Bevezetőnek annyit, hogy mikor kitaláltuk, hogy most aztán nem várunk tovább és lesz, ami lesz, megvesszük a repjegyet, majdcsak összeszedjük addig a költőpénzt meg a szállást valahogy, akkor olyan videókon felbuzdulva tettük ezt, amik a covid és az infláció bedurvulása előtt készültek, vagy a covid alatt, de persze ezzel nem sokat foglalkoztunk, csak azt akartuk látni, hogy minden őrült olcsó és csak oda kéne jutni valahogy 🤣

Na hát ez nem egészen így van, a covid megdrágított mindent, nyilván mindenki szeretné a fájdalmas anyagi veszteségeit csökkenteni, és ott is van infláció, úgyhogy eléggé megnőttek az árak az elmúlt pár évben, de a legtöbb dolog még így is olcsóbb, mint itthon.

Repjegy

Először a repjegyen lepődtünk meg, ugyanis minden blogban azt mondták, hogy 3-400e két főnek oda-vissza, mi meg örültünk, hogy 2 átszállásosat találtunk 591.000-ért és ez még nem fedezte a teljes repjegy árat, mert kellett kettőnknek két Bangkok- Koh Samui jegy is oda-vissza, ami a legkegyetlenebb (és emiatt a legolcsóbb) hajnali időpontra foglalva volt összesen 88.000 Ft 🥴

Most, hogy a hazaérkezéssel járó kilátástalan lelki nyomorunkat repjegy nézegetéssel próbáljuk tompítani, tudnánk venni EVA air-es közvetlent 2025 februárra, ami Bécsből megy és 10 (!) óra alatt kinn van (hazafelé 11.5 óra), 600e alatt!!! Ez szerintem zseniális ennyiért, amikor októberben néztük a most februáriakat, már 1,2M volt ugyanez. Bécsbe persze ki kell jutni, de ki a francot érdekel, ha nem kell kétszer átszállni és 10 óra alatt meg lehet úszni ezt a borzalmas egy napos emberkínzást? Százszor inkább autózok akár 4 órát is, minthogy két extra kör check in - utasbiztonsági ellenőrzés – vámosok - beszállás – várakozás a buszon – várakozás a repcsi folyosón – majd várakozás leszálláskor ugyanott – várakozás leszállás után a buszon tortúrát végignyomjak.

Szállás

A szállásokat az agodán foglaltam, mert 1. olcsónak találtam a többihez képest 2. adtak mindenféle kedvezményt, 10-15%-okat, 3.rengeteg olyan szállás is volt, amit nem kell kifizetni, csak 2 nappal előtte, vagy aznap, és le is lehet mondani egy megadott határidőig ingyen. (Tudni kell, hogy nálunk mindig az indulás előtt két nappal szokott lábtörés, kutyagerincműtét vagy ilyesmi lenni, szóval nekünk fontos volt a lemondhatóság, legalább ebben, ha már a repjegyben nem lehetett, meg nem is voltunk biztosak benne, hogy nem találunk azoknál jobbakat, amiket találtunk.)

Itt egy 25e/2fő/éj lélektani határt gondoltam Koh Samuira és Koh Phanganra és mindkettőn találtunk jó szállást kevesebbért, de azért arra fel kell készülni, hogy amiket a vlogokban mutogattak fityingekért, azok megint erősen covid előtti / covid alatti árak voltak, annyira nem volt fancy egyik szállás se, mint amire számítottunk, hogy találunk ilyen áron.

Koh Phanganon 21e/2 fő/éj volt (Sand Terrace Beach Bungalows Koh Phangan), amiből a Balcsin mondjuk egy molyrágta kitömött vaddisznós 30 nm-es kádárkockát találtunk volna 5 km-re a parttól, amiben a nagyi is egyébként ott lakik és néha meg kéne sétáltatni (vagy frissen halt ki szegény belőle). Horvátországban szintén nincs ennyiért tengerparti, vagy olyan tengerparti, amihez nem kell kevlár búvárruha, hogy be tudj menni a vízbe, vagy nem úgy van a tengerparton, hogy egy 50 méteres szikla tetején van. (Amúgy sem vagyok oda Horvátországért, nekem eddig mindig ilyen jó, hát tengerpart, de hmmm... volt.)

Koh Samuin Ibis hotelben szálltunk meg (ibis Samui Bophut), abban bíztam, hogy nagyon borzasztó dolgokhoz egy ibis csak nem adja a nevét, ami amúgy jó taktika volt. 20e/2fő/éj-ért mindenben jó volt, bár nagyon nem a mi világunk ez a nagy szállodás, gyerekmedencés dolog, de az is tengerre néző volt, tengerparti, egyetlen baja volt a furcsa kínálatú, de amúgy vállalható reggelin kívül (egy féle felvágott volt pl., ami meleg volt 😳), az iszonyatosan, undorítóan, elképesztően büdös és foltos törülközők, amiből hiába kértem minden nap másikat, MINDIG ugyanolyan izzadt, de azért babar after shave-el bekent, 60-as keletnémet bácsi szagút kaptam, gyanús foltokkal. Szerintem, amit összeszedtek koszosként a mellettünk levőből, azt kaptuk meg mi tisztaként, vagy nem tudom, hogy lehetett mindig ugyanannak az embernek a szaga rajta 😅 Érdekesség, hogy a szálloda egy darab működő (?) mosógépét igénybe is vettük és abból is büdösebben és koszosabban jöttek ki a ruháink, mint ahogy betettük 🤣 Mindegy, legalább megtanultam egy 30*30-as kéztörlővel törölközni másodmagammal, az valamiért nem volt büdös 😅, plusz egy idő után a szintén nem büdös zuhany kilépőt is törölközésre használtam 😅 (Mi nem utaztunk sokat a szüleimmel kiskoromban, ha utaztunk is maximum a nagyiék nyaralójába, vagy valami poloskás mátrai hotelbe, utána meg a csóró fiatalságban örültünk a balatoni szocreál üdülőnek is, így először szállodai fürdőkilépővel egy munkahelyi úton találkoztam, ahol lelkesen használtam 2 napig, mire rájöttem, hogy kis láb piktogrammokba törlöm a fejem minden nap 😅)

Ezen kívül volt Bangkokban ugyanazon a helyen az első és az utolsó éjszakánk, ami 6e/2fő/éj volt és iszonyatosan szar 🤣, apartmannak se nevezném, az egy munkásszálló volt gyakorlatilag, meg Koh Phanganon sikerült úgy foglalnom szállást, hogy az utolsó éjszakáról nemes egyszerűséggel nem vettem tudomást, ezért amikor jött a mail egy nappal a vártnál korábban, hogy remélik, hogy jó volt és 12-ig kellene akkor kiköltözni, akkor eléggé meglepődtem 🤣 Mindegy, az agodán azonnal találtam egy 8.5 pont feletti szabad szállást a szigeten, ami életem legocsmányabb, leggusztustalanabb szállása volt deluxe seaside bungalow-ként hirdetve, drágábban, mint az összes többi szállás, pedig elvileg fél árra értékelték le 😅, de erről majd később írok egy külön posztot, megérdemli 🤣 Ráadásul 600 – 600 bath volt a taxi, hogy a cuccainkat arra az egy napra átvigyük oda, majd visszajussunk a hajókikötőbe és nyilván mindentől iszonyat messze volt (kivéve a szemétlerakótól), így tankolni is kellett még a robogóba emiatt.

Szóval összesen a szállás 2 főre, 14 éjszakára volt 261.700 Ft.

Egyéb kiadások

Az utasbiztosítás, amit gondolom nem kell senkit győzködni, hogy must have (főleg a közlekedési kultúra miatt), 2 főre, 16 napra 28.000 volt a netrisken. Nekem ez most nem térült meg először, általában szokott lenni valami izgalom mindig, amiért kórházi ellátásra szorulok 🤣, de hát azért biztosításnál jellemzően annak örül az ember, ha nem térült meg 😀

Egyéb díjak, ami persze nem mindenkinek, és nem minden alkalommal van: 6000 Ft volt útlevelem (csak az enyém járt le), 3500 Ft volt a nemzetközi jogsi és igazolványkép a páromnak (totál felesleges, a pinapingpong show is egymilliószor értelmesebb kiadás volt), benzinköltség a reptérre oda-vissza 5000 Ft, ez így összesen 14500 Ft volt. 

A repteres parkoló 16 napra 12.400 Ft volt, de így is sokkal olcsóbb, mint a reptéren parkolni, airport minibuszozni, vagy odataxizni a Dunakanyarból, viszont sokkal drágább, mint mondjuk Zuglóban leparkolni és onnan vonatozni majd reptérbuszozni, viszont lényegesen kényelmesebb is azt hiszem éjjel 3-kor nem is lett volna tömegközlekedés, de ez nem biztos, nálunk én vagyok a spúr, de nem kellett sokat győzködnie a páromnak, hogy a 2 db 23 kg-s meg a 2db 10-10 kilós gurulóssal ne akarjak tömegközlekedni.

Ezen kívül a reptereken elég sokat költöttünk. A repterek ugye repterek, ezért drágák 😅 Valamelyik félelmetesen drága, persze ott voltunk a legéhesebbek (München). Ez mindenhol így van sajnos és minden átszállásnál ettünk-ittunk, Abu Dhabiban patika is kellett. Szuvenireket nyilván nem ott vettünk, nem is értem, miért a reptéren vesz ilyet valaki (too much money in the bank?). Összesen reptereken 49.800 Ft-ot költöttünk, amit, ha inkább egyel kevesebb átszállásos gépre fordítottunk volna, sokkal kellemesebb lett volna, de nyilván ott is lett volna ingyen ivóvíz is, meg zabálni se muszáj annyit, mint amennyit mi szeretünk 😅

Kp felvételre rohadtul megvágtak minket, arra 14.200 Ft-ot költöttünk összesen, amit egy kis gondolkodással jelentősen csökkenthettünk volna, de még az én excel táblázós, grafomán listázós énem is csődöt mondott abban a káoszban, a revolut kártya meg késve érkezett meg. Amikor ki van írva, hogy 220 bath a kp felvét díja, és nincs kellemetlen meglepetés, az igaz a kinti atm üzemeltetőjére, de arra még rájön a saját bankod díja is (vagy csak szimplán hazudtak 😅), nem tudom, nem akarok ezen már pörögni, de legtöbbször 3800-at vontak le, persze hülyék voltunk, hogy ennyire nem tudtuk menedzselni a dolgot, nem kellett volna 5 alkalommal felvenni és lehetett volna többször (bár nem sokkal többször) kártyával fizetni is. Az árfolyamon már nem is merek elgondolkodni, mindegy, ez van, legközelebb okosabbak leszünk.

Ezeken felül összesen 693.400 Ft kp-t költöttünk el 16 nap alatt 😬, ami azért rendesen pofánvert most, ahogy összeadogattam. Ebben voltak belépők, pl. a bangkoki királyi palota 10e Ft volt 2 főre, volt még benne Magic Garden Samuin, egy csomó kisebb belépő (vízesés, ilyesmi), vagy olyan látványosságok, ahol parkolásért kellett fizetni, meg az elefánt rezervátum volt még 1000-1000 bath/fő. Pontosan nem tudom, mire mennyit, mert a legtöbbet csak kp-ban lehetett kifizetni.

Volt még ebben jó sok szuvenír, a pofátlanság határát súroló luxizásunk miatti bűntudatot tompítandó 😅, olyan 50.000 Ft értékben, volt benne 2 sim kártya (12.000 Ft), néhány ruha is, kalapok, pólók, övtáska, strandtáska, nyaklánc olyan 25.000 Ft értékben, volt benne pipere cucc is, sok szúnyogriasztó, tusfürdő, sampon, ilyesmi, ami kinn sem olcsóbb, de sajnos dunsztom sincs, ez mennyi volt, volt benne kb 8.000 Ft-nyi patika (nem olcsóbb kinn semmivel), volt benne robogó bérlés, ami Koh Phanganon 4 napra 1000 bath volt, Samuin 5 napra 1000 bath, tankolások (40 bath/l), taxizások, útdíjak, komp jegyek, grab, tuktuk 2-szer, halpedikűr (200 bath/fő/negyed óra), 2*2óra thai masszázs, 1 alkalom pedikűr 2 főnek, és elég sok sör, amit ugyan csak a párom ivott, de ő kettő helyett 😅 és mivel egy sör kb 60-90 bath, ami egyáltalán nem olcsó (a seven elevenben sem az), ez elég sokat hozzátett a kiadásokhoz és persze sokat ettünk és én pl. napi többször is a gyümölcs shake-eket ittam, ami 50 és 100 bath közt volt darabja, de iszonyú finom. (Viszont nem az egészség netovábbja, én úgy a negyedik napon jöttem rá, hogy valami sziruppal is felütik, de amúgy sem jellemző rájuk, hogy bármiből lenne cukormentes vagy édesített verzió.)

A nyers kókuszdió leve szerintem ritka ocsmány, az nagy csalódás volt (50-90 bath), de legalább arra nem költöttem napi 2000 Ft-ot 😅. Ettünk különlegességeket is, pl. bogarakat (egy picike tál 100 bath), vagy krokodilt, ami drága és úgy általában véve mindent összezabáltunk, amit megláttunk 🤣 Volt még benne borravaló, amit a legtöbb helyen nem várnak el, de mi adtunk, mert kedvesek voltak és biztos jelentős része ez is a megélhetésüknek, szóval azon sem spúroskodtunk. Puccos étteremben azt hiszem 4-szer voltunk, leginkább kényszerből és az ibis-es étterem rohadt drága volt, de nagyon messze volt minden és sokszor csak oda voltunk már képesek elvonszolni magunkat. Főleg Samuin kellett többet tankolni, ott nagyobbak a távolságok és baromi messze volt minden a szállástól.

Nem voltunk sem hajókiránduláson (elég rossz értékeléseket olvastam és nem olcsó, plusz majdnem mindegyik Koh Phangant is útba ejti, amit addigra már ismertünk), sem fire show-n (az nagy hiba volt, de addig tologattuk, ameddig már nem jött össze, amúgy nem fizetős, de az éttermek baromi drágák, amikből nézni lehet), sem quad-os dzsungeltúrán (elnézést, ha valakit ezzel megbántanék, de nem sok parasztabb dolgot tudok elképzelni, minthogy 30 turista vereti quadokon a dzsungel közepén), sem Bangkokban elég helyen (az utolsó napon már fél napot csak hevertünk a lepra szálláson, annyira ki voltunk purcanva), sem rooftop bárban (olyan 10e/fős belépőket találtunk csak, plusz ezt is a kipurcant napon kellett volna abszolválni, ezért lemondtunk róla), sem Fullmoon party-n (annyira nyuggerek vagyunk, hogy inkább az alvást választottuk, pedig tervben volt), sem ladyboy revün (amit én személy szerint nagyon bánok), és nem béreltünk kajakot (nagyon hullámzott hozzá), vagy jet ski-t (rohadt drága és nem is vonzott a gondolat) sem, így ezekkel még számoljon, aki tervez ilyesmit. Ja és a fél nyaraláson volt reggeli a szállás árában, ami ugyan elég szar volt, de „ingyenes”.

Tehát, ha valaki nem vesz szuvenírt és ruhákat és nem iszik minden nap söröket, koktélokat és 3-4 shake-et, jegeskávékat és társait, hanem beéri a vízzel, viszont egyáltalán nem csinál magának szendvicset és csak étteremben (főleg útszéliben, amúgy is az a legjobb) kajál, robogót bérel és mindent megnéz, amit szeretne, akkor szerintem olyan 15.000 Ft / fő/ nap elég, ami azért több, mint amire számítottunk, de tényleg ilyen egyszer élünk, majd otthon éhezünk, sz@rok rá hangulatban nyomtuk végig 😅 és sajnos félúton megjött a fizum, úgyhogy ott végleg elszabadultak az indulatok 😅Összehasonlítva pedig mondjuk egy balatoni nyaralással, ott biztosan nem jövünk ki ennyi költőpénzből, ha egész nap a strandon meg a sétálóutcákban eszünk. Még annyi, hogy Koh Phangan mindenben olcsóbb volt, már csak ezért is jobb szerintem, de lesz majd egy poszt Koh Samui vs. Koh Phangan témában.

Igazából amit bánok anyagi tekintetben az a sok reptéri evés-ivás, abban biztosan visszafogottabbak leszünk legközelebb, a kp felvétek díjai, ami nettó butaság volt, a taxizásnál lehettünk volna körültekintőbbek (pl. amikor a szállás bakim miatt 1200 bath elment csak a költözésre, vagy egyből hívhattunk volna grab-ot is első nap a dupla áras taxi helyett), kajáldákban is keresgélhettünk volna néha elszántabban olcsóbbat, alkudni se nagyon alkudtunk, nem tudom, én ahhoz beszari vagyok, ami jó nagy hiba, a szuvenírt lehetett volna olcsóbban venni, ha nem Bangkokra hagyjuk egy nagy részét a kamupiacra (ami igazából csak a pingpong show-k körítése volt és mindössze 2 sor, de ugye elbalfaszkodtuk a Chinatown-t és valójában Koh Phanganon voltak azok is a legolcsóbbak), és lehettünk volna önmegtartóztatóbbak a tengerparti helyeken az innivalókkal, de tényleg nem éreztük egyszer sem azt, hogy hiányt szenvednénk bármiben. Eleve van egy ilyen tücsök attitűd bennünk, hogy a nyaraláson nem fogunk tesco löncshúst enni, inkább eszünk otthon előtte meg utána 1 hónapig zacskós tésztát 😅, de természetesen lehet ezt jóval olcsóbban és sokkal nagyobb lábon is nyomni, nekünk így volt teljes az egész és sok dologban elég felkészületlenek voltunk, legközelebb ennél biztosan olcsóbban ússzuk meg, kivéve, ha Krabi-n, amit most kinéztünk több szimpatikus fizetős program vagy belépős hely lesz, vagy kiderül, hogy az sokkal drágább hely. 

Az összesent nem merem magamnak sem leírni 🫣, de szerintem nem is az a hasznos infó, ezekből úgyis mindenki ki tudja mazsolázni azt, ami neki fontos. 

Repjegy

 A jegyet mi a tripair-en lőttük, ár-érték arányban nem volt rossz, nekem az volt fontos, hogy a lehető legkevesebb ideig tartson, ez 20-21 óra volt és 3 átszállás. Van közvetlen járat is az EVA air-el Bécsből, de az pont kétszer ennyibe került és így sem volt olcsó, pedig októberben vettük a jegyet. Állítólag egy évvel előre vagy az indulás előtt 1 héttel érdemes venni, szóval ezt egy kicsit elbénáztuk, de ez van, tapasztalatlanok voltunk. Így volt oda-vissza 2 főre, összesen  2 kézipoggyásszal és 2db 23 kilós feladottal 591.000 Ft a Budapest-Bangkok.

Természetesen már most nézegetjük a jegyeket, kizárt, hogy egy egyszeri bakancslista pipára elég volt ennyi ebből az országból 🥰, csak jövőre Krabi lenne a cél, de hiába nézzük most egy évvel előre, mégsem látok még a legborzasztóbb 4-szer átszállós, 30órás borzalomból se 660e alatt, szóval remélem lesz még azért jobb áron (mondjuk amúgy se tudnánk most megvenni 🤣) 

Azt tapasztaltam, de kommenteljetek, ha tudtok jobbat, hogy sok ilyen repjegyüzér oldal van és nézegetni kell mind, mert nem mindegyik számol mindegyiknek a járataival, gondolom csak azokkal kalkulál, akikkel szerződése van, ezért én nézegettem kb 10 féle ilyet hetekig és nagyok a difik! Sőt, érdemes közvetlenül a légitársaságok oldalát is megnézni. A Bangkok-Koh Samui jegyet például a Bangkok air oldalán vettük és az teljesen fapados áron volt.

Parkolás a reptéren

Van egy csomó reptéri parkolásra létrejött cég Vecsésen, mi a „repteres parkoló” nevezetűnél parkoltunk, ami sokkal olcsóbb, mint közvetlenül a reptéren parkolni és odavisz 3 perc alatt egy minibusz (nincs várakozás se), meg el is hoz, amikor hazafelé jössz, szóval semmilyen kellemetlenséget nem jelentett itt megállni.

Check-in

A chekin-ek online történtek, de eléggé aggódtam miatta, mert mindenhol kért a felület közelezően kitöltendőként vízum számot, kibocsátó országot, stb, pedig Thaiföldre 30 napig vízummentesség van. (Az átszállási országokba nem kell vízum, akkor sem, amúgy kéne, persze mi nem is hagytuk el a reptereket, néha még a tranzitot se. )

Valahogy megcsináltam (útlevél adatokat írva a vízumhoz), de aztán az első poggyász feladásánál szóltam a lufthansás földi személyzetnek, akik elvileg mókoltak rajta valamit. Ülőhelyet variálni csak pénzért lehetett volna, így a Frankfurtba és az Abu Dhabiba menőn is jó szar helyünk volt, folyosó melletti, vagy szárny felett ablak melletti, de legalább egymás mellett. A business-re vagy legalább extra lábhelyre update iszonyú drága lett volna, pedig a visszaútra már komolyan foglalkoztatott, nagyon-nagyon rossz ennyit utazni, én összesen 1 órát tudtam aludni, aztán első nap egyből mentünk várost nézni Bangkokba, így sikerült egy ötvenpár órás nem alvást összehoznom, ami után megint csak 3 óra olt aludni, ami elég gyötrelmes volt, a harmadik napon már néha megszédültem, földrengést hallucináltam, meg ilyenek, nem ajánlom senkinek 🤣

Név a repjegyen

A repjegyekre amúgy a 2 keresztnevem egybe írták, ami miatt aggódtam, hogy nem fog egyezni az útlevéllel, de sehol nem okozott problémát, aztán rájöttem, hogy ez eddig mindig így is volt, amikor repültem, szóval hiába riogat az oldal, hogy ugyanaz szerepeljen a jegyen, mint az útlevélben, ezen nem kell aggódni.

Kényelem (na persze...🤣🤣🤣) a repülőn

Mi az Etihad air-el repültünk, az első járat Frankfurtba ment, amit a Lufthansa üzemeltetetett, ez kb két óra volt és iszonyú kényelmetlen. Tipikus fapados borzalom, kényelmetlen székek, semmi szórakozás, kaja se volt. Utána Etihad air-es járat volt Abu Dhabiba, onnan pedig szintén Etihad Bangkokba. Az átszállások közt 2-3 órák voltak, de kellett is ennyi, egyrészt dohányzásra kijelölt helyet nehéz volt sokszor találni, másrészt volt, ahol olyan messze volt a kapu, hogy még a reptér belső vonatjával is menni kellett 10 percet, harmadrészt meg ugyan adnak az Etihad-on kaját, de keveset, így általában enni is kellett idő az átszállásokkor, szóval jó volt, hogy volt ennyi idő, pedig egyik gép sem késett. Számomra amúgy az Etihad is szörnyű volt, talán egy hangyafasznyit nagyobb volt a lábhely, de pár óra után annyira szeretne az ember egyenesen feküdni és aludni, hogy a folyosóra lefekvés ötlete is átfut a agyán, mint teljesen vállalható opció 🤣, ami persze nem opció, a stewardesek folyamatosan tologatják azokat az Istenverte kocsikat, az emberek jönnek-mennek. Az Etihad air-en van lcd kijelzője mindenkinek, adnak fülest, kispárnát, plédet, füldugót, fogkefét, fogkrémet, vannak filmek, zene, játékok, de véleményem szerint semmi nem segít ilyen hosszú nyomorgáson. Kaját, inni adnak ingyen, egész jót, meleg ételként arab kaját.

Feladott poggyász

Amúgy így, hogy egy pakkban vettük meg a jegyet, ezek elvileg bevárják egymást és a csomagokat se kellett átvenni majd újra feladni, de ezt meg kell kérdezni az első feladáskor a reptéren, mert nem alap.

Ami elég kellemetlen, hogy csak 23 kg lehetett a feladott poggyász, én még éjjel 2-kor is méregettem a 2 csomagot, hogy ne legyen több egyikben se, de nem volt könnyű beleférni, pedig méretre kisebb volt a 2 nagy bőrönd, mint lehetett volna, lehet én voltam túlkészülve, sőt, biztos 🤣, pl. hajszárító még a legleprább bangkoki szálláson is volt.

Amit totálisan értelmetlen volt vinni:

• hajszárító (van mindenhol, de úgyis megszárad 5 perc alatt)
• sminkcuccok (1. úgyis le leszel égve, akkor is, ha 50 faktorossal kened magad, akkor is, ha csak árnyékban vagy😅, 2. abban a páratartalomban a vízálló szempillaspirál a maximum, aminek értelme van, 3. miután lebarnulsz, az alapozós arcod szürkének néz majd ki egy narancssárga testen, szóval azt se fogod használni😀)
• edzőscuccok (hiába volt konditerem, a partner cég vagy 5 km-re volt, vagy nagyon lepukkant volt a kondi részleg, ami viszont irtó menő volt, az egy tengerparti konditerem Koh Phanganon, ami nyitott volt és fából faragott súlyzók voltak 🤩, oda viszont fürdőruhában ment mindenki)
• szandálok, cipők, magassarkú (🤣🤣🤣) (ugyanabban a papucsban voltam végig)
• ékszerek (a harmadik nap után rájössz, hogy hámlik a fejed, kegyetlen a hajad és sminkelni sincs értelme, akkor meg már minek a bizsu 🤣)
• powerbank (minden reptéren lehetett mindent tölteni, csak én egyszer voltam Milánóban olyan reptéren, ahol egyáltalán nem volt konnektor, csak fizetős, ami persze kártyával nem ment, úgyhogy ez nagyon belém égett, miután 2 órán át azon aggódtam, hogy 4% elég lesz-e a boarding card qr kódjának a beolvasásához meg taxit hívni majd Budapesten és még egy sudokuzást se lehetett megkockáztatni telefonnal a gépen🤣)
• 5 féle fürdőruha (egy idő után rájöttem, hogy inkább egyet hordok, mert nem 5 féle mintájúra akarok égni)
• nemzetközi jogsi (lásd https://napos-b-oldal.blog.hu/2024/03/08/dolgok_amiktol_kar_volt_felni)
• kendő (nem érték be vele Bangkokban a tempomokban, megvetették a csudálatos fruit of the loom kaliberű alvós pólót 200 bath-ért)
• snorkel szett (amikor ilyen túrára mész, ott adnak, máshol meg bárhol próbáltuk, nem volt egy nagy élmény, a vízi élővilág kb olyan egzotikus volt, mint Horvátországban)
• 12 könyv, amiből 2-t vettem elő 1-1 órára, egyszerűen folyton menni kellett egy újabb beach-et felfedezni, egy újabb látványosságot megnézni, vagy a 2 méteres hullámokban ugrabugrálni, mint az 5 évesek 😀, nem jutott idő ilyenekre
• sakk és kártya ugyanezért tök felesleges volt, a gépen meg én annyira szenvedtem, hogy semmi nem segített volna rajta
• fejpárna a gépre (adnak kispárnát)

Legközelebb többet fogok vinni viszont napozás utáni krémből, mert az elég drága kinn, fejfájáscsillapítóból, mert valamiért nekem szinte végig kellett, meg gumimatracot, mert azt szinte sehol nem láttam, hogy árulnának és marha jó lett volna a matracon hullámozni.

A feladottba lehet tenni folyadékot, nagyobbat is, mint 100ml, viszont értékes műszaki cikket és bármi olyat, aminek van akksija a kézibe kell, ami meg asszem 7 kg lehetett itt, de szerencsére azt senki nem ellenőrizte. plusz volt rajta egy hátizsák is a fedélzetre szálláskor, amit szintén szabad vinni, sajnáltam is, hogy csak nekem volt, mert azt se méregette senki. Már itt is ezzel játszanak a lufthansán, hogy túlfoglalt a gép és elveszik a gurulós kézit, ha nincs szerencséd, de tőlünk szerencsére nem vették el. Gondolom ennek az a célja, hogy vedd meg a priority beszállást, akkor biztos nem nálad derül ki, hogy elfogytak a szék feletti helyek.

A feladott poggyászt sehol nem keverték el szerencsére, de azért érdemes úgy csomagolni, hogy a fontos dolgok a kéziben legyenek, pl. gyógyszerek. A feladósnak kitörték az egyik kerekét, de későn vettem észre, hazafelé meg nagyon fáradt voltam még ezt is intézni.

Telefon/internet

Ezen a fronton azt olvastuk, hogy egyből a reptéren érdemes venni sim kártyát, vettünk is 2 korlátlan netes 15 naposat, 800 bath-ért az elsőt, fél áron a másodikat, de kár volt, mert a koh samui reptéren fele annyi volt. Itt bárki hazudhatja, hogy ő a legjobb valamiben Thaiföldön🤣, ennek megfelelően elég szar az 5g-nek és „Thaiföld legjobb internet”-ének 😄 hazudott net, ami sokszor 3, 4 g, vagy csak szimplán nincs 🤣. Free wifi viszont mindenhol van, ráadásul jó erős (kivéve Ferihegyen🥴), szóval, ha nem fontos a folyamatos elérhetőség, meg is lehet spórolni ezt a kiadást. Ja és vigyetek magatokkal olyan sim fedél kinyitó pöcköt, mert hazaérve marha nehéz lesz a minibuszosnak szólni a thai számról, a thai internettel 😅

Reptéri árak, kp felvétel, bankkártyás fizetés, taxi és helyi über

A reptér amúgy bangkokban is drága, kp felvét atm-ből 220 bath díjjal, de ugyanannyi kb mindenhol, ahol később vettünk fel, és a visa tudtommal először euróra vált, aztán bathra, ami miatt kétszer is megvágnak a konverzión a marzzsal. Kávé is arany áron volt, víz is. Abu Dhabiban még drágább, 4000 Ft volt átszámítva egy haspuffadás elleni gyógyszer. A Meki, Burger king ott se drága amúgy az ottani árakhoz képest, de a bangoki reptéren kifejezetten drága volt az is, hazafél Münchenben meg 20e Ft-ért vettünk 2 csokit, 2 üdítőt és 2 legolcsóbb kis szendvicset, ami az előtte fél nappal evett 800 Ft-os bangkoki ebédhez képest nem esett jól 🤣

Bankkártyával fizetni sok helyen nem lehet, vagy csak 200 bath felett, vagy qr kóddal lehet csak, de ahhoz thai bankszámla kell, így leginkább kp-ztunk. Puccosabb helyeken lehet bankkártyával, terminálon fizetni. A pénzek mind szinte ugyanolyan színűek és mintájúak, elég nehéz megszokni őket. Jó lett volna a revolut kártya, de sajnos későn rendeltük meg és nem érkezett meg az indulásig.

Közlekedés

A reptéren taxit fogtunk, volt egy külön automata, ahol jegyet kellett húzni, majd a megfelelő számú taxist megtalálni, 800 bath volt a majdnem 1 órás út, ha útdíjjal mész, azt neked kell fizetni.

Bangkokban mi nem béreltünk robogót, tömegközlekedés ott van, de azt se használtuk erre az egy napra, amit 20.-án ott töltöttünk, se az utolsó napon, robogóbérlést Bangkokban inkább nem is ajánlanám, őrültebb a közlekedés, mint a nyaraló helyeken. A közúti közlekedésről már írtam bővebben itt: https://napos-b-oldal.blog.hu/2024/03/08/elso_nap_koh_phanganon_es_a_kultursokk

Miután a grab nevű helyi übert megtaláltuk, rájöttünk, hogy az sokkal olcsóbb, a reptérre kifelé már csak 400 bath volt az út. Le kell az appot tölteni, 5-ször használtuk, minden alkalom tök OK volt, ha útdíjasat útvonalat választasz, azt neked kell fizetni és próbálnak rádumálni, mert neki ugye az jobb, de az ár ugyanannyi, emiatt azért néha hazudgálnak😆, hogy úgy mennyivel lenne gyorsabb, de ha kedvesen elutasítod (mert látod a google maps-en, hogy ugyanannyi idő 😅), azt elfogadják. Nem szeretnek amúgy sem konfrontálódni, és tényleg kedvesek, még ha picit meg is akarnak vágni. Egy olyan sofőr volt, aki látványosan gyűlölt minket, hogy nem akartam 3 autópályadíjjal megfejelni az amúgy is drágának számító fuvardíját, de a szikrázó tekintetén és azon kívül, hogy csak kinyitotta a csomagtartót, feltehetőleg valami olyasmit mondva thai-ul, hogy „ vegyétek ki magatoknak, hogy rohadnátok meg” 🤣 és hogy nem köszönt el 😳, túl lehetett élni. Azt hiszem ő volt az egyetlen tuskó thai, akivel találkoztunk ☺️

Grab vagy tömegközlekedés se Samuin, se Koh Phanganon nincs, így ott csak a robogó, a lábad és a taxi marad. Azokon az utakon én biztosan nem bringáznék, de ha valaki profi hegyi kerékpáros, akkor hajrá 🤣

A taxi néha meglepően drága, nagyok a difik, és ennek ellenére volt, hogy elvittük az asszonyt is közben dolgozni, vagy a gyereket iskolába, beugrottunk a sofőr heti fű adagját megvenni egy weed shopba és hasonlók, a világ legnagyobb természetességével 🤣

A képek a reptéren készült Koh Samui-n, ez egy ilyen cuki pici reptér, nyitott, madarak fészkelnek a váróban és gekkók futkosnak a falon. Imádnivaló 🥰

Ennyit a hasznos infókról, legközelebb a szállásokról, agodáról és 2 borzasztóan rossz szállásválasztásról lesz szó, utána meg az evés-ivásról, aztán kénytelen leszek teljesen visszasüppedni a magyar valóságba és nem hiszem, hogy tudok majd ilyen izgalmasakat írni, de meglátjuk 😄 Lehet jobb is lesz majd abbahagyni, mert irtó időigényes ennyit írni, de annyira jó nosztalgiázni 🥹❤️

Koh Phanganon és Koh Samuin is van etikus elefánt menedék. Ez nagyon fontos, mert olyan elefánt simogatásra, elefánton utazásra vagy elefánt fürdetésre sosem jelentkeznék, ami 10 éve még teljesen bevett volt trópusi helyeken, de mára szerencsére már egyre több turista bojkottálja ezt az iparágat, ahogy a cirkuszban való szerepeltetésük is kezd szerencsére kihalni.

Koh Phanganon a Phangan Elephant Sanctuary-ben voltunk, aminek ez a honlapja:

https://phanganelephantsanctuary.org

Kettő nőstény elefántjuk van, az egyikük már öregecske, nincs foga sem 🥺 a korábbi rossz tartási körülmények miatt, a másikuk fiatalabb. Mindkettejüket úgy mentették meg, hogy megvásárolták olyan helyekről, ahol turisták szórakoztatására használták őket, az egyiküket Pattayából. Amúgy még ilyen kis öregecskén és agyonhasználtan is 2M Ft-ba kerültek átszámítva, így érthető, hogy ennek a nem rég nyílt menedéknek még csak ennyi elefántra volt pénze.

Volt egy harmadik is, de őt annyira túlhajszolták az előző tulajdonosai, hogy mire meg tudták vásárolni és végre révbe ért volna az élete, már rossz volt az állapota. A covid alatti „kihasználatlansága” idején láncon tartották, nem tudott eleget mozogni és elég táplálékot sem kapott, mozgásszervi betegsége elhatalmasodott rajta, nem tudták lábon tartani és végül el is kellett altatni 🥺

A legolcsóbb belépő 1000 bath, ezért egy 1 órás program jár, ez a „feeding program”, mi erre fizettünk be és szerintem elegendő volt, a másik 3000 bath és 3 óra, a „tour program”. Nagyon fontos, hogy a programnak nem része, hogy kajával rávegyék bármi olyanra, amihez nincs kedve, nem lovagol senki a hátukon, nincsenek napi 15 fürdőzésre rákényszerítve, ha akarnak fürdenek, ha nem, nem, és ami még nagyon szimpatikus volt, hogy elmondták, hogy ha nem akar most valamelyik enni, vagy fotózkodni, hanem alvonul, akkor ez van, nem kényszerítik őket semmire 🥰

Maga a menedék nagyon szép és kizárólag itt kaptuk textil táskába (és nem 3 vastag műanyag szatyorba) csomagolva a megvásárolt kézzel varrott hűtőmágnes szuvenírt, aminek a bevételét a menhelyen élő elefántokra fordítják 🥰. A program mellé ingyen üdítő, kávé, tea, nasi járt, aminek a csomagolását szelektíven gyűjtötték, ilyet szintén itt láttam először.

Ha szeretnétek a két óriást meglátogatni, először be kell jelentkezni, amikor mi voltunk, 2 nappal kellett előre foglalni időpontot, de mondta a gondozójuk, hogy a Fullmoon party környékén nagyobb a látogatószám.

A program így nézett ki: Először megismerkedtünk az idős elefánt nénivel, aki eszegetett, majd le lehetett egyesével fotózkodni vele. Mindent mondtak közben, hogy hogyan szabad, hol szabad megérinteni, előtte egy kis videót is megnézettek velünk, hogy mit ne csináljunk az elefántokkal, bár azon olyan evidenciák voltak, hogy pl. ne lopakodjunk mögé és ijesszük meg 😂 Vagy ne szívassuk azzal, hogy mégsem adjuk oda a kaját. Hát ki az a hülye, aki egy ekkora állattal ilyeneket megkockáztat? 😅

Itt mindenki végigfotózkodhatott a hölggyel, közben hasznos infókat tudtunk meg róluk, pl. ilyeneket, hogy napi 200 kg-t kell enniük ahhoz, hogy ne veszítsenek a súlyukból 😳. Utána átmentünk a fiatalabb elefánthoz, akit lehetett egyesével banánnal etetni. Az nagyon érdekes élmény, ahogy a kis nyálkás ormányával tök erősen ráfog a banánra és elveszi 😄Nagy zabagépek, azonnal betolnak mindent, egy ideig gyűjtögeti, aztán nekiáll rágni 😆. Ezután pedig megnézhettük a hihetetlen kidolgozott technikáját a kókuszdió és a pálmalevél evésre, az is nagyon szórakoztató volt, nekem nem volt semmi hiányérzetem, hogy miért nem lehet a hátukra ülni, vagy fürdeni velük, igazából eszembe sem jutott, hogy bármi ilyesmi emelné a hangulatot.

Itt egy videó arról, milyen szisztematikusan fejti le a leveleket 🥰

https://youtube.com/shorts/yE7wJ_vIQK0?feature=share

Utána visszamentünk a fogatlan kisöreghez (amúgy egy területen vannak, csak nem nagyon spanolnak), akit rendesen megerőltető a gondozóknak etetni, mert mivel nincs foga, csak speciálisan neki készült puha táplálékot ehet, ami a mi esetünkben főtt rizs és banán keveréke volt kézzel összegyurmázva kis golyókká.

Itt elkészítette mindenki a kis gombócokat és egyesével elé lehetett járulni megetetni őket. Velem annyira aranyos volt, hogy teljesen meghatódtam, a végén egy kicsit nekem is dőlt, amit senki mással nem csinált 😍 (Mondjuk az is lehet, hogy csak jelezte, hogy adjam már gyorsabban, ne ilyet tetű lassan 😅 a kaját, de én szeretek úgy gondolni rá, hogy én szimpatikus voltam neki 🤣)

Ezután lehetett még maradni nézegetni őket, nem az volt, hogy húzzatok innen, lejárt az egy óra, szóval tényleg nagyon kellemes program, aki szereti ezeket a szelíd óriásokat, ne hagyja ki. Nekem személy szerint elég volt az egy óra és az egyik legszebb élményem volt az út alatt.

Hasznos infó, hogy Koh Samuin is van elefánt menedék és az is ilyen áron van, ilyen programokkal, teljesen etikus ugyanígy. 

 Itt van még pár videó:

https://youtube.com/shorts/4bmz4ccgawE?feature=share

https://youtube.com/shorts/CpCneg9u9wA?feature=share

https://youtube.com/shorts/9HocOBJA4DY?feature=share

Az első élményem az állatvilággal Koh Phanganon az volt, hogy a hülye hangú madár mindenhol ott van, és elsőre baromi vicces hallgatni, ahogy eleinte csak adja azt a hülye hangot, aztán egyre jobban bepipul és a végén már magából totál kikelve rikácsol, ki tudja miért 🤣 Ha valaki tudja a nevét, legyen olyan kedves, hogy megírja, különben életem végéig barlangi jujumadárnak vagy szájba sz@rós madárnak fogom hívni 😄

Na szóval ezzel a madárral volt a második napon egy olyan afférom, hogy ültem a szállás tengerpartján az egy darab fa alatt és hallom, hogy egész közel nyomja ezt a nagyon idióta „énekét” és tökre megörültem, hogy na, végre meglátom a hanghoz tartozó háborodott madarat. Épp álmélkodva néztem felfelé tátott szájjal, hogy jajj de sazíííp ez a madár, amikoris észrevettem a kloákáját, ami pontosan a tátott szám felett volt 3 méterrel és épp kokettált velem, úgyhogy gyorsan arrébb ugrottam, így elkerülve, hogy konkrétan belesz@rjon a számba 😂 Utána már szájba sz@rós madárnak hívtuk. Köszönöm, hogy ettől a tehertől is megszabadulhattam általatok 🤣 

A következő tapasztalás a kóbor kutya helyzet volt, ami kutyaszerető embernek elsőre nagyon sokkoló. Sajnos elég borzasztó itt is az állatvédelmi helyzet. Rengeteg a kóbor kutya, macska, némelyiken hatalmas sebek vannak, amiket nem is értem, ilyen hőségben hogyan nem köpnek be a legyek, ritka látvány, de azért van látványosan rühes kutya is, némelyiknek 3 lába van, vagy a fél szája hiányzik, viszont jó húsban vannak és látványosan elégedettek. A chip elvileg itt is kötelező 2014 óta, de amikor bevezették, a 4500Ft-ra átszámított díjat nem akarta sok gazda kifizetni, így a kutyák tömegesen kerültek utcára, bár erről sok ellentétes infót találtam, de úgy tűnik, itt nem ilyen igazi páriakutyák vannak, mint Indiában mondjuk, hanem ezek kidobott, megunt kutyák, és azok leszármazottai.

Koh Phanganon egész jó amúgy a helyzet, mert van egy pár külföldi itt élő, aki civilként (https://www.facebook.com/PhanganAnimalCareForStrays) próbálkozik állatbarát helyiekkel karöltve, pl. a helyi kutyákat oltásra havonta begyűjtik, majd visszaengedik, ezért nincs is veszettség évek óta, ivartalanítani is szoktak időről-időre, a honlap szerint havi 30 alkalommal, kb. mint a macskáknál itthon, azzal a módszerrel, hogy utána vissza is engedik őket az utcára. Ilyenkor tetoválják a fülüket. A kutya közösségeket naponta végig járják, szinte mindenkit ismernek, etetnek, itatnak, de a helyiektől sem láttam olyat, hogy csúnyán bántak volna velük, kapnak enni, inni, pedig etetni tilos is elvileg őket 😭 és a legpuccosabb helyről sem zavarják el őket, sokszor a fancy tengerparti bár épületében pihengetnek, de Samuin is az Ibis hotelbe is bekísért egy kutyus minket, aki szeretett volna a szobába is bejönni 🥺

A robogós/autós forgalom nagy és kaotikus, ezért van néha gázolás (elég sok a felépül, de sánta vagy 3 lábú kutya is), valamint a szándékos mérgezés is, buddhizmus ide vagy oda. Folyton ott lebzselnek az étkezdék körül, és ha megkínálod, undorral fordul ki a szájából a garnéla farok 🤣 Egyszer egy sültkrumplit elfogadott az egyik, de arrébb vitte és elásta ínségesebb időkre. Ekkor a haverja odament, kiásta, undorral elfordította a fejét, majd lepisálta a krumplit. Szóval válogatnak, színhús alá nem adják 😆. Nem nagyon kunyiznak, illetve Samuin végig néztem egy olyan jelenetet, hogy a két kis haramia az éjszakai piacon szisztematikusan végigkunyerálta a sorokat, de nem pofátlanul, csak minden asztalra fel-felszagoltak (a levegőbe), ahol valami bíztató volt, ott szépen leültek és nézték a vacsorázó humánt 😅 A kacsahúsom lefitymálón utasították vissza 😆

Itt amúgy nem javasolt a talált állatot elvinni onnan, ahol találtuk, hacsak nem szorul állatorvosi ellátásra, mert általában jól alkalmazkodtak a kóborka élethez és megvan a kialakult szociális közegük, amiből ha kiszakítjuk őket, veszélybe sodorhatjuk a kutyát egy idegen kutyákból álló csapatban. Amúgy ritka jó arcok, tényleg, se balhét nem látni, se a visítozó gyerekekre nem mozdulnak rá, a részegeket is jól tolerálják, és sajnos a legnagyobb lelki nyugalommal, gyök kettővel ténferegnek az út közepén. Nem nagyon jönnek bratyizni, nem úgy néznek ki, mint akinek hiányozna az emberi simi, pedig a nagy részük kidobott kutya állítólag. Boldognak tűnnek. Némelyiknek persze fél szeme van, vagy hiányzik a szája egy része, de ha őszinte akarok lenni, inkább lennék itt kóbor kutya, mint egy magyar kennelben egy menhelyen esélytelenül életem végéig.

Ami iszonyúan szimpatikus, hogy volt egy kutyus, aki odaszokott a szállásunkra, este várt, éjjel az erkélyen aludt, simit kunyerált és szeretgetést, és kicsit sántikált. Ráírtam erre a Phangan Animal Care-re és kb azonnal visszaírtak, hogy küldjek videót, címet, kell-e sürgős orvosi ellátás, nézzem meg a tetoválását, szóval tényleg azonnal próbáltak segíteni. Később pedig mikor már tudtam, hogy megy ez, küldtem nekik lokációt két fiatal felnőtt szukához, akikben nem volt tetoválás, és írták is, hogy köszönik, felveszik őket az ivartalanítós listájukra. Biztosan több adományt kell amúgy beosztaniuk, mint egy magyar állatvédelmi szervezetnek a sok jómódú turista miatt, de ők sem kapnak egy fillér állami támogatást sem.

Itt van róla a videó, nagyon kedves kis állatka 😍

https://youtube.com/shorts/dfmXia1ZSRQ?feature=share   

Na de evezzünk vidámabb vizekre! Koh Phanganon találkoztam először monitor lizzarddal, ami egy varánusz fajta. A találkozás úgy nézett ki, hogy gyanútlanul álltam a robogó mellett a strand parkolójában, épp szomorúan néztem egy nagy szemétdombot, majd megláttam egy kb 120 centis varánuszt, aki felszabadultan guberál a szemétben 😄 Ez az az állatka, amiről betettem egy videó linket a kultúrsokk posztba, ami Godzilla él! címmel letartolta pár éve a netet, amin egy ilyenből egy két méteres példány besétál a seven elevenbe és felmászik a tartós tejek polcának tetejére 🤣

Utána megjelent a párja (?) is és ketten totál befenyítették a parkoló népét 🤣 Ha megindulnak, nagyon gyorsak tudnak lenni!

Őket sem tudtam ide feltölteni, de itt vannak a linkek, érdemes megnézni a róluk szóló videókat 😳

https://youtube.com/shorts/09wxnGQH-WU

https://youtu.be/yHpfZ2DFFgk

A szálláson meglepődve tapasztaltuk, hogy van egy lyuk a padlóban a WC mellett, amin kilátni a ház alá, na azt azonnal eldugaszoltuk, mielőtt valami kígyó beköltözik, később mondjuk rájöttünk, hogy az a seggmosó izéjük kicsepegésére van, de mivel abból 16 nap alatt nem láttam olyat, amihez hozzá mernék érni, mi csak potenciális kígyóbejáratnak láttuk 😅Megnyugodtunk, hogy ide ugyan nem jön kígyó, majd két nap múlva rájöttünk, hogy a fürdő ablak egyébként totál nyitott, két üveglap egymás mellett, azon egy anakonda is bejöhet, ha nagyon akar 😅, szóval kár volt azzal a kis lyukkal foglalkozni. Kígyó egyébként nincs sokféle Koh Phanganon az internet szerint, akik vannak, két mérgeskígyó faj (kobra), a dzsungelben élnek, az embert kerülik és van egy kókuszkígyó nevű, ami nem mérges, de olyanból sajnos csak elütöttet láttam 🥺

Pókból láttunk a dzsungel szélén félelmetesen nagyot és vannak még ezek az óriás százlábúak, meg az óriás csótányok és skorpiók, akiket csak nyárson láttunk 😅. Nekem nincs különösebb bajom a bogarakkal se, szóval ezektől sem tartottunk.

Van a szúnyog ugye, ami ellen jó azért védekezni, bár a malária veszély a Thai öbölben elvileg a nullához konvergál és van ez a homoklégy, ami igazából szúnyog és csíp. Egyszer megcsípett valami, amitől ijesztően feldagadt az ujjam, ott egy kicsit féltem, hogy tuti valami nagyon mérges evett belém és most fogok elpatkolni 🤣 de elmúlt egy nap alatt.

Bár Koh Samuit a majmok szigetének is hívják, sajnos a nyaralás alatt csak egyet láttunk, azt is Phanganon, ahogy egy oldalkocsis robogón utazott a gazdájával 😃 Késő volt, mire előkaptam a telefonom 🥹

Samuin vannak a tipik repülőpatkány galambok, pont olyanok, mint amik a Blaha aluljáróban laknak, szuper egzotikusak 😆 Annyi extrájuk van, hogy itt a társult gerlék nyakán ilyen kis minta van, plusz durván pofátlanul lopnak az asztalról mind, egyetemben az általam csak thai rigónak nevezett rigószerű magárral (mint kiderült, az ő neve pásztormejnó), aki járőröz az asztalok körül és néz bele az arcodba a fejét oldalra billegtetve, hogy „Kajád van? Adjál mán valamit enni tesó!”. Néhány országba betelepítették, ami olyan jól sikerült, hogy van, ahol első számú kártevőnek számít😃. Ilyen magabiztossággal mondjuk nem csodálom 🤣

Itt van egy videó az énekéről 🥰

https://youtube.com/shorts/6AGkBMQOdkE?feature=share

Rengeteg énekesmadár van, csodaszépek és gyönyörű az énekük, és elég szomorú látványt nyújtanak a kis bamusz kalitkáikban, ugyanis sok helyen házi kedvencként tartják őket, éttermekben, boltokban lógnak a vásárlók felett, és énekversenyeken is indítják őket időnként. Komolyan gondolkodtunk, hogy megkérdezzük, nem adnák-e el őket, de aztán nem akartunk ilyen Freddy Mercury megvenné a parlamentet nyugati pöcsök lenni, meg nem is tudjuk, nem nyírja-e ki őket valami 20 percen belül, ha visszaengedjük a természetbe, úgyhogy letettünk erről.

Szabadon is láttunk, hallottunk nagyon színes, különleges madarakat azért szerencsére 🥰

Az elefántok egy külön posztot érdemelnek, ők a kedvenceim és az volt a legcsodálatosabb találkozás a helyi állatvilággal, de lesz majd szó róluk 😍

Meg vannak ugye a kakasok, meg a tyúkok mindenhol, a kakasoknak ilyen kis mobil kalitkája van, félgömb alakú, és hát azért gyanítom, hogy az illegális kakasviadalok miatt van ennyi belőlük. Önsétáltató tyúkanyó kiscsirkékkel masírozva az úton meg szintén gyakori látvány.

És hát vannak ezek a kis gekkók, a kedvenceim 🥰, akik szinte átlátszóak, olyan meleg van, hogy hüllőként is csak éjszaka merészkednek elő és a házak falán szeretnek szaladgálni négyesével. Nagyon gyorsak ezek is, ha megijednek! Némelyik annyira átlátszó, hogy szinte a szerveit is lehet látni, ritka cukik amúgy, de félénkek, ezért csak ilyen rossz minőségű belenagyított képet tudtam lőni róluk. Még egy hasznos infó róluk: Néha a plafonon úgy döntenek, hogy levetik magukat a mélybe és ebben az sem akadályozza meg őket, ha te pont alattuk iszod a hajnali kávédat 😅 Ja és a pofátlanul tarháló thai rigó simán megeszi a kisebbeket.

Na ezzel a gekkóval esett meg az utolsó Koh Samui esténken, hogy valahogy bejött egy a fürdőbe. Még egy üvegpoharunk se volt, hogy a bogárkiköltöztetős módszerrel visszatessékeljük a kertbe, ráadásul baromi gyors, nem tudsz hozzá karnyújtási közelségbe kerülni, így egy darabig ötleteltünk, aztán arra jutottunk, hogy holnapig csukjuk a fürdő ajtót, aztán bízunk benne, hogy a takarító néni nagyon buddhista, és tudja, mit kell tenni. Gekkóka viszont közben felfedezte a fürdőt és végül a tükör előtt állapodott meg, ahol is kb. 25 percen át teljesen megbabonázva csodálta a saját tükörképét 😅 Nem tudom ez meddig tartott, mert utána már nem figyeltem, de eleinte féltem, hogy talán meg is támadja, vagy megpróbál párosodni vele🤣, de szerencsére nem került sor ilyenre. A sztori vége az lett, hogy természetesen a párom éjjel elfelejtette visszacsukni a fürdőt, így az önmagával szerelembe esős pózt nem tartotta ki gekkóka reggelig, a fürdőben nem találtuk meg, úgyhogy voltak azért félelmeim, hogy két nap múlva Budapesten fogom megtalálni a sminkcuccaim közt, de szerencsére egyik táskába sem költözött be 😃

1. A gyógyszerekről igazolást kell vinni, még a recept nélküliekről is, bár azt jobb nem is vinni, majd vesztek kinn.

Nekünk vannak receptre felírt gyógyszereink, plusz nem akartam azzal tölteni az időt az álmaim nyaralásán, hogy patikákban activityzem el, hogy megy a hasam, szóval vittem otthonról pár gyógyszert. Betartottam a tanácsot és elmentem a háziorvoshoz, aki több dolog miatt sem rejtette véka alá irántam tanúsított ellenszenvét. Egyrészt miért hozzá megyek és miért mond ilyen hülyeségeket a külképviselet, hogy ezt neki kell ilyen túlterhelten megírnia, és arról ne is álmodjak, hogy angolul írja meg, vagy azt a formanyomtatványt tölti ki, amit én vittem, mert arra neki nincs ideje. Másrészt megkérdezte, hogy hová megyek és mennyi időre és akkor már végképp szikrákat szórt a szeme 😆. Szóval adott csak a receprtesekről egy magyar sajtpapírt, na gondoltam, ennek a thai vámos biztosan örülni fog, emiatt elmentem még a szakorvoshoz is, aki már legalább angolul adta, de egy egy soros szöveg volt, ugyanezt eljátszottuk a párom igazolásaival is, úgyhogy egy bő nap elment rá.

Ehhez képest a kutyát nem érdekelte, hogy mi van a feladott vagy a kézi poggyászomban, ami gyógyszernek tűnik, pedig pánikbetegségre való gyógyszer is volt közte, ami ugye pszichotróp szer, kár volt olyanokat vizionálni, hogy a gagyi igazolásommal egy thai börtönben fogok életem végéig rohadni, hacsak ki nem végeznek a szelektív szerotoninvisszavétel gátlóm vagy a hajnövesztő vitaminom miatt 😅

Minden esetre, ha legközelebb megyek (tuti, hogy megyek még🥰), nem fogok egy napot elbaszni erre.

2. A dohányzás közterületen tilos, az e-cigit, Ikost bevinni is szigorúan tilos az országba, horror pénzbírság, de akár börtönbüntetés is járhat érte.

Mi az e-cigi miatt nagyon aggódtunk, mert mindenhol azt írják, hogy szigorúan tilos Thaiföldön, kb a heroinnal esik egy megítélés alá, ha elkapnak, súlyos pénzbírság, börtön is várhat rád, de ez teljesen alaptalannak bizonyult (Koh Samuin és Koh Phanganon legalábbis mindenképp). Egyrészt baromság, hogy nem cigiznek közterületen, kb mindenhol rágyújtanak a thai-ok és a turisták is, másrészt e-cigiznek is elég sokan, harmadrészt folyamatosan füveznek a turisták (lehet, hogy a thai-ok is, nem tudtam mindig, honnan jön állandóan a brutális fűszag 🤣 ). Annyira figyeltünk, hogy ne a királyi család képe alatt, meg nem buddhista templom előtt történjen a törvénysértés.

A fórumok szerint a strandon is szigorúan tilos a dohányzás, ez is baromság, legalábbis Koh Phanganon és Koh Samuin senkit nem érdekelt. Az éttermekben is lehet bagózni, e-cigizni, füveznek is sokan.

A külképviseletnek írtam e-mailt az indulás előtt, hogy látom a hivatalos állásfoglalást, de tényleg olyan komolyan kell ezt venni? Azt írták vissza, hogy elvileg szigorúan tilos, gyakorlatilag csak pár esetről hallottak más nációk tagjairól, szóval ne parázzuk túl.

Ennek megfelelően a kézipoggyászba tettük, likvidet meg félig ide, félig a feladósba, magában csak nem mondják meg, mi ez a listerine-szerű, kék, mentolos illatú folyadék 😅

Először ugye Ferihegyen volt a biztonsági ellenőrzés, ott nyilván senki le se szarta, itthon nem tilos, Frankfurtban se, Abu Dhabiban se, legközelebb ott kell csak aggódni miatta. Abu Dhabiban is tökéletesen leszarták, ahogyan a gyógyszereinket is, amiről senki nem kért semmilyen igazolást, tök felesleges volt. Bangkokban kifelé meg nincs semmilyen ellenőrzés. Röhögtünk is, hogy minek van ennyi hülye szabályuk (pl. élelmiszert nem lehet behozni, Buddha szobrot nem lehet kivinni), ha úgyse csekkolja senki 😆. Volt később egy belföldi járatunk is, február 21.-én Bangkokból Koh Phanganra, ott se érdekelte a kutyát se a kézipoggyászban az e-cigi, pedig ott ugye volt befelé utasbiztonsági ellenőrzés és a célpont is Thaiföldön volt. Hazafelé se volt sehol semmi gond vele, pedig oda is 4 utasbiztonsági ellenőrzésen kellett átesni.

Ja és mindkét szigeten árultak utcai árusok elf bart a rejtőzködés semmilyen jelét nem mutatva. Ami nagyon vicces volt, hogy mikor megmutattuk, hogy van már e-cigink, mindig nagyon megörültek neki, hogy mekkora 😅

3. Oltások

Először úgy voltam vele, hogy mi aztán minden ellen beoltatjuk magunkat, de aztán rájöttem, hogy az mennyi oltást, mekkora kiadást, és hány héttel ezelőtt meg (nem) kezdett rákészülést jelentett volna és letettem erről.

Oltás Thaiföldre nincs kötelező, ajánlott van jó sok, de irtó drága mindent beadatni és itt a thai öbölben nem is igazán kell semmi ezek közül. A malária is inkább északon para, ott se nagyon, a környező országokban gond, így a határ mentén nagyobb a veszély, de azért itt is van szúnyog és hiába kenegettük magunkat, így is csípnek, pedig a helyi, mérgező cuccal kenjük magunkat, ami az EU-ban állítólag tilos hatóanyagú is, mégis lett egy-egy csípés. Erről még nem tudok nyilatkozni, hogy elkaptuk-e, mert több hét a lappangási idő, de kétlem, hogy kifogtuk volna azt a 0,5% maláriás szúnyogot.

4. Útlevél letétbe, jogsi, köbcentik

Mindenhol óvva intettek attól, hogy a turista odaadja az útlevelet a robogó bérlésnél. Hát, ha nem adod oda, akkor good luck, Koh Phanganon legalábbis mindenhol azt kérték depositnak, így el is engedtük az ezen való aggódást és onnantól a párom útlevelének a fénymásolata volt a tárcájában, ha igazolni kellene magát (természetesen nem kellett😆). Máshol sehol nem akarták elkérni, csak a becsekkoláskor lefénymásolták szállásokon.

Koh Samuin már volt olyan robogós hely, ahol 3000 bath is lehetett a deposit, de inkább az útlevelet adtuk.

Bangkokban meg nem béreltünk robogót, szeretünk élni 😅.

A másik a köbcenti és jogsi kérdés, mert ugye az itthoni autós jogsival nem vezethetnél kint 125 cc robogót, annál kisebb viszont nem nagyon van, nem is tudna felmenni ezen a sok hegyi úton egy 50 cc-s motor két fővel. A jó hír, hogy sehol nem kérték a szintén fél napos időtöltéssel megszerzett nemzetközi jogsit (bármelyik kormányablakban intézhető, vinni kell igazolványképet és a magyar jogsit, azt hiszem 2000 Ft volt a díja), a rossz, hogyha baleset ér és nem volt olyan jogsid, ami arra az adott méretű motorra van, a biztosító elvileg nem fizet, ami szerintem nonszensz, mert rajtuk kívül a kutya le se szarja, hogy van-e jogsid, vagy mire van, nem egyszer láttunk 7-8 éves gyerekeket hármasával ülni robogókon és ahogy már írtam, a bukósisak mániánkkal is eléggé egyedülállók voltunk 😀

Robogó nélkül Koh Phanganon és Koh Samuin is meg vagy teljesen lőve, gyalog nagyok a távolságok, 5 perc alatt rommá égsz a napon, kegyetlen meleg, por van és a járdák sem mindig léteznek, a zebrán nem engednek át, egyszóval másodrangú polgár vagy, ha nincs a feneked alatt robogó. Autóbérléssel nem találkoztunk sehol, bár biztos van ilyen is, de őszintén abban jobban féltünk volna, hogy valakit elütünk.

A robogók amúgy működtek megbízhatóan, de a sok hegyi út miatt a fékje mindegyiknek katasztrófa, érdemes már a lejtő legtetején lassítani 😆

Volt amúgy olyan beach, ahová le se lehetett jutni robogóval, annyira földutas, meredek, salakos volt, ez a Bottle beach pl., ne legyetek kemények és üljetek át a taxi ponton a taxiba, jó pár embert láttunk nagyon kimerülve felfelé robogót tolni, mögötte a nagyon elcsigázott asszonnyal 😆

Még ami nekem szimpi volt, hogy maga a robogóbérlős kérte, hogy fotózzuk körbe a járgányt, semmi kellemetlenség nem volt ebből, ami viszont fura volt, hogy a szerződés mindenhol egy példány, az meg az övék. A végén összetépik, amikor visszaviszed.

A benzin nagyon olcsó és ezek nem is fogyasztanak sokat, ja és mindenhol árulják az út szélén is ilyen 1 literes whiskeys üvegekben 🤣 Mondanom se kell, amellett is dohányoznak 😅

Szerintem a bukósisakon nem érdemes vagánykodni, írtam már a kultúrsokk posztban, hogy milyen a közlekedés, nem kell kísérteni a sorsot.

Volt még egy sztorink, mi, a nagy robogó szakértők elvittük a masinát. A párom kb 20 éve ült ilyenen, én 25, vezetni sose vezettem, ő legalább valami görög nyaraláson vezette kétszer, akkor se utassal, ennek megfelelően egy nap után rohadt ciki helyzetbe is kerültünk 😅 Nem indult az a fránya robogó. Hívtam a számot, ahol egy fickó egyre dühösebben magyarázott valami olyat hogy sztán, párkinsztán! De nem értettük, mi baja (élőben is nagyon nehéz velük angolul kommunikálni, telefonon meg katasztrófa🤣). Végül odajött a szerencsétlen, levette az eldőlés elleni tartóról a robogót (bocsánat, nem vagyok egy műszaki zseni, fingom sincs, mi a neve, az a vas, amit kihajtasz, hogy ne dőljön el, magyarul a "párkinsztán" 🤣) , beindította és ment 🤣 Neeeeem, nem volt ciki 😅

5. Ne vigyél ruhát, úgyis fityingekért van

Mindenki azt mondja, hogy ne vigyél semmit, kint minden olcsó, de 1. nem azért megyek, hogy kínai piacok csótányos öltözőjében próbálgassam a ruhákat 42 fokban ahelyett, hogy a strandon legyek, vagy várost nézzek, 2. sajnos 2 éve meghíztam és nagyon nehezen találok olyan ruhát, amiben nem hányom le a tükröt 😅, 3. nem akarom ezzel cseszni az értékes időt.  Ráadásul ok, hogy a Chinatown-ban van minden, de ugyanazok a kínai vackok vannak, mint itthon, semmi különbség nincs, max annyi, hogy kicsit talán olcsóbb, a szalmakalap pl. 350 Bath volt, ami itthon még olcsóbb is szerintem utcai árusnál.

Koh Samuin voltak már igazi made in Thailand dolgok, meg a kötelező fullmoon party pólót persze megvettük, valóban nem voltak drágák, kb 200 bath volt, meg van az éjszakai piacon second hand is, ahol még olcsóbb (legalább ennyit tettem a környezetért), de mindenhol ugyanazt a 10 dolgot árulják, nadrágot pl. sokadik nekifutásra se találtam, pedig azért nem egy tonna madonna vagyok, "csak" 40-42-es kellett volna, de egy méretű minden, standard S-es lányoknak. Szóval aki érzékeny erre, inkább vigyen ruhát, úgyse nagyon van olyan légitársaság, ahol vehetsz csak hátizsákos jegyet, 20-23 kg feladott poggyász szerintem kb mindenhol a díj részét képezi, és amúgy hazafelé is kár aggódni a túlsúly miatt, mert nem kérnek érte egyáltalán sokat. 

6. Minden nagyon olcsó

Ez félig-meddig igaz, de azért az infláció és a kimaradt covid időszak bepótlása látszik az árakon. Koh Phangan olcsóbb volt, ami engem meglepett, oda nem megy repülő, mindent hajón kell behozni, így logikus lett volna, hogy drágább, mint Koh Samui, de Koh Samuin sokkal régebb óta élnek a turizmusból, több a puccos hely, kevés a kedves kis útszéli kajálda, ami van, az is drágább, így ott sokkal többet költöttünk. 

Egy helyi, egyszerű, húsos főétel Koh Phanganon olyan 60-80-100 bath rizzsel, tengeri herkentyűvel +20 bath kb, a kis kóla 50 bath, a sör 60-100 bath, a pia általában elég drága. A víz 10, a nagy víz a seven elevenben 10, a kókuszvíz kókuszdióban 50, a gyümölcs shake-ek 50-60 nem puccos helyen. A közvetlen tengerparti beach bárban persze minden drágább, de nem sokkal, Koh Phanganon legalábbis nem olyan nagy a difi, Koh Samuin már jóval nagyobb. 

Csapvizet természetesen szigorúan tilos inni, szóval vizet állandóan venni kell.

Mi élelmiszert nem nagyon vettünk, csak rágcsákat, innivalót seven elevenben. A magok magyar áron vannak, vagy kicsit drágábban, a chipszek, egészségtelen rágcsák olcsóbbak, a víz, üdítő, jeges kávé olcsóbb, mint itthon. A pipere cuccok elég drágák, naptej, napozás utáni krém pl 300 bath alatt nem volt és a "patika olcsó" is számunkra megdőlt, 450 bath volt egy szemcsepp.

A szállás mindkét szigeten 21-21 ezer Ft volt/éj 2 főre, mindkettő teljesen rendben volt. Volt még egy éjszakánk egy másik helyen Koh Phanganon, arról lesz egy külön poszt, annyira félelmetesen borzalmas volt 🤣, az is ugyanennyi volt, nem is értettem sem azt, hogy miért ennyi, sem azt, hogy hogy lehet ennyi jó értékelése. A bangkoki szállás egy rémálom volt, viszont csak 5000 Ft két főre egy éjszakára.

A robogó 200-250 bath/nap, a benzin 40 bath/liter.

A piacon a ruhákról már írtam, ami nagyon tetszett, azok a nagyon magas minőségű hamisítványok, vettem pl. egy the north face utánzat nagy övtáskát 500 bathért, meg a szuvenírek is szépek voltak és nem voltak drágák Koh Phanganon. 

A piacon sem drágábbak a kaják, vannak mindenféle nyársak, gőzgombócok, tengeri herkentyűk, én egy kicsit extrémebbre számítottam, de a skorpión, bogáron kívül, amivel csak Bangkokban találkoztunk, a legextrémebb a csiga és a krokodil volt, amit ettünk, pedig nagyon vadásztunk valami jó rántott kígyóra, vagy békacombra, ha már ilyen extrém dolgokat lehet Ázsiában enni 😆

Ennél több ilyen meglepőség most nem jut eszembe. Ha van kérdésetek, szívesen válaszolok ☺️

Amikor megérkeztünk, Bangkokban töltöttük az első napot, onnan pedig Koh Samuira mentünk repülővel, azután pedig komppal Koh Phanganra.

Koh Phangan egy sziget, amit 20 éve még senki nem ismert kb, csak a Fullmoon partykról volt ismert, aztán a leleményes thaiok rájöttek, hogy itt is baromi szépek a tengerpartok, itt is szép a dzsungel, a Fullmoon party is kezd nagyon híres lenni, csináljunk ebből is turisztikai célpontot. Ennek megfelelően már elkezdett sajnos erősen elturistásodni, de még kellően megvan a koszos bája, nagyon sok a hippi, a digitális nomád, de sok a helyi is. Az egész sziget körbeutazása 40km, szóval robogóval kényelmesen lehet utazgatni benne, de a közlekedésről majd később.

Igazából már Bangkokban is sokkoló volt szembesülni a szagokkal, a szállással, a piacozással, a közlekedéssel, a tuktukkal, a kóbor kutyákkal, macskákkal, szeméttel, kosszal, rendezetlenséggel, hangzavarral, szmoggal, emellett pedig a gyönyörű templomokkal, amiknek a bejáratánál néha sétált a belváros közepén 1-1 disznó vagy pár önsétáltató kakas, de Koh Phanganon végképp pofáncsapott, hogy mennyire sok arca van ennek az országnak.

Kitettek minket a taxiból a szálláson, ami szerencsére egy eszméletlen szép tengerpartra nézett, a bungaló is nagyon rendben volt, amitől a bangkoki szállás után eléggé tartottam, mert annak nem sok köze volt az agodán szereplő képekhez, mégis 8 pontos értékelése volt 😄, de ez tényleg nagyon tuti kis szállás volt, kb 10 méterre a parttól. Ott azon a kis pár négyzetméteres szegleten minden OK volt, szép, gondozott kert, csicsergő madarak, szép beach, egész európai szobácska, jó klíma, jó hűtő, tisztaság, nagy tv, de aztán elindultunk sétálni a környéken és konkrétan a szállás mellett már ilyen hajléktalan bunkinak/purtinak/drogtanyának tűnő építmények mellett haladtunk el, szemétdombokon keresztül, úgyhogy itt meg is fejtettem, miért volt csak 20e Ft éjszakánként két főnek ez a tuti kis szállás. De aztán rá kellett jönnöm, hogy az egész sziget ilyen, ez a szállás egyáltalán nincs rossz helyen. Itt egy szemétdomb, ott egy csöves putri, kóbor kutya eszméletlen mennyiségben, kakasok ilyen kis mobil kalitkákkal lefedve az út szélén, minden olyan, mintha egy nagy józsefvárosi piac lenne, és közben mindenhol építkeznek is.

Bemész a kajáldákba, ahonnan egy magyar ÁNTSZ ellenőr sírógörccsel fordulna ki, hozzáragad az alkarod a víz sosem érintette viaszosvászon terítőhöz, vagy a ragacsos fa asztalhoz, a lábad a jobb napokat is látott törött műanyag székhez, a hallét, amivel sóznak is nehéz elengedni 😆, aztán megkapod életed legfinomabb kajáit 6-800 Ft-okért és nem érted, hogy hogyhogy nem kaptál még mindig vérhast, mikor már három napja csak ezekben a kis büfékben eszel. Spoiler: semmi bajunk nem lett egy ilyentől se a majd 3 hét alatt, pedig csak Koh Samuin ettünk először puccos helyen, igazából azt sem önszántunkból, mert semmivel sem volt a kaja ott jobb, mint ezekben, sőt.

Az emberek mindenhol nagyon kedvesek, és legtöbbször nincs olyan érzésed, hogy ez kamu kedvesség, tényleg irtó hálásak mindenért, a visszajárót mindig visszahozzák, hiába mondod el, hogy 500-ból adjon vissza (mondjuk az angol nagyon nem az erősségük 😆), ha kicsit le is húznak itt-ott ilyen 100 forintos parkolási díjakkal, vagy egy-egy hiéna taxis betalál, akkor is kedvesen csinálják és nem pofátlanul. A takarító nénink pl. látta, hogy a google translate-el küzdök, hogy legalább egy jónapot-ot el tudjak sajátítani, és odajött nyelvleckéket adni 🥰. Vagy a bangkoki szálláson kicsekkoltunk éjjel és csak egy biztonsági őr volt, akinek mondtuk, hogy hívunk taxit, bár nem értette, és mikor még 10 perc múlva is kinn álltunk, kijött a telefonjával, és a google translate-el elmondatta angolul, hogy sikerült-e taxit fognunk. Az ég világon semmi érdeke nem fűződött hozzá, csak aggódott miattunk 🥰.  A kóborkutya helyzet egy külön poszt lesz, de velük is a legtöbben kedvesek, a legpuccosabb étteremből sem dobják ki őket, ott pihenget a pultnál a földön a kutyus, úgy kell átlépni és mindenhol etetik, itatják őket, egyetlen soványat se láttam, konkrétan dagik is vannak, és a legtöbben nem rühesek vagy ápolatlanok, jó kondiban vannak és boldognak is tűnnek. Biztos, hogy a buddhizmus sokat hozzátesz ahhoz, ahogy ők bánnak az emberekkel, állatokkal. 

Aztán kimész a kajáldából, mendegélsz, mindenki dudál, nincs is járda szinte, mindenhonnan jönnek, senki le se szarja a szabályokat, nincs gyalogos lámpa, a zebrán simán elütnek, nem érdekli őket, hogy át akarnál jutni 😅, por van, 40 fok és szeméthegyek mindenhol, nem érted, hogy mi bajuk, miért dudálnak folyamatosan, rossz oldalon gyalogolsz? Vagy mi a fene bajuk van? Elmész egy gyönyörű kókuszpálma liget mellett, aztán egy szép kis 4 csillagos resort mellett, és közvetlenül utána egy kókuszdióból meg pálmalevélből rakott tűzrakás szegélyezi az utad, amin épp égetik le a műanyagot a rézkábelről, vagy egy színesfém kereskedő, ahol irgalmatlan húgyszag van és egy látványosan rühes szerencsétlen kutya fekszik az ajtajában. Amúgy ez az égetés valami helyi sport náluk, állandóan égetnek, szemetet is, vezetékeket is, szerintem reggel felkelnek, kinyújtóznak, majd felkiáltanak, hogy úgy égetnék valamit!, és már indulnak is tüzet rakni 😅

Utána bemész a helyi CBA-ba, a mindent leuraló seven eleven-be, amiből tényleg minden sarkon van egy, és a 15 fokos légkondi kiheverése után azonnal nyugaton érzed magad. Majd kijössz, beugrasz a nyitott oldalú bádogtetejű üzletbe, ami előtt le kell venni a papucsodat és szembesülsz vele, hogy egyrészt olyan szar szag van, hogy mindjárt behánysz, másrészt ez egy olyan élelmiszer bolt, ami vízvezeték-szerelő szakáruház, mosoda és robogóbérlő is egyben 😆 Ja és jó eséllyel laknak is benne, olyan többször volt, hogy beültünk valahova enni, és ahogy helyet foglaltam, tőlem két méterre riadt arccal húzta el valaki a függönyt, aki épp az ágyán fekve tévézett 😅 Vagy megkérdeztük, hogy hol a WC és beinvitáltak a lakásba, hogy erre-erre, ahol nagypapa és nagymama épp tévézés közben ebédeltek és kedvesen integetnek, te meg bemehettél a fürdőbe, ahol ott voltak a fogkeféik, az intim betétjük, meg a samponjuk 🤣

Mész, mész mendegélsz tovább, átmész pár ilyen királyi családot méltató összetákolt diadalív szerűség alatt (nagyon tisztelik a királyi családot, mondjuk ha nem tisztelnék, akár halálbüntetést is kaphatnának, szóval nem nagyon van más lehetőségük😆, de szerintem nem kényszerből csinálják), és hüledezel azon, hogy hogy tud ennyire sok weed shop megélni itt, majd átesel egy boka magasságban kifeszített szögesdróton, mert az az üres háromszög, amin le akartad vágni a sarkot magántulajdon 😆 (Általában a kerítés néhány kifeszített szögesdrót, ezután fejtettem meg, hogy azért van annyi olyan kóbor kutya, akin hatalmas vágások vannak.)

A boltok kb úgy néznek ki, hogy 10-ből 6 kajálda. Tényleg minden kajálda szinte, elképesztő, ezen nagyon sokat röhögtünk az elején, hogy ezek mennyit esznek? Van olyan, aki nem eszik, nem főzi az ennivalót, nem felszolgálja, vagy nem alapanyagért ment éppen? 😆 Ezek családi bizniszek, a gyerekmunka sem ritka, néha egészen fiatal gyerekek hozták ki a fogásokat, mindenki kiveszi a részét a munkából. Amúgy az ételek elképesztően finomak, és minden aggodalmam ellenére egyáltalán nem betegítenek meg, pedig azért Bangkokban voltunk olyan konyhán, ahol konkrétan 3 macska ugrabugrált a szakács húsvagdosó pultján, a földön meg 2 kóbor kutya kunyerált, és a konyhából egy olyan trainspotting wc nyílt, ami bangkoki viszonylatban is kőkeménynek számított 😆. Egyvalamit kell betartani, ott kell enni, ahol sokan vannak és ahol a helyiek is esznek, ott biztos pörög kellőképpen az üzlet annyira, hogy ne legyen romlott a kaja.

Emellett mondjuk a 7. naptól mindketten fostunk folyamatosan, de nem ilyen Dumb és Dumberesen, irányíthatatlanul és azonnal WC-ért könyörögve, de normális kakánk nem igazán volt 😆, gondolom a sok rost, a sok folyadék, a sok zsír és az európai gyomrunknak túl sok, túl idegen fűszer hatása volt ez. Ennek mondjuk megvolt az a hátránya, hogy többet kellett ennünk, de azért gyógyszerre egyszer sem szorultunk.Hoppá! Most megvilágosodtam! Ezért esznek ennyit! 😅 És ezért ilyen vékonyak! 😃

A maradék 4 boltból 1 biztos, hogy weed shop, Thaiföldön ugyanis 2021 óta legális a fű, persze csak orvosi használatra, de senki le se szarja ezt se. Kicsit furák ezek a szabályok, mert mindenre nagyon súlyos büntetést lehetne kb kiszabni, pl. ha a királlyal szemben bármilyen tiszteletlenséget mondasz, akár ki is végezhetnek, közterületen nem szabad dohányozni, elvileg tilos az e-cigi a teljes országban, a behozatal is, saját célra is, börtönbe dughatnak érte (amit szerintem el tudtok képzelni, hogy néz ki), elvileg füvezni sem szabad közterületen, elvileg közlekedési szabályok is vannak, gyakorlatilag meg semmi nem úgy működik, ahogy a törvényekben le van írva és rendőrrel sem találkoztuk egy hét alatt, aki bármiért megdorgálhatna. Bukósisakot is csak az ilyen beszari turisták hordanak, mint mi 🤣

A maradék 3 bolt pedig mosoda és robogóbérlő (ezek valahogy mindig együtt járnak😆), patika és seven eleven, hová néha besétál egy ilyen 3 méteres varánusz, ez nem vicc, mi is láttunk élőben egy méteres monitor lizzard párt felszabadultan guberálni a szemétben, de majd az állatokról írok egy külön posztot 😀

https://www.youtube.com/watch?v=Ygo4jUNuvqA

Szinten minden ház és üzlet mellett van egy kis - először oltárnak hitt - spirit house, ami egy pici házikó egy emelvényen, egy pici létrával, előtte étellel és itallal, ami arra szolgál, hogy a vándorló lelkek megpihenhessenek és ne okozzanak gondot a családnak. Ezeket néha elfoglalják kóbor macskák, és ott kuksolnak benne, mint valami istenség, irtó mókásak 😅 Egyébként nagyon szép rendezettek (legalább ezek 🤣)

Második naptól béreltünk robogót, mert rájöttünk, hogy a szállás végében levő beach nagyon szép, sokkal szebb, mint amit valaha láttunk, de ez csak a jéghegy csúcsa, fehér homok ide vagy oda, mert ott csak 1 nyamvadt pálma volt, délutánra teljesen eltűnt belőle az apály miatt a víz és tele volt szeméttel, rozsdás szögtől a törött üvegen át, egy ideig szedegettük, aztán feladtuk, meg már kezdtek furán nézni ránk a szálláson, hogy miért van ennyi és ilyen sok fura szemetünk 😆 A legfurább dolog egy fél pár szilikon felragasztható cici volt, amit találtunk 😂 

Sajnos a szemét, az egészen elképesztő agyoncsomagolás (kizárólag műanyagba), a dupla műanyag szívószálak, a rengeteg vastag nejlonszatyor, a tengerben a sok hulladék nagyon elszomorító, de erről majd egy másik posztban írok.

És hát itt jött az következő sokk, a közlekedés. Ők ugye jobbkormányos autókat vezetnek, az út bal oldalán, mint az angolok, ami eleve nagyon parává teszi a vezetést, de a tábláknak se sok köze van a magyar kreszhez, a lámpák sem egyértelműek, vagy csak ennyire leszarják, nem tudtuk megfejteni, mert egy csomószor volt olyan, hogy ugyan piros volt egy kereszteződésben, de ugyanúgy ment minden irányból mindenki, csak lassabban. Nem igazán enged be senki senkit, a gyalogosokat annyira leszarják, mintha nem is léteznének, bukósisakot kb senki nem hord, csak a nagyon friss turisták és 10 járműből 6 robogó, vagy ez az oldalkocsisra megtákolt robogó, amiben néha egész családok utaznak és ha egy kóbor kutya felkéredzkedik, természetesen viszik őt is magukkal 😅 Mindenki mindenért indexel, sokszor rossz irányba, vagy csak úgy marad az index, vagy csak ezzel jelzik, hogy valami történni fog, és folyamatosan dudálnak. A dzsungelen átvezető autóutak pedig olyanok, hogy mész felfelé egy 45 fokos emelkedőn (ketten a robogón a hab testünkkel), aztán lefelé zuhansz kb egy szakadék meredekségű úton, az olyan fékeddel, ami a legjobb esetben is csak 30-ra tud lelassítani (minden robogó fékje ilyen állapotú), és a lejtő alján mindig van egy minimum derékszögű kanyar, háttérben egy szakadékkal🤣. Ott már egy kicsit visszasírtuk a "városi"  közlekedést, ugyanakkor hihetetlen szépek ezek az utak a kilátással, a belógó pálmákkal és a folyamatos dzsungel hangokkal, madarakkal, kabóca szerű valamivel, ami megállás nélkül nyomja a dalt.

Az első napon biztos voltam benne, hogy ezt nem éljük túl, de aztán rájöttünk, hogy egyrészt nagyon vigyáznak a robogósokra, másrészt nem idegbeteg senki, csak nem szeretik, ha leáll a forgalom, inkább csordogálnak át minden, csak megállni ne kelljen, harmadrészt nem azért dudálnak, mint amiért mi itthon ("mit csinálsz, te idióta?"), hanem azért, hogy jelezzék, hogy jönnek, vagy készülnek valamire, ne nyisd rám az ajtót, jövök, be fogok menni eléd, úgy maradt az indexed, a taxik meg egymásnak köszönésképp, a gyalogosoknak pedig azért, hogy tudjanak róla, hogy ez itt egy taxi, le lehet inteni. Ja és egyáltalán nem vezetnek gyorsan, mondjuk ilyen műszaki állapotú robogókkal nehéz is lenne 😃, de az autósok is szabálykövetők ebben, bár őszintén nem tudjuk, mennyivel lehet vezetni, mert azt nem szokták kiírni, csak nagyon ritkán. Minden esetre 50-nél többel sehol sem mennek, bár lehet, hogy csak 30-al mehetnének, ezt már sosem tudjuk meg 😅

Mindezek ellenére elég gyorsan beleszoktunk, ami tőlem kifejezetten nagy dolog, mert irtó beszari vagyok a közlekedés tekintetében is, jogsim is csak 2 éve lett emiatt, de az anyósülésen is tudok rettegni, de valahogy végig olyan érzésünk volt, hogy itt mindenkire vigyáz a Jóisten, a Sors, Buddha, Manitu, vagy nevezzük bárminek, ha ez nem így lenne, ezek minden nap halomra halnának, igazából már az csoda, hogy nem ölnek meg a 30-40 méter magas kókuszpálmákról folyamatosan potyogó kőkemény kókuszdiók napi 10-20 embert, nem pusztultak még ki tömegesen a konyhai higiénia hiánya miatt, nem tört ki pestis a rágcsálók miatt, nem harapják meg veszett kutyák őket, miért lennének a közlekedésben kevésbé szerencsések? A rengeteg kóbor kutya sem ugrál a kocsik elé, bár tény, hogy sokszor kolbászolnak az úton, de nem láttam egy gázolást se. Vagy megtanulták, hogy nem szabad autó elé menni, vagy, aki nem tanulta meg, már nem él 🥺, vagy ennyire figyelnek rájuk, vagy megint csak az érthetetlen szerencséjük az oka, hogy ebből se nagyon vannak balesetek. Hozzátartozik, hogy a lazaságomban közrejátszott, hogy a párom valahol azt olvasta, hogy mindezek ellenére Thaiföldön van a legkevesebb baleset, amit eléggé kétkedve fogadtam, de szerencsére csak utolsó nap kerestem rá, hogy rájöjjek, ez baromira nem igaz és itt van a 2. legtöbb halálos közúti baleset a világon 😳. Mindegy, utólag már nem lehet félni, azt a fél napot meg összeszorított seggel, de túléltem. 

És akkor keresztülrobogózol a dzsungelen a hullámvasút szerpentinen, ami tényleg elképesztően szép és teljesen olyan, mintha egy filmben, vagy egy álomban lennél, nem is ebben a világban, és eljutsz a partra, amiért a legtöbb ember eljön ide, és megérkezel az első olyanra, ami gondozott, ahol buja a növényzet, ahol álomszép a fehér, mini szemcsés homok, ahol úgy süpped bele a lábad a vizes homokba, mintha a legfinomabb padlószőnyeg lenne egy öt csillagos szállodában, ahol a tenger minden filter nélkül is vakítóan türkizkék és 27 fokos, a hullámok tökéletesek, a mélyülés tökéletes, a kék égen a felhők is olyanok, mintha mesterséges intelligencia rajzolta volna, nem böki meg egy sittdarab sem a talpad, nem ragad rá egy mellbimbó takaró szilikon darab sem a bokádra, hintaágyak és bungaló kinézetű étterem van, a parton 3-4000 Ft egy óra thai masszázs úgy, hogy a madarakat, a pálmák suhogását és a tengert hallgatod közben, nincs egyáltalán tömeg, kókuszdiók sem potyognak, jobbra és balra egy-egy hegy van dzsungellel, a láthatáron csak a nagy kékség, simogatja a szellő az arcod, iszod a jéghideg kókusz shake-et fityingekért a kókuszdiódból, szóval tényleg giccsesen, feldolgozhatatlanul, befogadhatatlanul, sokkolóan csodaszép minden, és te nem érted, hogy hogy lehetsz ennyire iszonyatosan mázlista, hogy hordozhat a Jóisten ennyire a tenyerén, hogy itt lehetsz. Elönt a mérhetetlen hála, és ezen a ponton - ha még nem történt volna meg -  örökre és visszavonhatatlanul szerelmes leszel mindenébe ennek az országnak 🥰. 

Az utazás utolsó estéjét Bangkokban töltöttük, ahol már csak annyira bírtuk rávenni magunkat a 6 órás szálláson heverés után (ami szintén megér majd egy külön posztot, annyira ázsiai volt 😃), hogy elmenjünk a Chinatown-ba, ami tulajdonképpen egy hatalmas utcai piac, de kb akkora, mint Zugló. A lényeg, hogy a Chinatown totál kihalt lett este 8-ra, ezért áttuktukoztunk egy másik éjszakai piacra, de az valójában a pingpong show-k utcája volt egy kis piaccal fűszerezve, mint ez később kiderült. Már a tuktuksofőr is sandán vigyorogva kérdezgette, hogy pingpont tour? Akkor még egyáltalán nem értettünk.

Ahogy leszálltunk már ránk is rontott egy nagyon erőszakos faszi, egy nagyon gyűrött laminált listát lobogtatva, hogy 300 bath-ért ezt az egész showt megkapjuk, csak menjünk már. Ilyenek voltak rajta, hogy pussy carrot, pussy banana, pussy pingpong. Addigra már megismerve az ilyen ügyekben tanúsított igényességüket, biztos voltam benne, hogy ez valami nagyon lebujos, ritka ocsmány performansz lesz, úgyhogy sok kedvem nem volt hozzá, de a párom meggyőzött, hogy Bangkokból a szexturisztikai célpont jelleget egyáltalán nem megismerve távozni bűn lenne és mivel szerettem volna ladyboy showra menni, de az kimaradt, gondoltam, üsse kő. Hát mikor fogok újra a pinájukkal pingpongozó nőket látni? (Ja, amúgy én nő vagyok, a párom meg pasi, ennek a ki győz meg kit nemi szerepek tekintetében lesz még később jelentősége).

Kicsengettük érte a borsos 300-300 bathot, ami 6000 Ft, de összehasonlításképp a legfullosabb transzvesztita szexmunkással kerül Bangkokban egy mindenre kiterjedő óra 200 bathba (ezt csak olvastuk, annyira azért nem vagyunk elvetemültek), szóval már itt egyértelművé vált, hogy ez totális lehúzás, plusz a fickó, aki odavitt minket kierőszakolt egy 100 bathost borravalónak magának, ott már minden mindegy alapon megkapta a 100-asát, meg szerettem volna a bámész szempárok elől is elmenekülni, akik érdeklődve figyelték, hogy ki az a palimadár páros, akiket elkaptak a hiénák. Ekkor felvezettek minket egy szűk kis lelinóleumozott lépcsőn egy penész szagú kis helyre, ahol csak és kizárólag mi voltunk 😅 A sarokban volt egy hatvanas DJ, aki valami nagyon borzasztó ázsiai popzenét játszott, fokozva a sokkoló hatást 😆 Leültettek minket az első sorba, kb 1-1.5 méterre a "színpadtól", amin a következő zajlott: volt két gyanúsan fiatal, iszonyat unott fejű biodíszlet csaj 1-1 sztriptízrúdat fogdosva, amellett totyorogva, olyan moszkva téri galambos mozgáskultúrával, ők még egész jól néztek ki, bár elég lelombozó volt, hogy az egyik a telefonját nyomkodta totyogás közben 😆 Emellett pedig volt két kifejezetten leharcolt, kövér 50-es nő, szintén nagyon unott fejel, meg egy szintén 50 körüli, aki legalább nagyon kedvesen mosolygott és jó alakja volt, végülis kiderült, hogy ő a legnagyobb művésznője a kegel gyakorlatoknak. (Amúgy összesen ennyi testzsírt nem láttunk 2 hét alatt, a thai emberek nagyon kis vékonykák, ők meg totál lamantinok voltak, nem akarok ducishamingelni, főleg, hogy én sem vagyok vékony, de én mondjuk nem is keresek pénzt a pucér testem látványával.)

Úgy indult, hogy a legducibb és legkevésbé lelkes arcú hölgy kicammogatott a színpad közepére, és mire felocsúdhattunk volna, beletöltött egy üdítős üvegnyi piát a puncijába, egy - az esztétikát minden módon nélkülöző - pózban, majd áttöltötte egy másik üvegbe.  De tényleg, egy ilyen Brünhilda egy köldökig felcsúszott kínai piaci kockás  - a legnagyobb jóindulattal is csak jelzés értékűnek nevezhető  - miniszoknyában leterített egy szakadt kis törcsit magának a színpadra, arra rácammogott mezítláb, koszos tappal és legelőnytelenebb premier plán pózba dugosta a hurkái közé az üveget, meg gyertyaállásokat csinált 🤣 Kegyetlen volt 🤣 Szerencsére nem kínált meg minket az üvegből 😆 Utána olyanok következtek, hogy az egyetlen kedves és értékelhetően kinéző nő elkezdett kihúzni a puncijából egy kb 4 méteres kötelet, és minket agitált, hogy játsszunk vele kötélhúzósat. Mindeközben ránk ugrott egy nagyon erőszakos, nagyon nem szimpatikus 65 éve körüli "madame", hogy mit rendelünk, úgyhogy onnantól legalább szorongathattuk megrettenve a piánkat, amit tripla áron kaptunk 😅 A következő attrakció kezdetét az jelezte, hogy az egyik a két duci közül dudált egy biciklis duda szerűséggel - természetesen - a puncijával. Azon a bohócduda hangon, hogy még szürreálisabb legyen az egész. Néha a DJ lehalkította a zenét, és be is mondta a kedves nagyérdeműnek, hogy pl. most a pussy banana következik. Ekkor bejött egy csapat angol, akik kb azonnal ki is fordultak a helyről 😂 A párom közben mondta, hogy ez iszonyatosan gáz, meneküljünk!!!, én viszont mondtam, hogy ennyi pénzért most már akkor is végigüljük, ha a heréi visszaszállnak a hasába, szóval dőljön hátra és élvezze a showt, megérdemli 😅 Mondjuk hozzátettem, hogyha arcon lőnek valami szifiliszes banánnal, én sosem bocsátom meg neki, hogy erre rávett.

És ekkor jöttek a punciból kilövős mutatványok, aminek az előkészítése úgy nézett ki, hogy amikor valaki nem mutatott be épp performanszot, a színpad szélén pucolta a banánt, lufikat fújt, uborkát hámozott, pingponglabdát mosott, vagy felmosott a színpad körül, addig is hasznossá téve magát.  Irtó szürreális volt az egész, én sokkos állapotban voltam, de az erotikától olyan messze volt, mint Makó Jeruzsálemtől, inkább valami nagyon furcsa bizarr rémálomra hasonlított egy ilyen maunika sós szekunder szégyen tengerben 😅

Ebből csak az zökkentett ki, hogy néha a nagyon nem szimpi, nagyon erőszakos idős "madame" odarángatta valamelyik művésznőt az épp aktuális performansz után és konkrétan tarhált, moszkva téri punk stílusban, hogy hívjuk meg a csajt valamire, mire én mondtam, hogy így is lehúztak minket, szóval no way, hogy még egy bathot költsünk erre a szürreális agyrémre 😆 Nyilván ettől nem lettek kedvesebbek, vagy lelkesebbek, bár azon az unottsági szinten szerencsére már nem sokat lehetett rontani 🤣

Utána jött a banán kilövés, a la 1. számú thai Brünhilda, amire színre lépett a gonosz madame egy - komolyan, ez nem vicc, én sem hittem el, de ez történt  - lepkehálóval és próbálta elkapni az amúgy megdöbbentő sebességgel kilőtt banánt, de nem sikerült neki!!! 🤣 Itt már sírtunk a röhögéstől, de valszeg más is aggódott már a szifiliszes banánal való arconlövés miatt, úgyhogy legalább a biztonságról igyekeztek gondoskodni 😆

Aztán jött a pingpong, megint valamelyik lamantin adta elő a 2 közül, közben már a két csinosabb biodíszlet lány a telefonját nyomkodta a színpad szélére ülve, csak a két Brünhilda maradt, meg a kegel művésznő, aki lufikat fújt a következő számhoz (meglepő módon a szájával). És ekkor a "madame" odahozott két lefóliázott (😳) pingpongütőt, és noszogatott minket, hogy fogjuk meg. Mondtam, hogy én biztos, hogy hozzá nem érek ehhez, de a páromnak ez minden vágya, úgyhogy odalökdöstük a színpadhoz és ő adogatta vissza a kilőtt labdákat 😅 Kicsit csalódott voltam, mert én ezt úgy képzeltem, hogy az egyikük az ütőt "fogja" a másik adogat, de így is eléggé, hogy is mondjam, érdekes volt. 

Amikor már azt hittem, hogy ez nem lehet durvább, de közben nagyon jól kárörvendtem azon, hogy most jól megkapja a párom a Sorstól a büntetését 🤣, megjelent újra a madame és elkezdett felmosni a színpad körül😆 (Hoppá, micsoda customer security, most jövök rá, hogy azért van, hogy el ne zakózzál a ki tudja milyen testnedveken a felszabadult pingpongozás közben.)

Utána pedig jött az, amiért én nem érzem elpocsékolt 800 bathnak a bulit. Jött a fő műsorszám, amiről hallottam már legendákat, de nem hittem el. A legesztétikusabb nőci elszívott egy egész szál cigit a puncijával! Persze kért hozzá tűzet is, amire megint kilöktem a párom, "kellett a síp, akkor fújjad" felkiáltással 🤣 hozzátéve, hogy utána nehogy a szájához nyúljon 😁. Hát az megdöbbentő volt, rendesen fújta, szívta, lehamuzott vele, tisztára ilyen szakállas nő, meg 2 fejű gyerek a cirkuszban extázis volt 😅

Közben persze nem állt le a tarhálás se, biztos így használják ki az emberek sokkos, védekezésre képtelen állapotát, de mi tartottuk magunkat a smucigsághoz, viszont a cigizősnek adtunk 100 bath borravalót, mert ő minden mutatvány után mosolygott, megköszönte, cuki volt és tényleg profi volt, pl kihúzott a puncijától egy borotvapengéket összefűző szálat úgy, hogy semmi baja nem lett tőle. 

Végülis nem vártuk végig, a lufikat puncival köpőcsövezve kidurrantást jó végszónak érzetem és mondtam a páromnak, hogy jól van, eleget láttunk, a csúcson kell abbahagyni, hacsak ő nem akar mégiscsak maradni, felőlem mehetünk, az én agyam nem tud több ilyet befogadni 🤣

Amúgy szerintem simán megérte, kurva vicces egyvelege volt a lehúzott turistaság és a "soha többé nem akarok pinát látni" életérzésének, én még életemben nem láttam olyan erotikusnak szánt dolgot, ami ennyire nem csinált kedvet semmihez, plusz tényleg annyira szürreális volt az egész, hogy David Lynch elmehet a p.csába. Kiszédelegtünk a helyről és két órán át kellett még terápiázni egymást, hogy visszatérjünk a való életbe, utoljára az hozott le ennyire az életről, amikor a párom tesójának a szülésén benn voltam 😃 Végülis mi a kikapcsolódás, ha nem az, hogy csak a jelenben tudj lenni, nem? Bár azt hiszem, a trauma elszenvedése közben is a jelenben tud csak lenni az ember, még nem döntöttem el, hogy ez melyik volt a kettő közül 😅

Sajnos nem lehetett képeket csinálni, de úgyis örökre beleégett minden pillanata a retinámba, nektek viszont be kell érni a fantáziátokkal, és ezzel a Chinatown-ban készült hangulatfotóval.