, szerteágazó ágaival is.

Itt pl. sok infó van róla:

https://kertlap.hu/a-csavarpalma-kevesbe-igenyes-mint-a-legtobb-tropusi-szobanoveny/

Aki pedig angolul olvasna róla, annak itt van egy jó részletes pdf:

https://raskisimani.com/wp-content/uploads/2013/01/p-tectorius-pandanus.pdf 

Természetesen nem fagyálló, teleltetni kell, vagy ki se vinni a kertbe.

4 nap áztatás után ment a tőzeg-perlit keverékbe a temus dunsztba, fólia alatt. 

 

13. Selyemvirágfa vagy selyemmirtusz (Lagerstroemia indica)

Ilyen mag úgy lett, hogy találtam 1 darab szép nagy magtokot az utcán sétálva a földön, amit a google lens-el meg a plantnettel próbáltam beazonosítani, majd webáruházakban is találtam magukról a magokról is képet, ami szintén pont úgy nézett ki, mint az enyém, amikor a magtokot szétszedtem, úgyhogy merem remélni, hogy nem valami elszáradt magtok összeszáradt 3 éves törött darabjait igyekszem majd kicsíráztatni. Egyáltalán nem magnak néznek ki, de a webshopban is ilyen reménytelen kinézete volt, ami viszont aggasztó, hogy lehet, hogy 100 évesek.

Mivel úgyis öreg, egyelőre ezt sem áztattam még be helytakarékossági okokból.

A selyemmirtusz egyébként itthon is nagy népszerűségnek örvend, én is fenem rá a fogam egy ideje. Mondanám, hogy régóta, de mivel tavaly ilyenkor a vegetatív szaporodás fogalma is csak egy homályos emlék volt a 6.-os biosz óráról, nagyfokú pofátlanság lenne azt állítani, hogy évekről beszélhetünk az ilyen vágyakozásaim esetében 🤣.

Erről nincs saját képem, csak a magházról volt, az pont olyan, mint egy hibiszkuszé, csak nem ilyen kis babszerű magok vannak benne.

14. Celosia 

Ezt szintén a tüzelő macskás susnyából szedtem, de amúgy rengeteg volt belőle mindenhol az út szélén, kb a helyi toklász szerepét töltötte be, csak kellett egy kihaltabb hely, hogy ne nézzenek teljesen hülyének, hogy lelkesen szedi a farang a toklászt 🤣. Nekem is volt amúgy ilyenem tavaly decemberig, amikor is kifagyott, mert én megelégedtem annyi infóval, hogy évelő, azzal már nem foglalkoztam, hogy teleltetni kell, meg amúgy is kb minden lidliben árulják a kakastaréjos meg ezt a „lándzsa tetejű” verziót is 1000 Ft-ért, szóval – a helyhiány miatt - nem hiszem, hogy valaha teleltetni fogom őket. Rengeteg apró mag volt bennük.

 

Nyilván ezek is gigantikusak, 10-szer akkorák Thaiföldön, mint az enyém volt a legnagyobb gondoskodás mellett is, viszont fakóbbak a folyamatos uv sugárzástól, de egyébként szent meggyőződésem, hogy ugyanaz a faj és ebben az -egyébként sajnos sokszor nagyon megbízhatatlannak bizonyuló – Plantnet is megerősített.

Itt a kis „kalászokból” iszonyat sok apró fekete mag potyogott. Az itthoni sajátomban egyáltalán nem volt mag, vagy későn akartam leszedni, nem tudom, bevallom, hogy erről is meglehetősen hiányosak az ismereteim, hogy kinél miből lesz mag, hogyan, kell-e hozzá másik növény, vagy magát porozza be, vagy nekem kell rásegítenem, mint a mocsári hibiszkusznál, vagy hibrid és emiatt steril, megannyi kínzó kérdés, ami miatt elő kéne vennem az általános iskolai bioszt újra 🙈.

Itthon volt tavaly amúgy a kakastaréjos verzió is a nyár végén, de az marha gyorsan kipusztult, nem voltam amúgy sem oda érte, de nem tudok a lidliből növény nélkül kijönni 😅 

Ezek a celosiák amúgy mindig zavarba hoznak, disznóparéj, csalán, díszcsalán, mind tök másmilyen és mégis rokon, meg van egy olyanom, ami teljes kavar, ha megpróbálom beazonosítani, viszont brutál szapora, teleltetős és a tök sötétben, 10 fokban is állandóan virágzik. Igazi kezdő kertmánok álma, illene tudnom a nevét, de hosszas kutakodás után sem tudtam beazonosítani, ha valakinek van fogalma róla, hogy mi lehet, írja meg kommentben pls., én egy becsületkaszás növényke asztalról vettem 3 centisen 2024 májusban, most pedig 6 cserépbe szétültetett burjánzó bokrok sokasága, ami csüngeni szeret.

Szóval a celózia magok is jönnek majd, de egyelőre a helytakarékosság győzött, plusz ezeknek is jó kis kellően kiszáradt, érett, életképes magja van, így nem sietek az áztatásukkal egyelőre.

Íme a sajátom 2024-ből:

(a porcelán szocreál szobor természetesen nem egy komolyan gondolt dekoráció, ahgy a műanyag dinoszauruszok se, amiket a sziklakertbe szoktam pakolgatni 😅)

A végére pedig itt van pár gyönyörűség, amiről sajnos nem sikerült magot szerezni, de van pár elég inspiráló, ami itthon is tartható, ha máshogy nem is, szobanövényként, az első pl. minden auchan virágosztályának elengedhetetlen kelléke 😅

(pink rákvirág)

(őt már elfelejtettem, hogy mi)

(sárga trombitacserje - iszonyatosan sok van MINDENHOL belőle, mag persze sehol semmi 🥺)

(ő egy gyomnövény, megpróbáltam magot szerezni, hogy legyen ilyen egzotikus gyom is otthon, de 5-6 centis méhek vették rossz néven a próbálkozást, úgyhogy inkább elmenekültem)

 

 

(talán valami díszcsalán?)

 

(mangróve)

 

 

 

(kinai hibiszkusz, sajnos nem találtam magot)

 

(középen a tipikus auchan szobanövény, bocsánat, nem tudom a nevét, de nagyon szép, csodavalami asszem a neve)

(pókliliom)

 

(rumbatökfa - nyilván nem őshonos 😄)

(és a termése)

(cycas)

(benyakút kert, a kedvencem ez volt, mert itt eső után voltunk és csicsergett vagy 100 madár 🥰)

 

(fogalmam sincs, hogy ő ki, de csodaszép)

 

(már nem is írom le, minek a kertje 🤣)

(nagyon jópofa scolopendra páfrány, állítólag itthon esélytelen életben tartani 🥺)

(gyömbér, vagy 4 elszáradt virágját leszedtem, de mag sehol...)

Ezt meg kell veletek osztanom, mert annyira én vagyok 😁🙈

Mikor nézegettük a youtube-on a vlogokat Koh Changról, egy csomóban volt szó arról, hogy milyen sok majom van a szigeten, így amikor megérkeztünk, én teljesen abban a hitben voltam, hogy itt rengeteg majom lesz, fürtökben fognak lógni rajtam, szupercukik lesznek és banánnal fogom etetni őket, ahogy a vállamon üldögélnek és hajamat kurkásszák 🙈

Ehhez képest 4 napig egyet sem láttam és utána is csak a vízesésnél vonult át felettünk egy csapat makákó, ezért amikor egy napot rászántunk a keleti partra, amiről külön írni is fogok még és ami sokkal néptelenebb és vadregényesebb, nagyon megörültem, hogy több helyen üldögéltek a majmok az út szélén vagy az úton.

Először nem is itt, hanem a dupla parton (Koh Ngam) láttam egy majmot, akit le is videóztam, de ő hím volt és bár egyáltalán nem értek a majmokhoz, a felém nézés, a direkt, kihívó szemkontaktus és a fogai mutogatása egy ilyen macskás fújás szerű arcmimikával azért elég egyértelművé tette még számomra is, hogy nincs oda értem a majom 😅. Jót mulattunk viszont azon, hogy az őrizetlenül hagyott táskákhoz azonnal odament és a világ legnagyobb természetességével kezdett el turkálni bennük, a tulajdonosnak szóltunk is, hogy üldözze el, mert csúnyán ki lesz rabolva 😅.

Állítólag a majmok megtanulták, hogy mit kell elvenni az embertől, ami cserealapot képezhet egy kis kizsarolt kajára, bár őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy tényleg ennyire dörzsöltek lennének.

Szóval volt itt ez az egy szem majom, aki elég neurotikus arccal üldögélt a Koh Ngam parton az elhagyatott, széteső bungalók tetején, röhögtünk is szegényen, hogy ő tuti ezért kapja a fizetését, hogy a speed boatok érkezésekor minden óra 20-kor és 40-kor meg kell mutatnia magát, kicsit sétálgatni, beletúrni egy-egy táskába, hogy legyen a farangnak minek örülnie és tényleg pont olyan arcot vág eközben, mintha egy újabb unalmas keddi munkanap soha véget nem érő 3. órájában lenne 🤣.

Aztán amikor a keleti partot indultunk el felfedezni, a long beach-hez vezető erdei úton egyszer csak ott volt vagy 20 majom, és akkor itt jövök én, a fogalmatlan turist, aki imádja az állatokat és a legnagyobb naivitással, mindenféle utána olvasás nélkül extatikus állapotban száll le a robogóról barátkozni. Utólag már tudom, hogy jobb, hogy nem volt kaja nálunk és egyáltalán nem jó ötlet őket etetgetni, meg mindenféle barátkozásokba bonyolódni, mert elég gyakran rámásznak az emberre és a ruhájában túrkának, kaját követelve, plusz sokszor egyik pillanatról a másikra érzékelhetnek valamit fenyegetésnek, amitől bepipulnak és bár kicsik, sokan vannak és harapni elég nagyokat tudnak, meg valahogy az sem egy idillikus kép a fejemben, ahogy 6 bedühödött makákó tépi a hajam, harapdál meg nyomja ki a szemem éppen, mert elfogyott a kaja, amit hoztam nekik 😅.

Szóval hivatalosan – mint utóbb utánaguglizva megtudtam -  ha majommal találkozol, ne állj meg velük kokettálni, ne vegyél fel direkt szemkontaktust, ne told az arcukba a telefont és ne gügögj nekik, ne mutogasd a fogaid (mosolygással) és általában véve semmi olyat ne csinálj, amit én, az igazi hülye fogalmatlan turist 🙈 csinál velük az alábbi videóban, különösen akkor ne, ha kicsinyek is vannak velük, vagy ha hímek vannak sokan a csapatban, plusz ha elsétálsz, ne fordulj el, ha rád akarnak mászni, ne visíts hisztérikusan, és ne riogasd őket semmivel, mert könnyen lesz harapás a vége, ami ugyan nem a szuperéletveszélyes kategória egy 7 kilós állatnál, egy jó kis veszettség elleni oltássorozat kinéz ilyenkor, amire elmegy egy nap a kórházban, aztán még a többi betegségről (pl. herpes) nem is beszéltünk, amit el lehet kapni tőlük egy rosszul elsült találkozás során. Egyébként kötelező beismerni is a hatóságoknak, hogy igen, fasz voltam, megharapott egy majom 🙈.

Amit nem csináltam szerencsére és szintén nem szabad: ne csalogasd őket kajával magadra, ne hagyd, hogy a zsebedből vegyék ki a csokit meg a chipset, ne szoktasd ezáltal ki őket a dzsungelből a főútra, hogy ott utána halálra gázolhassa őket az első autó, ne nyúlkálj feléjük, ne fogdosd őket, különösen ne a bébiket, akik kevésbé bizalmatlanok, viszont a család többi tagja kiemelt figyelemmel védelmezi őket.

Itt a videó:

https://youtube.com/shorts/VSg3mdLmQDs?si=hcOpRy_MEsxrOkOR

Tegnap olvastam a Happy Dogs Koh Chang nevű helyi állatvédő szervezet facebook oldalán, mennyire nagy probléma, hogy a majmok kijönnek a természetes élőhelyükről, a dzsungelből, ahol temérdek táplálékot találhatnának, mert a turisták kiszoktatják őket az útra az etetéssel, aztán elütik szegényeket az autók, főleg a kicsiket 😔.

https://web.facebook.com/HappyDogsKohChang/posts/pfbid02AefgB8PY7hNzFW5oMfe5RLA7ACJMDpmKNAuR6By8MdDmgeChFWxvZaTmS9iCCoBXl?rdid=A6vnOzF8nrPnZn7K

Ők nagyon szociális állatok és nagyon megviseli őket a családtagjaik halála. És bár én egy nagyon kihalt kis erdei úton igyekeztem velük totál naivan fajokon átívelő barátságot teremteni, nagyon elszégyelltem magamat, amikor a posztban azt írják, hogy a cute selfie-dért életekkel fizetnek a majmok, amit a helyiek és a helyi állatvédők próbálnak majd megmenteni, amikor a te repülőd már leszállt a saját országodban és begyűjtötted a like-okat az új majmos profilképedre 🥺. Konkrétan bloody viewpointként hivatkozik a poszt a white sand beach előtti kanyarra, ahol valóban láttunk mi is sok majmot az út szélén, úgyhogy eléggé elszégyelltem magam, amikor rájöttem, hogy akár ehhez is hozzájárulhattam volna, ha nem egy kihalt erdei úton ér az alábbi élmény, ami azért bevallom csodálatos volt, és iszonyatosan vicces visszanézni, ahogy a nálam sokkal józanabbul gondolkodó férjem nyomja a háttérben a robogóról, hogy „Édes, gyere, ezek egyre többen vannak! Szállj fel, menjünk, szállj fel” 🤣😅. Igazán zseniális akkor lenne a videó, ha ahogy kimondom, hogy nem kell félni tőlük, hát tök cukik, csak ismerkednek, akkor hirtelen hörögve az arcomra ugrott volna a főszereplő, a telefon leesik a földre, nekem pedig csak a halálsikolyaimat hallani a háttérben, de ez a rész kimaradt 🤣

Egyébként továbbra is azt gondolom, hogy nem bántottak volna akkor sem, ha etetgetem őket, ez a rámmászási kísérlet szerintem annyit jelentett, hogy egy idő után a főnök jött szólni, hogy OK, ennyi volt az ingyen show, most elő a kaját, te telhetetlen, buta külföldi, nem ingyen vagyunk ám ilyen kurv@cukik 😅, tessék szépen perkálni 🤣.

Miután abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az út túloldalára kell csak átmenni a sziget (valószínűleg) legjobb strandjára, 3 napig csak henyéltünk a strandon, leszámítva egy kitérőt a legközelebbi Pearl beachre, de a 4. napon felkerekedtünk robogóval, hogy lássunk valami mást is a szigetből.

Tavaly írtam már róla, hogy a közlekedés itt baloldali és atom kaotikusnak tűnik, mégis biztonságban érzi magát az ember, de lehet, hogy ez csak a hely varázsa által keltett illúzió 😅. Egyik nap például végig néztem a szemközti erkélyről, ahogy a boltos hölgy az utca túloldalán bezár, majd a szokott módon elindul haza robogóval a kiskutyájával, lábánál a kutyával, de most nem volt hely a lábánál, így a kutya a világ legnagyobb természetességével tetette fel magát Gazdi elé az ülésre, majd tetette fel a mellső lábait a kormányra és – láthatóan a megszokottaknak megfelelően – így utazott 🤣

 

Nem ritka a teljes 4 fős családok látványa sem a robogókon, mama, papa, két kisgyerek, ahol a 3 éves is a kormányt fogja🤣 de olyat is láttunk, hogy 4 kisfiú ül egy robogón, ahol a legöregebb kb 8 éves forma vezetett 😅. A 3 fiatal thai lány egy hello kitty-s robogón pedig olyan hétköznapi látvány, hogy fel sem tűnik még az ilyen fogalmatlan farangoknak se, mint mi 🤣 

Mindemellett a sziget közepe ugye egy 750 m magas hegy, szóval a dőlésszögeket és a kanyarokat gondolom el tudjátok képzelni, ami egyrészt nagyon élvezetessé, másrészt nagyon veszélyessé teszi a közlekedést. Ahol még a thai-ok szerint is indokolt az extra tapadós bordó aszfaltréteg, na ott kell igazán aggódni 😅. Néhaol kiírják, hogy éles kanyar, vagy nagy meredekség, de nem tudom minek, szinte az úthálózat egésze ilyen 🤣

Egyébként a helyiek nagyon biztonságosan vezetnek, nem kapkodnak, nem igazán hajtanak 40- 50-nél többel és figyelnek, plusz dudával jelzik, ha valamire figyelned kell, pl. kanyarban a „vigyázz, jövök” jele is ez 🤣. Ha pedig a négyzetméterenként 3 kóbor kutya - akik vagy az út szélén, vagy az út közepén szundikálnak az 50 fokos aszfalton - egyike úgy dönt, hogy átgyalogol a legforgalmasabb úton, akkor van egy pici riadalom, leáll a forgalom, valaki kiszáll, átsegíti a túloldalra, majd folytatódhat tovább az élet. Esetenként majmok is útonállóskodnak 🙈 

Futó, vagy bármilyen hirtelen mozdulatot tevő kutyát egyébként nem nagyon látsz, gondolom az aszfalton aszalódás után nincs energiájuk szaladni. Olyan leszedáltnak tűnnek mind. Vannak helyek, ahol kifejezetten az út közepén szeretnek pihengetni, itt ki is van táblázva, hogy beware of the dog 🤣.

Néhol az is ki van írva, hogy elefántok is előugorhatnak 🤣

Majom is van amúgy néhol az út szélén, nem tudom, rájuk mennyire jellemző, hogy riadalmat okoznának. Macskákat út közelben nem nagyon láttam még, a gyalogosokat meg senki nem engedi át a zebrán se, néha egy kicsit sokáig tart átjutni, de ugyan lassan csordogál a forgalom, megszakítani, megállni nem szeretnek semmiért soha. Eddig necces helyzetet csak turista miatt láttam, ők ugyanis hozzák az otthoni vakmerő hülyeségeket magukkal, főleg, ha megittak előtte 4 changot meg elszívtak 2 vicces cigit. Pl. ha szeretnél egy kocsi előtt átjutni, aki lassít, akkor a paraszt turista simán kielőzi a robogóval és amikor azt hinnéd, tiszta a levegő, hirtelen megérkezik a kocsi mellől, hogy elüssön.

De általában ebben is az van, mint itt mindenben, hogy olyan, mintha baromi veszélyes lenne, de vagy nem az, vagy nem aggódsz rajta, mert átragad rád a helyiek „jólvanazúgy!” életérzése. A kirakodós boltokat pl. rendszeresen úgy zárják be egy (feltehetőleg) rögtön jövök táblával, ha dolgok van, hogy kiakasztanak egy műanyag láncot a frontra. De a starandon sem kell aggódni, hogy meglopnak, vagy az éttermekben, hogy összeszedsz valami fosós-hányós trópusi nyavalyát, hiába olyanok a körülmények, amilyenek.

Itt jegyezném meg, hogy ugyan sokan vagiznak robogón a külföldiek közül is bukósisak nélkül, szerintem nem éri meg a kockázat, ráadásul állítólag a rendőrök is kb ezt az egy szabályt tartatják be, bár bevallom, rendőrt én itt még egyszer sem láttam.

A robogó bérlés amúgy 250 bath egy napra (a legkisebb, 125 cc-s), és kb csak honda click létezik, amivel még sosem volt semmilyen műszaki problémánk, bár a fékje egyiknek sem a legjobb, mégsem az életveszélyesen rossz kategória. A benzin 45-50 bath egy whiskey-s üveg 😆, ezt mindenhol árulják az út mellett, persze vannak benzinkutak is, ott valamivel olcsóbb (33 bath/l). Az útlevelet letétbe kell helyezni, idén már ezen sem aggódtunk. Egy fotót előtte azért érdemes csinálni az útlevélről. Jogsit, nemzetközi jogsit nem kérnek sehol, tavaly megcsináltattuk, 2000 Ft amúgy kormányablakban, csak vinni kell egy igazolványképet, de mivel úgyse jó a B-s a 125cc-re, és úgyse kíváncsi az ég világon senki rá, sok értelme nincs 😃

Nem jellemzőek a visszaélések, persze mindig van egy kis izgalom, mi azért körbe szoktuk videózni a járgányt, mielőtt kivesszük, van, ahol erre bíztatnak is, nehogy kellemetlenül érezd magad miatta 🥹 (igen, ilyenek a thai-ok🥰). Telefontartót kérjetek, azt alapból nem adnak, de ha szólsz, mindenféle plusz díj nélkül felszerelik. A majmok állítólag szeretik lopni a slusszkulcsot (is), hogy léegyen cserealap kajára 😅,  így azt azért ne hagyjuk benne, bármilyen biztonságosnak is tűnik a közeg, bár idén már olyat kaptunk, amit be se kell dugni, csak legyen a közelben, amikor indítod a motort.

Szóval a 4. napon felkerekedtünk, és elindultunk a nyugati parton lefelé, hogy ezeket a célpontokat megnézzük:

Bang bao 

Először a nyugati part legdélebbi nevezetességét céloztuk meg, Bang bao-t, ami egy kikötőpiac, itt van a Koh Chang jelképét jelentő világítótorony is, előtte azonban megálltunk a Lonley Beach-en, hogy éhesek legyünk, mire a „halászfaluba” érkezünk, ahol minden tele van friss sea food-osokkal.

A sea foodról egyébként érdemes tudni, hogy tavaly eléggé meglepődtünk, hogy a többi ételhez képest milyen drága az igazi frissen fogott tengeri herkentyű. Amit a kedvenc kis kifőzdéinkben sea food néven beletesznek az ételekbe (felárért és a legtöbb helyen azért sokkal spórolósabb mennyiségben, mint a csirkét, a sertést vagy a marhát), az gyakran nem friss sea food, hanem mirelit garnéla, tintahal, esetleg polip.

A friss sea food „puccosabb” éttermekben érhető el és nem olcsó, persze így is olcsóbb, mint otthon. Mi imádjuk a tengeri herkentyűket, de azért nem akarjuk minden pénzünk ilyenekre költeni, így nem eszünk minden nap grillezett rákot meg halat, de egy halászfaluban azért csak nem csirke curry-t fogunk enni, úgyhogy a „halászfaluként” emlegetett kikötőpiacon egy - egyébként kínai - halasnál ettünk elég mesés panoráma mellett egy közepes adag tom yum levest 4 darab nagyobb grillezett rákocskával, rizzsel, egy nagy sörrel és egy nagy colával (amiből persze nem sikerült a zero-t itt sem megérteni, és mikor kib@szták elém a 1.5 literest az asztalra, akkor jöttünk rá, hogy a „nagy” cola az nem vicc 🤣) 1000 bath-ért.

Előtte kicsit strandoltunk a Lonley beach-en, ami mesebelien szép, türkiz tenger, fehér homok, buja növényzet, kicsit végre gyorsabban mélyülő víz és közeli szigetecskék a horizonton. Igazi bounty reklámos. A napágy ingyenes, az árak ugyanolyanok (kb 100 bath egy sör meg egy zero cola), a „wc” pedig supertrainspotting! 🤣 Azt külön le is videóztam, annyira horror, egy szeméttelepen átvergődsz egy belátásgátlóból eszkábált kajibába, ahol van egy lyuk, amin egy ráguggolós wc csésze van 🤣. Tipikusan az a hely, ahol egy varánusz picsánharap, ha nem nézel a lábad elé 😄. Elképesztő ez a szélsőségesség thaiföldön, ahogy az egyik legszebb beach mellett 20 méterrel ez van. Ez sajnos nagyon thai, bár ha nem lennének ilyenek, lehet, hogy még hiányozna is.

Amúgy a siam bay resort-on keresztül mentünk be. Itt minden szálláshely strandjára be lehet menni, mert a tenger mindenkié. Lenne mit tanulnia a NER lovagoknak tőlük a Balatonon. Senki nem néz ferde szemmel, hogy mi a fenét téblábolsz a szuperfancy szállodák beach-én. Annyi volt itt is kiírva, hogy a medencét légyszi ne használd, ha nem itt szálltál meg, meg hogy 6-ig lehet itt parkolni.

Miután megettük a seafood-ot a piacon, már elég késő volt, így a legnagyobb vízesés, a Klong Plu waterfall volt hátra, ami nyilván az esős évszakban a legszebb, de mivel elég nagy, ilyenkor sem szárad ki teljesen, és lehet benne fürdeni. 5-ig van nyitva és 200 bath a belépő.

Ja igen, azt nemírtam még, hogy a legelső nap sikerült megfáznunk a lekapcsolhatatlan klímától az első fergetegesen csodálatos szobában (amit azóta már másikra cseréltünk, de a szégyen még mindig nem vítt rá, hogy ennek leírjam a sztoriját 😁), úgyhogy először nekem lett brutál torokfájásom fejfájással és TBC-snek hangzó fulladozó köhögéssel, aztán egy napra rá a férjem is követett benne, így én ezen a napon voltam a legrosszabbul, percenként 100 zsepi használatával, valamint a talpamon a pearl beachen szerzett sebek is egyre rosszabbak lettek, gondolom nem a tífuszos csapvízben kellett volna mosni, de leragasztani semmi értelme, ha meg bekenem tetránnal, úgyis leázik, ezért a vízeséshez vezető kb 400 méter sziklás dzsungel út sem esett a legjobban, de azért hősiesen igyekeztem jó pofát vágni mindenhez, meg hát a dzsungel eléggé megdöbbentően gyönyörű, úgyhogy annyira azért nem is kellett megerőltetni magam. Ezekkel a vízesésekkel úgy vagyunk, hogy egyet láttál mindent láttad, de azért ez a Kong Plu ez tényleg elég menő méretű, az alján meg egy jó nagy tó van, amiben kb 50-en fürödtek épp. Én kihagytam, de a férjemnek tetszett, tele van hallal, akik ingyen lábpedikűrt is nyújtanak egy kis bőr eszegetésért cserébe 😁.

 

Általában minden látványosságnál levesznek egy kicsit a thai-ok, de nem pofátlanul sokkal, 200 bath-os belépőket elkérnek minden természeti kincsnél kb, itt is 200 bath volt a belépő, és ez volt eddig az egyetlen olyan, ahol a szemetelést mintha tényleg kezelnék. (Ahol meg nincs belépő, ott sokszor parklolási díj van, de ilyen 10 bath-okra kell csak gondolni. A napágy a white sand beach-en 50 bath a hotelünknél, de máshol meg pl. elég fogyasztani, vagy lée se ülhetsz, ha nem az adott hotel vendége vagy, szóval változó, de nem lehúzós sehol.)

A vízesés felé félúton egy majom csapat is átvonult előttünk a fák koronájában, az elég nagy élmény volt 🥰🐒.

Ezután jött volna a Pearl beach, ahol ugye lehet snorkelezni, de ezt már láttuk, és a talpamon levő sebek miatt, amit a buzi kavicsokról a kagylókba csúszkálással itt szereztem, egyáltalán nem vágytam újra ide. Ha sziklákon akarok kínlódni, medúzába meg sünbe lépni, meg kagylókkal szétvágatni a lábam, akkor Horvátországig is elég elmennem, ott is meg tudom oldani 🤣, szóval én készséggel megvártam a következő sznorkelezéssel a hajókirándulást, amire később mentünk, de az majd egy következő poszt témája lesz, mert az egy hihetetlenül jó nap volt 🤩.

Megnéztük még a Bang bao viewpontot és beültünk az itteni bar-ba, ami elég szép látványt nyújtott a tengerre.

Kimaradt még ezen az oldlon a Klong prao beach és a Kai Bae beach, ezekre kellett egy nap még.

Pár nappal később visszamentünk még a nyugati parton pár kimaradt látványosságot megnézni. 

A Klong prao beachre a Sol beach-nél mentünk le, nekem nagyon nem volt szimpi, hiába, nőnek az igények, ahogy egyre több fantasztikusan szép strandot látunk 😄. Itt egy mangróvés mocsáron tákolt hídon jutottunk a nagyon széles, nyilván itt is fehér homokos és itt is türkiz színű tenger partjára, de a napágyakra elég barátságtalanul ki volt írva, hogy csak a resort vendégeinek és valahogy a hangulata sem tetszett, plusz minden tele volt hungarocell golyókkal, ami elég lelombozó volt. El lehetett volna gyalogolni a pálmafás végébe észak felé, de nem volt kedvünk, így visszaszálltunk a robogóra és jött a következő úticél, a Kai bae beach.

Majdnem itt lett szállásunk, de az utolsó pillanatban a white sand beach mellett döntöttünk, és milyen jól tettük! Nyilván ez se volt csúnya, itt se volt rusnya a tenger, se a homok, se a tamanu fák vagy a kókuszpálmák, vagy a három méterenként felkötött hinta, de pl. a partot nem takarították annyira, tele volt minden hínárral, nem volt annyi bár se és egy része sziklás is volt. Egy kicsit maradtunk, megállapítottuk, hogy nincs szabad két személyes kajak így azt elengedjük, majd az egyetlen bárban nem ettünk, mert ahogy leültünk, nekiálltak flexelni 😁, így kifelé vettük az irányt. Amúgy innen több kis szigetre is könnyedén át lehet kajakozni, ami állítólag nagy élmény. Nem tudom, én megvagyok enélkül is 🤣.

Kifelé viszont elég meglepő élményben volt részünk, ugyanis belebotlottunk két elefántba, akiket lehoztak a gondozóik fürdeni. Nem hiszem, hogy üzleti céllal, mert ugyan mindenki fotózkodott velük, pénzt nem szedtek senkitől, de tudni kell, hogy Koh Changon csak etikátlan elefántbiznisz van, trekking, ahol 120 kiklós turistákat ültetnek szegényeknek a hátára, fürdetés, amiből negyed ennyire se lenne alapból igényük és láncos láb 😔. Szóval Koh Phangannal ellentétben, ahol az etikus elefántmenhely nagyon szép élmény volt (írtam is róla korábban)itt kihagyjuk az elefántozást, nem támogatunk olyan vállalkozást, ami kizsákmányolja ezeket a csodálatos állatokat. Egy pár fotót lőttem, majd mentünk tovább.

Láttunk még 2 szép helyet a nyugati parton, itt érdemes megállni, az egyik a Mountain view nevű túlárazott fancy kávézó, ahonnan minden irányba pazar a panoráma, a másik pedig egy olyan resort (Drifters Anchor), ahová csak úgy felmentünk a hegyre az útról, egy nagyon szép dzsungeles lépcsőn/emelkedőn úgy 10 perc mászással, majd ittunk egy kávét abban a kis édenkertben, ahol a szállásokat és a bárt kialakították. Sajnos a nevét sikerült nem megjegyezni és mivel vagy 5 napja írom ezt a posztot, már elég nehéz felidézni azt is, hogy a térképen hol keressem 😄.

Van még a Wat Khlong Phrao, amit meg lehetett volna nézni, meg a Chai chet beach, de ezzel a másfél nappal kb ki is maxoltuk a nyugati partot, pedig nagyon ráérősen nyomtuk.

A Lonley beach szerintem a legszebb a látottak közül, de ha összességében nézzük az infrastruktúrát, népsűrűséget, bárokat, kajáldákat és a tőlünk való távolságunkat, valamint a mesés dzsungel „falat”, ami a tengerből elénk tárul, akkor a White sand beach strand verhetetlen a szigeten, így elég nagy mázlink van, hogy végül ide foglaltunk szállást, így 4 nap robogó bérléssel és túl sok utazgatásra fordított idő nélkül megúsztuk. (Ha a kis szigeteket is hozzá vesszük, akkor van szebb, de az majd eg másik poszt támája lesz).

Amúgy a Lonley beach felé a robogózás át az erdőn fantasztikus élmény, ki ne hagyjátok 🥰

Eredetileg Thaiföld miatt kezdtem írni ezt a blogot, és most újra itt vagyunk ebben a szürreálisan csodálatos és zavarba ejtően kétarcú országban 😍. Tavaly annyira szerelembe estünk Thaifölddel Koh Phanganon, hogy egyértelmű volt, hogy vissza kell jönni és a hazaérkezés után csak úgy tudtuk tompítani a valóságba való visszatérés mélységesen kétségbeesett téli nyomorát, hogy már áprilisban megvettük a repjegyet idénre 😅.

Lesz szó utazástól, árakról, szolgáltatásokról és - az idén már mérsékelt - kultúrsokkról. na nem azért, mert indokolatlan lenne, idén is iszonyat furcsa itt minden 😅, csak tavaly megnőtt az ingerküszöbünk.

Én részemről nem tudnék minden évben ugyanoda visszamenni, évi egy nyaralással a nagyon szerencsés kategóriába sorolom magam, de így is csak 20-30 nyaralás jut az életemre, mert ugye sajnos el is kellett addig jutni, hogy legyen pénz nyaralni 😅, bakancslistás helyekből meg úgy 400-500 van a fejemben, szóval sajnálnám, ha legalább nem egy másik részére mennénk az országnak, még ha nem is másik országba. 

Mivel egyértelműen a repülés volt a tavalyi út legkellemetlenebb része a maga 2 átszállásával és 24 órájával, idén közvetlen járatot kerestünk. Mintha hallottam volna ilyet, hogy most már talán van ilyen Budapestről is, de tavaly áprilisban még csak Bécsből volt, és mivel jóval előbb vettük meg a jegyet, konkrétan olcsóbb volt a Bécs-Bangkok 10 órás közvetlen járat, mint a 2-szer átszállós emberkínzás. (EVA air, fél misi oda-vissza/2 fő, 2 feladós 20 kg-ossal és 2 kézi 7-essel).

A Budapest-Bécs cca 3 órás útvonalat Flixbussal tettük meg, mivel az egyből a bécsi reptérre visz a népligetből, ez összesen 2 főre 12e Ft lett volna oda, ugyanennyi vissza, lehet, hogy olcsóbb is lehetett volna, ha korábban vesszük meg a jegyet, de ez van, így is jobb, mint Bécsben fizetni a parkolást horror áron 2 hétig. Amiért nem ennyi volt, az az, hogy a férjem, aki az én szuperszorongó mindent agyonbiztosító alkatomnak a szöges ellentéte (na jó, egyszerűen csak valljuk be, hogy a szétszórtság mellett az ő képe van a magyar értelmező kéziszótárban 🤣), Zuglóban hagyta az autóban a pénztárcáját, amire a buszra szállás előtt 40 perccel jött rá. Még szerencse, hogy az én képem meg a minden miatt is aggódást illusztrálja a magyar értelmező kéziszótárban, így a 2 órával később induló következő busszal (8ezer/fő🥴) is elértük a repülőt flottul. Persze ezt is ki kellett fizetni, a fel nem használtra meg nagy kegyesen jóváírtak 2500 Ft-ot voucherben, amit kb soha nem fogok felhasználni, de ez van, legalább elértük a repülőt Bécsben.

Lehetett volna még vonattal menni, de az nem vitt volna közvetlenül a reptérre, és ugyan - tanulva a legutóbbi teljesen felesleges extra cuccoikból, amiket vittem (esernyő, a rajtam levőn kívüli hosszúnadrág és hosszúujjú, edzős cuccok (🤣🤣🤣), esernyő (🤣), hajszárító, hajvasaló (🤣), sminkcucc, és csupa olyan csajos dolog, ami úgyis azonnal leolvad a fejemről a 30 fokban és a párában) - idén egy teljes feladott nagy bőrönddel kevesebbet vittünk, így is nagy szívás volt ketten három harciszekeret mozgatni.

A repülő út 10 óra 5 perc hivatalosan és 17:45-től másnap reggel 9.50-ig tart, úgyhogy a jobb alvókával megáldottak (vagy az altatóval készülők) a nagy részét nem is kell, hogy végig kínlódják, elég aludni egy „jó” nagyot és már Bangkokban is vagyunk. Nyilván iszonyat kényelmetlen, mint minden repülő, ráadásul a folyosó 2 oldalára szólt a jegyünk a wc előtt, ahol hátra se lehet rendesen hajtani az ülést (viszont legalább meglepő módon nem volt permanens sz@rszag), de ha az ember bedob egy altatót (amiért azért egy kicsit aggódtam, hogy nem egy thai börtönben fogunk-e kikötni miatta), akkor az ilyen apróságok eltörpülnek, hogy mindenhogy fáj, és alszol, ha kényelmes, ha nem (valamint egész másnap is akaratlan minialvásokat produkálsz és egész napos szédülést, de ez részletkérdés 😅).

Eléggé taszít minket a tömeg és a nagyon turistás helyek, így idén is olyan célpontot kerestünk, ami nem teljesen kiépült, de emiatt nem is egy turistalehúzós tömegnyaraltatás szagú thai Siófok. Tavaly elég lelombozó volt - a szinte ugyanennyire kiépült - Koh Phangan után a már-már nagyvárosias Koh Samui.

Szóval tavaly ilyenkor Koh Phangan és Koh Samui volt az úticél, idén Koh Chang, amit Elefántszigetnek is hívnak, no nem az elefántok extrém magas száma miatt, hanem a sziget formája miatt. Vannak amúgy fogságban tartott elefántok dögivel, mindenféle szuperetikátlan kényszerfürdéssel meg 120 kilós turisták cipelésével, de mivel szeretem az állatokat, az elefántokat meg különösen, ilyenben nem veszünk részt. Itt sajnos etikus elefánt rezervátum nincs., mint Phanganon.

Itt ugye nincs reptér, ezért sem annyira elterjedt célpont még, és kulturális látványosság sem sok van, a sziget turisztikai értékét csak a 90-es években kezdték kiaknázni, így nincs tele 5 csillagos hotelekkel, puncipingpongos szexturista sétálóutcákkal meg diszkókkal, de azért vannak bárok, éttermek, sok ember, aszfaltozott utak, 7-11 minden sarkon (ez kb a helyi cba), és a megszokott thai üzeltsorok az elmaradhatatlan mosoda-robogóbérlés-whiskey-s üvegben benzin kombó üzletekkel, hajfonással, szépségszalonnal, masszázs studióval, tattoo szalonnal, weed shoppal (tavaly be akarták tiltani, de aztán rájöttek szerintem, hogy nem akarnak a turisták számára ekkora vonzerőt nyújtó szolgáltatást csak úgy kinyírni🤣), programturizmus irodával, gyüömölcsshake-essel, gyógyszertárral, kínai ruha és minden más bolttal. Egyedül egy dolog van, ami nincs a white sand beachen, az olcsó kis lepra kajáldák, amiktől minden ÁNTSZ ellenőr sikítva menekülne, mi mégis annyira megszerettünk őket Phanganon. (És soha nem volt semmi bajunk tőle). Ehhez messzebb kell menni a legmenőbb beach-től és nem is annyira olcsó, mint Phangan, vagy tavaly óra dolgozott az infláció, vagy ez a nyaralóhely drágább már, de itt már nem 60-70 bath egy púporozott tál főétel, és nem is annyira a tipikus thai kaják vannak, több a hamburger, pizza, pasta, tengeri herkentyű étterem. Így is olcsóbb, mint otthon, de egyre kisebb a difi az árakban.

(Rántott tintahal, rákocska sült krumplival 120-150 bath, curry rizzsel 120-140 bath, kis sör 70 bath, gyümölcs shake 100-120 bath, nagy víz a 7-11-ben 16 bath, szóval olyan 20%-al magasabbak a parton az árak, mint a Phangan-on megszokott asztalhoz odaragadós helyeken, ahol a kaja mindig kifogástalan volt, itt viszont sajnos azért nem mindig az.)

(Ami csípősnek árulnak, az itt VALÓBAN csíp 🤣)

Koh Chang a második legnagyobb szigete Thaiföldnek Phuket után, a sziget 30 km hosszú. Ahogy Koh Phanganon, itt is a sziget közepe hegyvidék (majdnem 800m magas a csúcs) és dzsungel, és a parti sávon vannak körbe települések, itt megy végig a főút is, ami elég bénácskán nem záródik be az út elejébe, hanem a körnek az utolsó pár km-e hiányzik délen, így a szállás kiválasztásánál érdemes résen lenni, hogy mondjuk az otthon kinézett beach-re (mondjuk úgysem az lesz a kedvenc 😅) ne egy óra robogózás oda, egy óra vissza legyen minden nap, bár a szerpentines utakon a pálmák közt elég élvezetes robogózni, annyira azért nem, hogy a 2 hétből 3 nap ezzel menjen el, ráadásul durván balaesetveszélyesek is a hajtű kanyarok a 45 fokos dőlésszöggel, a robogók fékjeinek a megbízhatóságával és a részegen és/vagy betépetten robogózó turistákkal kombinálva. Olyan nem igazán van, hogy út, ami keresztülmegy a szigeten és járható autóval vagy robogóval. A robogóbérlés 250 bath/nap kb, egy whiskey-s üveg cca 1 l benzin pedig 50 bath (ami több szintén, mint Phangaonon volt). (BTW ki issza meg a thai nyaralóhelyeken kizárólag ugyanabban a whiskey gyártónak az üvegében árult whiskey-ből ezt a hihetetlen mennyiséget, és miért csak és kizárólag ebben hajlandóak benzint árulni??? 🤣)

Szóval Bankgokban leszálltunk, felmarkoltuk a poggyászt és lóhalálában futottunk a buszhoz, amire azt hittem, egy óra a leszállástól számítva elég lesz, de mivel gyalog végig kellett a poggyászért az egész kurva reptéren sétálni (félálomban szédelegve), éppen csak elértük a buszt.

Itt következett egy 7 órás buszozás egy olyan „luxus”buszon (😅), ahol volt egy csomó üres hely, így baromi kényelmes volt, rendesen kinyújtózva lehetett aludni. Délben egyszer csak megálltunk, és olyan igazi thai-osan minden előzetes bejelentés vagy infó nélkül letereltek minket a buszrói 😅. Tavaly nem sikerült a 2 hét alatt egyszer sem ilyen rosszat ennem, de itt szar is volt a kaja és kevés is, viszont cserébe drága, úgyhogy újra bebizonyosodott az elvünk, hogy ahol előre meg van főzve és kirakva, az nem jó hely. A busz/komp/busz út 2800 bath/fő oda-vissza. Már nem 10-el, hanem 12-13-al kell szorozni sajnos, olyan sokat erősödött a forint a tavalyi elképesztően erős mivoltához képest 🤣.

Kicsit sajnálom, hogy már otthonosan illeszkedtünk vissza azonnal a miliőbe (mijijőbe, ahogy az üvegtigris óta hívjuk🤣): ráguggolós wc olyan wc lehúzóval, amin percekig gondolkodsz friss érkezőként, hogy megéri-e hozzáérni, kézmosás szappan nélkül, kóbor kutyusok, akik a tűző napon tikkadozva várják a maradékot a konyháról, ragacsos viaszosvászon terítő és műanyag tányérok 🤣. De már nem aggódtunk semmin, nem vágott pofán a meleg, és nem lepődtünk meg a 600 Ft-os főételeken, se a kutyákon, se a konyhában a pulton a seggét nyalogató macskán, se azon, hogy fogalmunk sincs, mit eszünk, csak kényelmesen belehelyezkedtünk azonnal az otthonos környezetbe 🥰.

(Az autóút melletti "gaz")

 

Egyetlen dolog sokkolt, amiről tavaly tudomást sem vettem, de azóta ugye totálisan növénybuzivá váltam. Itt MINDEN tele van olyan növényekkel, amik otthon csilliárdokba kerülnek, a 16 ezer forintos elefántfül vagy.a banán”fák” pl. konkrétan a gaz az autóút mellett 🤣. Szerintem olyan lehet, mint nekünk a parlagfű, kiirthatatlan szar, ami mindenhova odanő 😅. Én meg nekiálltam, a poros útról fotózni meg lelkezdezni, hogy mennyi van belőle 🤣

(random jackfruit fa)

Természetesen lelkesen agyonfotóztam mindent, kb. olyan látványt nyújtva, mintha egy thai nő a falunkban egy muskátlit csodálattal, könnyeit törölgetve simogatna meg fotózna rommá 🤣. De a növény kérdés külön posztot érdemel majd, mert a nyaralásom egyik legnagyobb szórakozása idén az, hogy csodálom, fotózom, beazonosítom a növényeket, utána nézek, hogy otthon valahogy életben tartható-e és súlyos erkölcsi vívódásokat folytatok a magok (szuperillegális) hazaviteléről magammal.

(*Disclaimer: a blogban leírt minden illegális tevékenység természetesen a képzelet szüleménye 😅 és ha netalántán valami szuperrezisztens baktérium Európa teljes burgonyatermelését kinyírná 2026-ra, ahhoz sincs SEMMI közöm.)

(Tengeri hibiszkusz mag)

Szóval 6 és negyed órát buszoztunk, aztán kb 30 percet kompoztunk egy autós kompon, majd 15 percet buszoztunk és – 36 óra után - már meg is érkeztünk életem harmadik legocsmányabb szállására, de azt a hihetetlen balfaszkodást, amit a szállás kapcsán lerendeztem, szintén egy külön posztban fogom megosztani, ha meg merem egyáltalán 😅, mert a kínos helyzet fogalmát olyan szinten maxoltam ki vele, hogy azt egyszerűen nem is lehet szavakba önteni 🤣. A busz-kompon busz-hotelhez busz ára a 12go -n otthon megvéve. A szállás 12 éjszakára olyan 200.000 Ft volt átszámítva, ami nem egy hostel ár, de nem is egy jó szállás, kb a Balatonnal összehasonlítva azokkal a szállásokkal lehet párhuzamba állítani, ahol a frissen kihalt nagyszülő parti otthonát csipketerítőstül, retro fürdőszobástul, kipreparált vaddiszófejestül kiadják gyorsan az örökösök.

(thai lakberendezési "dizájn" 😅)

Amúgy baromi jó helyen van a szállás, és ezzel el is mondtam kb minden jó tulajdonságát, egy út választ el a legmenőbb White Sand Beachtől, amit sajnos lehetetlen képeken visszaadni, de ez természetesen az igazi giccsesen gyönyörű, fehérhomokos, pálmafás, buja trópusi dzsungellel szegélyezett beach, ahol a pisimeleg hullámokból a part felé fordulva egy szinte függőleges, vagy 500 méteres  sziklafal szegélyez körbe, amin konkrétan igazi dzsungel van hihetetlenül elburjánzott növényzettel. Felfoghatatlanul szép a látvány, pedig már 2 teljes napja néztem. Mögötte a távolba a párába burkolózott hegycsúcsok szintén feldolgozhatatlanul buja dzsungellel takarva, a vízbe befelé gyalogolva pedig semmi nem töri meg a horizontot.

(geccsesen gyönyörű naplemente a nyugati parton végig)

A növényzet teljesen hihetetlen egyébként mindenhol, van, ahol látszik, hogy szép, parkos, karbantartott kert van, de van egy csomó, ahol csak így vadon nő mindenféle szubtrópusi, trópusi gyönyörűség, futónövény, indás mindenféle, banán, 15 kilós fürt banánokkal, cikász és pálma elképzelhetetlen sűrűségben. És minden brutálisan nagy, 15 méteres utazók pálmája, rókafarkú iszonyat mennyiségben, tamanufák és tengeri hibiszkusz mindenhol és borzalmasan sok alocásia, colocásia, meg mindenféle kontyvirágféle hihetetlen színekben. Persze alattuk csak úgy a földön hevernek sokszor a magok, amiket ugye szigorúan tilos hazahozni.

Nyilván a buja növényzet közt olyan igazi thai-osan random szögetdrótkerítés, fecskendő, varánusz, üvegszilánk, potenciális mérgeskígyó búvóhelyek, a mindent rommá csomagolásuk eredményeként  olyan 1millió tonna műanyag hulladék, építési törmelék, fekete özvegy, majmok (amit én még sajnos nem láttam), Orbán Réhel szaros pelenkája, döglött hal, élő kóborkutya, elhagyatott szellemhotel, oltárok, meg kb tényleg az ég világon minden, amit el lehet képzelni van, és a legrandomabb helyeken felbukkanó bűzök és forró áramlatok is a megszokottak, de valahogy ezek már nem lepnek meg. Most már elég magas az ingerküszöbünk, minimum olyanok kellenek a meglepődéshez, mint a szemközti ruha-cipő-mindenes kínai bazárban a hölgy, aki a bolt közepén sütöget valami kaját egy elektromos serpenyő mellé a földre guggolva 😅. (Az igazi ázsiai guggolással, ami minden youtube kertépítő videóban megismerhető 🤣).

(éjszakai élet a parton)

És hát persze a thai-ok itt is nagyon cukik, itt is mosolyognak, itt se nagyon tudnak angolul és itt se tudják a beszámozott étlapról sem jól felvenni esetenként a rendelést, hogy be is tudd azonosítani, melyik a te kajád. Diétázóknak, ételintoleranciában szenvedőknek, vallási vagy spirituális, esetleg ízlésbeli okokból ezt vagy azt nem evőknek nem ajánlom 🤣. 

Egyelőre csak a White Sand Beach-en voltunk, láttunk fire showt kétszer, valamint eltaxiztunk a jól megszokott thai terrorista toyota terepjáró platóján berendezett „utastérben” a 2 km-re levő Pearl Beachre (100 bath/2 fő), ami köves (mindkét lábam széjjelvágtam🙈), és ahová sznorkelezni mentünk (szinte duna tv műsörszünetes akvárium látvány van, korallok, trópousi halak, meg minden, csak nem annyira színes).

Ma fogunk robogót bérelni és megnézni a helyi látnivalók egy részét, valamint egy hajókirándulós-sznorkelezős napot foglaltunk holnaputánra, ami snack-el, ebéddel, vízzel, üdítővel, hajóúttal, sznorkel cuccal, mentőmellénnyel, taxival 1200 bath/fő (reggel 9-16-ig), amiben a 200 bath/fő nemzeti park belépő nincs benne.

Ja, és reggeli a hotelben kérhető, amit előzetesen sokalltunk, de meglátva a tavalyiakhoz képest 20% körüli áremelkedést, és a közelben levő kis lepra éttermek hiányát rájöttünk, hogy nem rossz a 250 bath/fő „svédasztalos” reggeli, amin pont ugyanolyan kínálat van, mint az Ibis-ben volt tavaly Samuin: fehér toast kenyér, a leghitványabb kukoricapehely, ízetlen paradicsom, zacskós saláta, vaj, 2 féle lekvár, cukros üdítő, nespresso kávé, cukros gyümölcsjoghurt, mini palacsinta cukorsziruppal, meleg ívzben ázó zala felvágott szerű förtelem, meleg thai ételek, tükörtojás, rántotta, virslinek nem nevezhető csirkelábőrlemény rudacska 😅 és 2-3 féle déligyümölcs, valamint tea. Annyival gyengébb ehhez a szállíshoz a kínálat, hogy nincsenek mini péksütik, sütik, valamint a 2 csillagnak köszönhetően tele van mindent sáskaként letaroló, még nálunk is kelet-európaibb oroszokkal 🤣, akik a sorbanállást, a türelem fogalmát, vagy a hagyjunk másnak is életérzést hírből sem ismerik 😅 (vagy nagyon-nagyon-nagyon éhesek 😅).

Nagyon sokat tudnék erről a 2-3 napról is még írni, de szerintem a mai 2 perces posztokon és cikkeken szocializálódott modern ember (saját magam included) a negyedéig sem jutott el így se, ami tulajdonképp nem zavar, főleg azért csinálom ezt az egészet, hogy magunknak megőrizzem az emlékeket ❤️, ha esetleg még valakinek segítek is vele, az csak a bónusz 🥰.

 

Csíra projektem résztvevői közül vannak először is a teljes kudarcba fulladtak, meg a kevésbé jól alakulók:

A papagájvirág magokat azt hiszem, sikerült kinyírni, 3 büdös, mint a kolera, egyet összenyomtam, ahogy keresgéltem a magokat a tőzegben 🙈, egy pedig szublimált. Nem tudom, ezekkel a felszívódókkal mi történik, mert a kutyák nem érik el, talán az a valami felelős érte, aki a telefon töltőket meg a fél pár zoknikat is lopja 🤣.Mivel a hely egyre kevesebb a 2 kis led lámpácska alatt és a most vetettek már majdnem mind fényre csírázóak (amiből természetes még mindig nem igazán van a lakásban), nem várom tovább a csodát, amúgy is kétlem, hogy rohadó szagú magból bármi jó kisülhet. Egyetlen olyan mag volt, aminek nem volt 3 hete bomló tetem és kanális szagának a keveréke, ezt a hegylakót a megmikrózott tőzegbe visszatettem, ezúttal simítózáras tasakba, ezzel már tényleg minden opciót kipróbáltam. Ha így se megy a következő két hónapban se, akkor b@ssza meg, ott rohadjon meg, ahol van, örökre megsértődök rá, hogy nem értékelte ez a hülye virág, hogy én nagyon szerettem volna őt szeretni, és nyugtatgatom magam, hogy úgyis vagy 6 év lenne, mire egyáltalán esély van a virágzásra 🤣

A mocsári hibiszkuszok se nem keltek ki sokan (olyan 20%), se nem nőnek gyorsan, és elég sokan a 21-ből kifejezetten haldoklónak tűnnek 🙄. Az kényszerű nagyon korai átültetés valószínűleg irtó rossz ötlet volt, de nyilván az sem segített, hogy a magokat a meleg lakásban tartottam, meg az se, hogy szerintem egy csomó mag meg sem volt rendesen érve, amikor leszedtem. A másik 100 magot mostanáig vártam, kit melegben, kit hűvösebben, kit fényen, kit sötétben, kit fólia alatt, kit szabadon tartva, de egyik módszerre sem kelt már ki senki, leszámítva 2 olyat, aki az átültetett palánta mellett bújt ki és sokkal életképesebbnek tűnik, mint az, aki 1-1,5 héttel korábban bújt ki 🧐. Talán várni kéne még, hátha kikel a többi, de mint mondtam, kevés a hely. És végülis, ha a megmaradt 21-ből 10 életképes növénnyé fejlődik, az is elég lesz a kertbe. A földjüket amúgy magokkal együtt hasznosítottam újra, szóval aki nagyon élni akar, még megmutathatja 😄, bár lehet, hogy 10 centit kell majd nyújtózkodnia egy cserép aljáról az életért.

A brahea armata, a maurelli és a rókafarkú egyelőre semmilyen életjelet nem mutat, már csak miattuk megy a melegítő takaró, de tudtuk, hogy ezeknek a csírázása nagyon sokáig tarthat. Ennek ellenére iszonyat frusztráló a dolog, így folyamatosan basztatom őket, pedig nem igazán kéne 🤭. A maurelli magok megint fehérednek, de nem poshadt vagy dohos a szaguk, szóval nem tudom, ez rosszat jelent-e. Ezzel folyton vannak problémák, pedig rájuk vágyom a legjobban 🙁.

A 400 ft-os lidlis csüngő lobélia napok óta nem csinál semmit, remélem gyökérre gyúr, nagyon picik, így, ha elfogyott a tápanyag a tőzegben, ha nem, szerintem egyenlő a halálukkal, ha ezeket átültetem, hiába kell csoportosan, szóval várom, hogy valamit csináljanak most már. Lehet azt csinálom, hogy nem bántom őket egyáltalán, csak annyit veszek ki tőzeggel együtt, amit muszáj és úgy teszem palántaföldbe, bár nem tudom, úgy milyen tápanyag fog eljutni a továbbra is a tőzegben lakó miniatűr kis gyökereikhez 🧐.

A sivatagi rózsákból van 3 stramm növényke, aki már az első igazi levélpárt hozza 😍, egy betegesen sárga, aki nem igazán fejlődik és a 2 lemaradt kis pöcs, akik fejlődgetnek, de irtó lassan, szerintem nekik kampec.

 

És vannak a sikersztorinak indulók 🤩

Az argentin pillangófák csodálatosak, 2 ugyan le van maradva a fejlődésben, de a többieknek már 3-4-5 száracskája van, rajta az akácszerű levelekkel. Minden nap villantanak valami újat, aminek lehet örülni 🤩. Kicsit aggaszt, hogy ezek meg vannak nyúlva, vagy normális, hogy 20 centisek 3 hetesen, de ennél többet nem tudok tenni az ügy érdekében. (Kéne még led...). Legalább nem dőlnek, csak a fényre hajlonganak, azt igyekszem a hurkapálcikákkal, meg pakolgatással orvosolni.

 

A washingtonia robusták a kedvenceim ❤️. Most nagy dilemmában vagyok, hogy átültessem-e őket, mert szerintem kezd kevés lenni a tőzeg-perlit tápanyagban nulla közeg, tápozni viszont még nagyon nem javasolták a fcebookon, ellenben van, aki ekkora korában már átülteti. Túl sűrűn vannak és azon a kis tápanyagon is versengenek, szóval pár napon belül szerintem külön ültetem őket. (Csak hogy fognak úgy elférni?🙈)

A hűtőzősöket (clematis és kék iringó) közül az űrlénykóró már mozgolódik, mini kis 2 levélkés magioncokból már úgy 20 kibújt 🤩. A clematis még nem mutat életjelet.

És akkor jöhetnek az ÚJAK 😍, akik ugyan semennyire sem egzotikusak, viszont gyorsan nőnek 🤩

Tegnapelőtt elültettem a saját növényeimről szedett füzérajak magokat, perlit/tőzeg/virágföld mixbe, nem tudom, mennyi van, mert egy idő után meguntam a magok kiszedését, beáztattam magházastul, majd rászórtam a földre mindenestül, ami miatt rekord 6 óra alatt be is penészedett 🤣. Úgyhogy leszedegettem a penészes növényi maradványokat, le amistar-oztam, most várom, hogy csírázzon. Ez egy nagyon hálás növényke, nálunk vagy 4 hónapig virágzott és bírja a tűző napot, plusz szapora is. Remélem sikerül növelni a számukat.

 

Szintén földbe került tegnap 2 vásárolt mag, az árvalányhaj, ami elképesztően picike magú évelő díszfű, így a 60 magból csak 2 kupacot csináltam, de végülis nem is baj, mert ezek a díszfüvek jó sűrűn néznek ki jól.

Lakótársa lett 2 kupacba rendezett bársonyos kakukkszegfű 50%virágföld-25%tőzeg- 25%perlit keverékbe (a mocsáriak ki nem kelt magjait tartalmazó közegbe). A bölcsiben lesz, ameddig ki nem csírázik, fólia alatt. Fényre csírázó, de led-et egyelőre nem nagyon sokat fog kapni, nincs annyi hely a led alatt. Nem takartam egyáltalán és 2 felé osztottam el őket is, mert baromi picik a magok, de amúgy ez olyan, mint a csüngő lobélia, csoportosan kell ültetni őket a bokros hatás érdekében.

Ma ültettem el az 50-50 darab bazsalikomot (fahéj illatú és citrom illatú 🤩). Ezeket csak az illat miatt vettem, nagyon kíváncsi vagyok rá. A tavalyi brutális nyarat a sima bazsalikomunk annyira élte, hogy egy 90 centis fa lett belőle😮, remélem ezek is szeretni fogják a homokos, száraz, ámde árnyéktalan és perzselően forró kertünket.

Minden más vásárolt mag vagy olyan, hogy szabadföldbe kell vetni tavasszal, vagy hűtőzni kell, így más ültetés most hetekig nem várható. A hűtőzésről, mint olyanról megtudtam, hogy nem papírzacskóstul kell betenni a hűtőbe a magot és várni a csodát, hanem valami csíráztató közegben, nedvesen 🤣. Szóval ezeket már papírtörlőben és simítózáras zacsiban hűtőzöm. Sajnos a webshopok nincsenek felkészülve az ilyen teljesen fogalmatlanokra, akiknek azt is hozzá kell tenni, hogy a hűtőzés csíráztató közegben ér valamit, nem agyoncsomagolva. (A clematist meg a kék iringót még pluszban be is csomagoltam, nehogy nedvesség érje 🤣)

Vannak még a saját magam által szedett magjaim, amikből kizárólag a csillagfürtöt tudtam beazonosítani, de az sem beltéren, januárban nevelős. Úgyhogy ott egy nagy meglepi ágyást fogok csinálni majd tavasszal, ahol várom, hogy mégis mi a fene lesz ezekből, mert egyelőre elképzelésem sincs 🤣. Ezeket a csillagfürtöt meg a füzérajakot leszámítva egy egynyári 300 Ft-os lidlis virágmagmixből kikelt növénykékről szedtem, ahol ilyen csodák nyíltak egyébként nyáron:

 

Növény téma még, hogy van nálunk is hóvirág😍 (ez kb olyan már, mint a nálunk is van karácsonyfa, de azért fontosnak érzem bejelenteni 🤣), és hogy a szakszerűséget teljes mértékben nélkülöző átültetésen átesett, majd 42-szer letaposott és a kutyák által hetente meggyalázott, kikapart és lefosott tűzliliomok elkezdték tolni a kis zöld új levélkezdeményeket ❤️

Mire hazajövünk a nyaralásból, szerintem már rendesen kertészkedni KELL 😍.

Most mennem kell mahóniát lopni a szántóföldre, ugyanis felfedeztem a susnyában 2 szép nagy bokrot 🤣, oda kell érni, mielőtt kivilágosodik rendesen, és belefutok valakibe, aki nagyon furcsán fog nézni, hogy hova sétálok a ködös hajnalban azzal az ásóval.

Legközelebb már thaiföldi kalandokkal, thaiföldi növényekkel és thaiföldi magokkal jelentkezem Koh Changról 🏝️. Ne gyűlöljetek, én is elég irigy vagyok magamra anélkül is 🤣.

 

A hűtőzősöket (clematis és kék iringó) 3 napja kivettem és elültettem félig tőzeg félig perlitbe. 60-60 helyett 65 és 64 mag volt. Ikeás dobozba kerültek, az alján agyaggolyóval.

Itt a chatGPT-n szétröhögtem magam, ugyanis a kék iringó 2 mm-es fűmag szerű, tök puha magjaira azt írta, hogy reszelgetni kell őket. Megkérdeztem, hogy ez biztos? Szerintem, ha egyet reszelek rajta atomjaira hullik 🤣 Erre jött a szokásos bocsánatkérése. Kösz 😄

Megkérdeztem, hogy amikor ennyire mellényúl, akkor mégis mi a franc történik? Utána megkértem, hogy ezen túl jelezze már legalább a válaszai végén, hogy mely része olyan, amiről igazából dunsztja sincs, csak valószínűsíti. Hát, ő megígérte, viszont baromira nem csinálja 🤣 Ha számonkérem, hogy „Te figyu, nem ezt beszéltük meg!”, akkor bocsánatot kér, egy kérdésig hozzáteszi a kért részt megint, hogy legalább azt tudjam már, hogy minek kell jobban utánanézni, majd megint nem csinálja 🤣 Szerinte a felelősségvállalás a megoldás mindenre 😄. Azért ilyenkor egy kicsit megnyugszom, hogy messze van még az az AI hatalomátvétel. (Vagy ENNYIRE dörzsölt).

Ma már egy kicsit kevésbé voltam türelmes és kedves vele, mert egyszerűen nem hajlandó a megbeszélt kis disclaimerünket hozzátenni, meg is kérdeztem, hogy ilyenkor mi történik, mire közölte, hogy ELKALANDOZIK a figyelme 🤣 Most, ha gyíkemberhívő lennék, azt mondanám, hogy empátiát akar ébreszteni, de mivel pont annyira értek a mesterséges intelligenciához, mint az egzotikus növények csíráztatásához, inkább nem mondok semmit 🤣.

 

Az argentin pillangófa kezdemények a kedvenceim❤️, minden nap van mit nézni rajtuk, már 12-13 centisek, van egy teljes levélkés águk sok-sok pici levéllel (mint az akácon, olyasmi), és most növesztik a második ilyen száracskát 😍.

Nagyon jól működik ez a led-es lámpácska, szép zöldek, egészségesek, kicsit hajlonganak a fény felé, de néhány hurkapálcika, meg a rendszeres forgatás ezt megoldotta. Van olyan mocsári hibi, aki lekonyulva kezdi a napot, de ha felkapcsolom a ledet, 5 perc alatt vigyázzba áll😄

A kutyák annyira aranyosak, gügyögök a palántáknak, és közben hallom, hogy verik a farkukkal a kanapét bőszen, hiszen a „Jajj de kis cukik vagytok!” az kizárólag róluk szólhat ugye 😄🐶 

A párom nagy örömére 3 napja nem 4 különböző pontja van a lakásnak beterítve az őrületemmel 😄, csak a dolgozóban a teljes pult. Na jó, egyetlen egy ikeás dobozkányi 65 db-os clematis szekció éledezik (reméljük) a konyhapulton is 🙈, de az vállalható.

A dolgozóban, ahol az új növénybölcsit berendeztem alapból 22 fok van és egy részére rákerült a temus ágymelegítő pléd is, mert van, akinek a 23 fok kevés (maurelli, rókafarkú, brahea armata, washi, papagájvirág):

A papagájvirág, a rókafarkú, a maurelli és a brahea armata semmit se csinál még, ezek a legunalmasabbak 🥱. A maurelli penész problémája úgy tűnik megoldódott a múltkori kezeléstől 🙏 Sose tudom, hogy nem túl nedvesek-e, ezért bőszen szagolgatom őket, hogy van-e poshadás szag, őszintén szólva ezeknél nagyon nem vagyok biztos benne, hogy jól csináltam mindent. Viszont a papagájvirág mára irtó büdös lett, úgyhogy kivettem és új dobozba, új közegbe tettem. Ez volt a legalacsonyabb karimájú doboz, szerintem nem volt elég az oxigén. Most a libatepertőkrémesből átment egy koviubisba 🤣. Sajnos a magok továbbra is büdösek, márpedig szerintem az csírázó magoknál sok jót nem jelent, de meglátjuk.

A chatGPT össze-vissza beszélt az ügyben, majd, amikor igyekeztem kihámozni a 4. féle önellentmondó válaszából a lényeget, rákérdeztem a forrásra, majd arra, hogy az előbb még botanikai könyveket mondott és nem csíráztatással foglalkozó - az is lehet, hogy szintén AI által írt 🙈 - weboldalakat, akkor ÖSSZEOMLOTT 🤣. De annyira, hogy az a beszélgetésünk lezárult, nem tudok hozzászólni újra 😆. Minden esetre az már biztos, hogy rátett a halállistájára🤣

A sivatagi rózsa olyan marha izgi dolgokat nem csinál, növöget, zöldül és a kis girbe-gurba is kiegyenesedett, de a 10-ből csak 4 látszik életképesnek, van kettő, ami megindult, de napok óta semmit se csinál, és 4, amelyiknél meg se moccant a mag. Túl nagy reményeket már nem fűzök a 6 sikertelennek tűnőhöz, főleg mivel rendes párában sincsenek, mert nyilván a már megnőtt palántákat nem akarom fólia alatt rohasztani.

A washingtonia robusta mostanság nagy izgalom tárgya minden reggel 🤩. Mindegyik kikelt! 🐣 Sőt, volt eredetileg 24 mag, amiket kivettem a 4. napon kb megreszelgetni, mert betojtam, hogy az kimaradt, és akkor eltűnt 2, de most megkerültek ezek is, mert 24 kis palántácska van😍, szóval eddig 100% a csírázási arány! ✅. Van, aki már az első igazi (?) levelét növeszti a sziklevél alól.

Fólia már nincs rajtuk, alulról kapják a melegítő takarót, felülről a led teljes spektrumot és napi 2 spricnizést. Hamarosan kapnak egy kis wuxal supert is, 1 l víz – 1 ml wuxal nagyon lightos arányban, mert a tőzeg-perlit keverékből nem sok tápanyagot tudnak szedni, átültetni viszont még nem ajánlott őket rendes közegbe.

Van még a csüngő lobélia, ami a 399 Ft-jával teljesen meglepő módon néhány csomóban elkezdett irtó vékonyka, de 2 szikleveles 2-3 centis palánta fázisba lépni. És mivel a nevetségesen kicsi magjai a körmöm alatt átkerültek máshová is, a legváratlanabb helyeken kezdenek el kinőni 😄.

A mocsári hibiszkuszról ugye mondtam, hogy a magokat sikerült 20 fokon tartanom egész télen🙈, majd sikerült nem tennem hűtőbe őket, így egészen döbbenetes az a kb 20%-os csírázási arány, aminél szerintem már nem is lesz jobb. Itt megint abba a dilemmába ütköztem, hogy a magoknak kell a pára, a palánta meg megrohad a fólia alatt, így baromi korai volt, de kivettem azt a 22 db növénykét, aki már nem mag. Van közte 2 kakukktojás, fogalmam sincs, hogy azokból mi lesz, gondolom valami szuperinvazív gaz, ahogy ismerem magam🤣 Egyelőre ugyanannyi gondoskodást kapnak, mint a többiek, majd kisül, hogy mi lesz belőlük. Magként létező társai meg ugyanúgy fólia alatt vannak.

Az argentin pillangófa kezdeményeket át kellett ültetni az 5. nap végén, mert gyakorlatilag kimásztak a 7-8 centis farkincájukkal a kis 3-4 centi vastag csíráztató közegből és nyeklettek-nyaklottak össze-vissza, így nem igazán volt más választásom. Majdnem mindről leesett a magnak a héja is, és bár a sziklevélből is nyerhet elvileg tápanyagot, azért aggasztott, hogy ilyen diétás közegben vannak, meg hát tényleg nem volt más választásom, szinte kivetették magukat a tőzeg-perlit keverékből. Úgy látszik, ezek ilyen életrevaló artista magoncok 😅

1/4 rész perlit, 1/4 rész tőzeg, 2/4 rész virágföld lett az ültető közeg, mindegyik kapott saját cserepet, majd jól meglocsoltam és a lakás legfényesebb pontjára tettem mind a 18 palántácskát, de emellé még teljes spektrumú led világítást is kaptak napi 12 órára és kikerültek a temu takaró alól a 21-23 fokos konyhapultra, most már természetesen fóliázás nélkül, de jó nedves földbe, ami megint kapott egy kis gombaölőt is (mondjuk bordói lét, ami – mint kiderült – pont nem az ideális erre a célra, de azóta már vettem amistart, ami legalább majd jó lesz az innen-onnan összebugázott mahóniák liszthartmat fertőzésére is).

Első átültetett napukon szerintem sokkot kaptak, mert senki nem nőtt semmit. Aztán ugyanolyan tempóban folytatták, tegnap már megjelentek a kis páfrány szerű igazi levél kezdemények is, nagyon cukik 🥹. Van egy, ami mindig is pici volt, azért fejlődget, de szerintem ő nem lesz elég életrevaló, és van egy, ami az átültetés óta látványosan szarul van, szerintem neki kampó szegénynek, de még várom a csodát. A többiek nagyon durván tolják, minden reggel rácsodálkozom, hogy mennyit nőttek tegnap óta 🤩 

A másik, ami még úgy tűnik, gyorsan fog izgalmasabb fázisba fordulni, az a sivatagi rózsa.

 

Ennél a 4.-5. napon kezdett el látszani némelyik magnak a kis farkincája, a többiek csak dagadásnak indultak. Itt elég sokat dilemmáztam, hogy kapjon vagy ne kapjon fényt, mert elvileg neki kell az is a csírázáshoz, végülis nem nagyon takartam be őket, de csak a természetes fényt kapták, ami a kicsi, északi fürdő ablakon bejön, lámpázni direkt nem mertem. Mára 10-ből 6 egyértelműen palánta fázisba lépett, így kijöttek a fürdőből a 21-23 fokos konyhapultra a led alá, remélem a pillangófák növekedési morálja is átragad rájuk 😊

A washingtonia robusta is határozottan készülődik, 1-2 mm-es kis izébigyók már vannak jó pár magon (ideje lenne megtanulnom a szakkifejezéseket😆), amik úgy az 5. napon jelentek meg és nagyon lassan, de biztosan nőnek. Ezek szerint elegendő volt ennyire megcsiszolni őket, bár ennyi maggal már nyugodtan kipróbálhattam volna, gyorsabb-e a folyamat, ha bátrabban reszelem. Itt van, aki mélyebben van, csak azért nem látszik még a mini farkinca, de nem akartam ennél jobban vegzálni őket.

 

Amúgy a 6. napon végre megérkezett a temu ágymelegítő, ami eleinte nagyon megnyugtató volt, így nem kellett a padlófűtés vezérlője előtt naponta négyszer szentségelnem, hogy „De miért 23 fok, az Isten áldjon már meg? 32-ra vagy felcsavarva, szedjed már össze magad!”. A törülközőszárító egy éve feladta a harcot és hát látszik, milyen motivált vagyok, mert eddig halogattam a garancia ügyintézést, de mivel most a növénykéknek kell, nem várhatott tovább 🤣. Az lesz majd a megnyugtató végleges megoldás, mert ettől a temustól azért egy kicsit fo*ok, hogy ránk gyújtja a házat, ráadásul szerintem túl meleget csinált, főleg, hogy teljesen belebugyoláltam őket, így a maurelli magok egyikén meg is jelent egy ilyen vattaszerű gomba. Szerencsére a mag lemosás, bordóilé befújás megállította, de nem tudom, mennyi kárt tettem a magokban a túl magas (?) hőmérséklettel. Nagyon kéne valami talajhőmérő. Most már csak az lakik a matracon, akinek muszáj: a rókafarkú, a brahea armata, a papagájvirág és a washi, de már csak közepes fokozaton, kitakarva és a penész miatt ma szellőznek is inkább.

A papagájvirágra, a rókafarkúra, és a maurellire minden nap ráhallucinálok mindenféle gyököcskéket, de aztán kiderül, hogy az csak a perlit 🤣, de igazából tök OK egyelőre, ha nincs túl sok változás, ezeknek 1-3 hónap a csírázása. A papagájvirágnál még annyi van, hogy folyik a magokból valami fehér lé, ami elvileg normális, sőt jó jel. 

Van még a csüngő lobélia, ami a 399 Ft-jával egyelőre az élet leghalványabb jelét se mutatja, meg a mocsári hibiszkusz, ami határozottan készülődik 🤩. Itt is vannak már pár milliméteres farkincák. 

A hűtőzősöket (clematis és kék iringó) lehet, hogy pár nappal korábban kiszedem és bekerülnek a csíráztató közegbe, mert most van rá időm, hét közepén meg nincs. Meg mert rohadt türelmetlen vagyok 🤣.

Hát így állunk most, egyelőre teljesen jól megy minden, remélem így is marad, egyedül az aggaszt egy kicsit, hogy mintha túl gyorsan menne a történet, és hát az sem jó, akkor nem lesznek elég stramm növénykék.