Dolgok, amiktől kár volt félni

Én egy eléggé túlaggódós ember vagyok, így mindent elolvastam a külképviselet oldalán, a fórumokban, amit csak találtam szabályokról, elővigyázatossági óvintézkedésekről, és hát elég sok dologról kiderült, hogy túlzás, riogatás, vagy még nálam is szorongóbb valaki tanácsa. Persze senkit nem akarok törvénytelenségre, vagy akár veszélyesen is végződhető dolgokra agitálni, de tény, hogy a legtöbb félelmünk azonnal szertefoszlott, amikor megérkeztünk. Összeszedtem pár túlzásnak bizonyult intelmet.

Ez most inkább egy ilyen közszolgálati poszt lesz, talán valakit megkímélek vele egy csomó felesleges aggódástól, de lesznek benne azért elmaradhatatlan balfaszkodásaink is 😃

Disclaimer: ha valaki netalántán egy thai börtönben találná magát a lenti poszt miatt, vagy vérhassal egy kórházban, én előre szólok: nem vállalok felelősséget 🤣

1. A gyógyszerekről igazolást kell vinni, még a recept nélküliekről is, bár azt jobb nem is vinni, majd vesztek kinn.

Nekünk vannak receptre felírt gyógyszereink, plusz nem akartam azzal tölteni az időt az álmaim nyaralásán, hogy patikákban activityzem el, hogy megy a hasam, szóval vittem otthonról pár gyógyszert. Betartottam a tanácsot és elmentem a háziorvoshoz, aki több dolog miatt sem rejtette véka alá irántam tanúsított ellenszenvét. Egyrészt miért hozzá megyek és miért mond ilyen hülyeségeket a külképviselet, hogy ezt neki kell ilyen túlterhelten megírnia, és arról ne is álmodjak, hogy angolul írja meg, vagy azt a formanyomtatványt tölti ki, amit én vittem, mert arra neki nincs ideje. Másrészt megkérdezte, hogy hová megyek és mennyi időre és akkor már végképp szikrákat szórt a szeme 😆. Szóval adott csak a receprtesekről egy magyar sajtpapírt, na gondoltam, ennek a thai vámos biztosan örülni fog, emiatt elmentem még a szakorvoshoz is, aki már legalább angolul adta, de egy egy soros szöveg volt, ugyanezt eljátszottuk a párom igazolásaival is, úgyhogy egy bő nap elment rá.

Ehhez képest a kutyát nem érdekelte, hogy mi van a feladott vagy a kézi poggyászomban, ami gyógyszernek tűnik, pedig pánikbetegségre való gyógyszer is volt közte, ami ugye pszichotróp szer, kár volt olyanokat vizionálni, hogy a gagyi igazolásommal egy thai börtönben fogok életem végéig rohadni, hacsak ki nem végeznek a szelektív szerotoninvisszavétel gátlóm vagy a hajnövesztő vitaminom miatt 😅

Minden esetre, ha legközelebb megyek (tuti, hogy megyek még🥰), nem fogok egy napot elbaszni erre.

2. A dohányzás közterületen tilos, az e-cigit, Ikost bevinni is szigorúan tilos az országba, horror pénzbírság, de akár börtönbüntetés is járhat érte.

Mi az e-cigi miatt nagyon aggódtunk, mert mindenhol azt írják, hogy szigorúan tilos Thaiföldön, kb a heroinnal esik egy megítélés alá, ha elkapnak, súlyos pénzbírság, börtön is várhat rád, de ez teljesen alaptalannak bizonyult (Koh Samuin és Koh Phanganon legalábbis mindenképp). Egyrészt baromság, hogy nem cigiznek közterületen, kb mindenhol rágyújtanak a thai-ok és a turisták is, másrészt e-cigiznek is elég sokan, harmadrészt folyamatosan füveznek a turisták (lehet, hogy a thai-ok is, nem tudtam mindig, honnan jön állandóan a brutális fűszag 🤣 ). Annyira figyeltünk, hogy ne a királyi család képe alatt, meg nem buddhista templom előtt történjen a törvénysértés.

A fórumok szerint a strandon is szigorúan tilos a dohányzás, ez is baromság, legalábbis Koh Phanganon és Koh Samuin senkit nem érdekelt. Az éttermekben is lehet bagózni, e-cigizni, füveznek is sokan.

A külképviseletnek írtam e-mailt az indulás előtt, hogy látom a hivatalos állásfoglalást, de tényleg olyan komolyan kell ezt venni? Azt írták vissza, hogy elvileg szigorúan tilos, gyakorlatilag csak pár esetről hallottak más nációk tagjairól, szóval ne parázzuk túl.

Ennek megfelelően a kézipoggyászba tettük, likvidet meg félig ide, félig a feladósba, magában csak nem mondják meg, mi ez a listerine-szerű, kék, mentolos illatú folyadék 😅

Először ugye Ferihegyen volt a biztonsági ellenőrzés, ott nyilván senki le se szarta, itthon nem tilos, Frankfurtban se, Abu Dhabiban se, legközelebb ott kell csak aggódni miatta. Abu Dhabiban is tökéletesen leszarták, ahogyan a gyógyszereinket is, amiről senki nem kért semmilyen igazolást, tök felesleges volt. Bangkokban kifelé meg nincs semmilyen ellenőrzés. Röhögtünk is, hogy minek van ennyi hülye szabályuk (pl. élelmiszert nem lehet behozni, Buddha szobrot nem lehet kivinni), ha úgyse csekkolja senki 😆. Volt később egy belföldi járatunk is, február 21.-én Bangkokból Koh Phanganra, ott se érdekelte a kutyát se a kézipoggyászban az e-cigi, pedig ott ugye volt befelé utasbiztonsági ellenőrzés és a célpont is Thaiföldön volt. Hazafelé se volt sehol semmi gond vele, pedig oda is 4 utasbiztonsági ellenőrzésen kellett átesni.

Ja és mindkét szigeten árultak utcai árusok elf bart a rejtőzködés semmilyen jelét nem mutatva. Ami nagyon vicces volt, hogy mikor megmutattuk, hogy van már e-cigink, mindig nagyon megörültek neki, hogy mekkora 😅

3. Oltások

Először úgy voltam vele, hogy mi aztán minden ellen beoltatjuk magunkat, de aztán rájöttem, hogy az mennyi oltást, mekkora kiadást, és hány héttel ezelőtt meg (nem) kezdett rákészülést jelentett volna és letettem erről.

Oltás Thaiföldre nincs kötelező, ajánlott van jó sok, de irtó drága mindent beadatni és itt a thai öbölben nem is igazán kell semmi ezek közül. A malária is inkább északon para, ott se nagyon, a környező országokban gond, így a határ mentén nagyobb a veszély, de azért itt is van szúnyog és hiába kenegettük magunkat, így is csípnek, pedig a helyi, mérgező cuccal kenjük magunkat, ami az EU-ban állítólag tilos hatóanyagú is, mégis lett egy-egy csípés. Erről még nem tudok nyilatkozni, hogy elkaptuk-e, mert több hét a lappangási idő, de kétlem, hogy kifogtuk volna azt a 0,5% maláriás szúnyogot.

4. Útlevél letétbe, jogsi, köbcentik

Mindenhol óvva intettek attól, hogy a turista odaadja az útlevelet a robogó bérlésnél. Hát, ha nem adod oda, akkor good luck, Koh Phanganon legalábbis mindenhol azt kérték depositnak, így el is engedtük az ezen való aggódást és onnantól a párom útlevelének a fénymásolata volt a tárcájában, ha igazolni kellene magát (természetesen nem kellett😆). Máshol sehol nem akarták elkérni, csak a becsekkoláskor lefénymásolták szállásokon.

Koh Samuin már volt olyan robogós hely, ahol 3000 bath is lehetett a deposit, de inkább az útlevelet adtuk.

Bangkokban meg nem béreltünk robogót, szeretünk élni 😅.

A másik a köbcenti és jogsi kérdés, mert ugye az itthoni autós jogsival nem vezethetnél kint 125 cc robogót, annál kisebb viszont nem nagyon van, nem is tudna felmenni ezen a sok hegyi úton egy 50 cc-s motor két fővel. A jó hír, hogy sehol nem kérték a szintén fél napos időtöltéssel megszerzett nemzetközi jogsit (bármelyik kormányablakban intézhető, vinni kell igazolványképet és a magyar jogsit, azt hiszem 2000 Ft volt a díja), a rossz, hogyha baleset ér és nem volt olyan jogsid, ami arra az adott méretű motorra van, a biztosító elvileg nem fizet, ami szerintem nonszensz, mert rajtuk kívül a kutya le se szarja, hogy van-e jogsid, vagy mire van, nem egyszer láttunk 7-8 éves gyerekeket hármasával ülni robogókon és ahogy már írtam, a bukósisak mániánkkal is eléggé egyedülállók voltunk 😀

Robogó nélkül Koh Phanganon és Koh Samuin is meg vagy teljesen lőve, gyalog nagyok a távolságok, 5 perc alatt rommá égsz a napon, kegyetlen meleg, por van és a járdák sem mindig léteznek, a zebrán nem engednek át, egyszóval másodrangú polgár vagy, ha nincs a feneked alatt robogó. Autóbérléssel nem találkoztunk sehol, bár biztos van ilyen is, de őszintén abban jobban féltünk volna, hogy valakit elütünk.

A robogók amúgy működtek megbízhatóan, de a sok hegyi út miatt a fékje mindegyiknek katasztrófa, érdemes már a lejtő legtetején lassítani 😆

Volt amúgy olyan beach, ahová le se lehetett jutni robogóval, annyira földutas, meredek, salakos volt, ez a Bottle beach pl., ne legyetek kemények és üljetek át a taxi ponton a taxiba, jó pár embert láttunk nagyon kimerülve felfelé robogót tolni, mögötte a nagyon elcsigázott asszonnyal 😆

Még ami nekem szimpi volt, hogy maga a robogóbérlős kérte, hogy fotózzuk körbe a járgányt, semmi kellemetlenség nem volt ebből, ami viszont fura volt, hogy a szerződés mindenhol egy példány, az meg az övék. A végén összetépik, amikor visszaviszed.

A benzin nagyon olcsó és ezek nem is fogyasztanak sokat, ja és mindenhol árulják az út szélén is ilyen 1 literes whiskeys üvegekben 🤣 Mondanom se kell, amellett is dohányoznak 😅

Szerintem a bukósisakon nem érdemes vagánykodni, írtam már a kultúrsokk posztban, hogy milyen a közlekedés, nem kell kísérteni a sorsot.

Volt még egy sztorink, mi, a nagy robogó szakértők elvittük a masinát. A párom kb 20 éve ült ilyenen, én 25, vezetni sose vezettem, ő legalább valami görög nyaraláson vezette kétszer, akkor se utassal, ennek megfelelően egy nap után rohadt ciki helyzetbe is kerültünk 😅 Nem indult az a fránya robogó. Hívtam a számot, ahol egy fickó egyre dühösebben magyarázott valami olyat hogy sztán, párkinsztán! De nem értettük, mi baja (élőben is nagyon nehéz velük angolul kommunikálni, telefonon meg katasztrófa🤣). Végül odajött a szerencsétlen, levette az eldőlés elleni tartóról a robogót (bocsánat, nem vagyok egy műszaki zseni, fingom sincs, mi a neve, az a vas, amit kihajtasz, hogy ne dőljön el, magyarul a "párkinsztán" 🤣) , beindította és ment 🤣 Neeeeem, nem volt ciki 😅

5. Ne vigyél ruhát, úgyis fityingekért van

Mindenki azt mondja, hogy ne vigyél semmit, kint minden olcsó, de 1. nem azért megyek, hogy kínai piacok csótányos öltözőjében próbálgassam a ruhákat 42 fokban ahelyett, hogy a strandon legyek, vagy várost nézzek, 2. sajnos 2 éve meghíztam és nagyon nehezen találok olyan ruhát, amiben nem hányom le a tükröt 😅, 3. nem akarom ezzel cseszni az értékes időt.  Ráadásul ok, hogy a Chinatown-ban van minden, de ugyanazok a kínai vackok vannak, mint itthon, semmi különbség nincs, max annyi, hogy kicsit talán olcsóbb, a szalmakalap pl. 350 Bath volt, ami itthon még olcsóbb is szerintem utcai árusnál.

Koh Samuin voltak már igazi made in Thailand dolgok, meg a kötelező fullmoon party pólót persze megvettük, valóban nem voltak drágák, kb 200 bath volt, meg van az éjszakai piacon second hand is, ahol még olcsóbb (legalább ennyit tettem a környezetért), de mindenhol ugyanazt a 10 dolgot árulják, nadrágot pl. sokadik nekifutásra se találtam, pedig azért nem egy tonna madonna vagyok, "csak" 40-42-es kellett volna, de egy méretű minden, standard S-es lányoknak. Szóval aki érzékeny erre, inkább vigyen ruhát, úgyse nagyon van olyan légitársaság, ahol vehetsz csak hátizsákos jegyet, 20-23 kg feladott poggyász szerintem kb mindenhol a díj részét képezi, és amúgy hazafelé is kár aggódni a túlsúly miatt, mert nem kérnek érte egyáltalán sokat. 

6. Minden nagyon olcsó

Ez félig-meddig igaz, de azért az infláció és a kimaradt covid időszak bepótlása látszik az árakon. Koh Phangan olcsóbb volt, ami engem meglepett, oda nem megy repülő, mindent hajón kell behozni, így logikus lett volna, hogy drágább, mint Koh Samui, de Koh Samuin sokkal régebb óta élnek a turizmusból, több a puccos hely, kevés a kedves kis útszéli kajálda, ami van, az is drágább, így ott sokkal többet költöttünk. 

Egy helyi, egyszerű, húsos főétel Koh Phanganon olyan 60-80-100 bath rizzsel, tengeri herkentyűvel +20 bath kb, a kis kóla 50 bath, a sör 60-100 bath, a pia általában elég drága. A víz 10, a nagy víz a seven elevenben 10, a kókuszvíz kókuszdióban 50, a gyümölcs shake-ek 50-60 nem puccos helyen. A közvetlen tengerparti beach bárban persze minden drágább, de nem sokkal, Koh Phanganon legalábbis nem olyan nagy a difi, Koh Samuin már jóval nagyobb. 

Csapvizet természetesen szigorúan tilos inni, szóval vizet állandóan venni kell.

Mi élelmiszert nem nagyon vettünk, csak rágcsákat, innivalót seven elevenben. A magok magyar áron vannak, vagy kicsit drágábban, a chipszek, egészségtelen rágcsák olcsóbbak, a víz, üdítő, jeges kávé olcsóbb, mint itthon. A pipere cuccok elég drágák, naptej, napozás utáni krém pl 300 bath alatt nem volt és a "patika olcsó" is számunkra megdőlt, 450 bath volt egy szemcsepp.

A szállás mindkét szigeten 21-21 ezer Ft volt/éj 2 főre, mindkettő teljesen rendben volt. Volt még egy éjszakánk egy másik helyen Koh Phanganon, arról lesz egy külön poszt, annyira félelmetesen borzalmas volt 🤣, az is ugyanennyi volt, nem is értettem sem azt, hogy miért ennyi, sem azt, hogy hogy lehet ennyi jó értékelése. A bangkoki szállás egy rémálom volt, viszont csak 5000 Ft két főre egy éjszakára.

A robogó 200-250 bath/nap, a benzin 40 bath/liter.

A piacon a ruhákról már írtam, ami nagyon tetszett, azok a nagyon magas minőségű hamisítványok, vettem pl. egy the north face utánzat nagy övtáskát 500 bathért, meg a szuvenírek is szépek voltak és nem voltak drágák Koh Phanganon. 

A piacon sem drágábbak a kaják, vannak mindenféle nyársak, gőzgombócok, tengeri herkentyűk, én egy kicsit extrémebbre számítottam, de a skorpión, bogáron kívül, amivel csak Bangkokban találkoztunk, a legextrémebb a csiga és a krokodil volt, amit ettünk, pedig nagyon vadásztunk valami jó rántott kígyóra, vagy békacombra, ha már ilyen extrém dolgokat lehet Ázsiában enni 😆

Ennél több ilyen meglepőség most nem jut eszembe. Ha van kérdésetek, szívesen válaszolok ☺️

423568208_1349713748895619_3455042756615802738_n.jpg